Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni,
r>A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni…
r>Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot,
r>És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót.
r>
r>Lelkemben, vég nélküli csend... sötétedéssel, eluralkodik,
r>Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik.
r>Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében ragyog,
r>A bíbor napnyugta, mint aki nem is akar elmenni... villog.
r>
r>Csak ülök és bámulok kifelé a fejemből,
r>Megint elmúlt egy nap, én felállok a helyemről,
r>Ballagok, elmegyek lefeküdni... a részemről.
r>
r>Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
r>Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.
r>
r>Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
r>Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.
r>
r>Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
r>Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
r>Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják,
r>A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,
r>
r>(Bokorrímes)
r>Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
r>Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
r>A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
r>Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
r>Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
r>Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…
r>
r>(Önrímes)
r>Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
r>Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
r>Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József
r>
Láttam én már citromsárga hajnalt virradni.
r>De nem láttam még, naplementét fönnmaradni.
r>
r>Láttam én már forró éjszakát, ezüstösen... holdfényben.
r>Nem láttam még sötét éjszakát, melegítő napfényben.
r>
r>Láttam én már tengert végeláthatatlanul.
r>Nem láttam még, sima tengert hullámtalanul.
r>
r>Láttam én már gerlét, ahogy párját hívta.
r>Nem láttam még gerlét, ki egyedül bírta.
r>
r>Láttam, mikor a vihar fölkavarta az avart,
r>Láttam már, amikor összekócolta a hajat.
r>
r>Láttam már olyan sok mindent, mit leírni nem lehet.
r>Átéltem már sokat, s miket ideírni nem lehet.
r>
r>Vecsés, 2012. január 21. –Kustra Ferenc József– anaforában írt vers.
r>
A végtelen tajgában, minden dombhajlat,
r>Tán’ a szomszédos dombhajlat tükörképe.
r>A fenyvesen benőnek minden halmokat,
r>Medvének kedvence, szamóca szedése.
r>
r>Nincs itt semmi, üres a táj, de tele van
r>Mindennel, mit megvilágít a pirkadat.
r>Nagy látóhatár még nem alakult, de van
r>És csak fel kell ébreszteni az alvókat.
r>
r>Jól hallom, tényleg megreccsent egy ág? No, csak!
r>Tán’, csak nem minden feléled és lesz élet?
r>Pedig rám férne már, hogy legalább lássak,
r>Mert vaksötét után kérdezik: mivé lett?
r>
r>Ma közölték, hogy a tegnapi pirkadat,
r>Mit örömmel láttam, lehet, hogy nem is lesz.
r>Nézelődjek és várjak, nyolcadikáig,
r>Talán akkor egyből egy nagy kikelet lesz.
r>
r>No, te jó öreg, nagy marha tajga medve,
r>Mit szólsz ehhez? Ez tán’ Isten szeretete?
r>Mert ő most fogta sorsunkat a kezébe,
r>Most várhatjuk, mit hoz hajnal lehelete…
r>
r>Vecsés, 2000. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Nyári történések
r>
r>Napmeleg
r>Simogat lágyan.
r>Élvezem.
r>*
r>Nézem, méh
r>Épp’ virágport gyűjt.
r>Enni kell.
r>*
r>Ezernyi
r>Virágillattal…
r>Tavasz lesz.
r>*
r>Méhkasban
r>Készül lépes méz.
r>Orgia.
r>*
r>Mennyei
r>Áldás az eső.
r>Mezítláb.
r>*
r>Tócsa. Sár.
r>Taposni oly’ jó.
r>Kampósszög.
r>*
r>Virágok
r>Helyén a termés.
r>Cseresznye.
r>*
r>Lengedez
r>Szélben a kalász.
r>Aratás.
r>*
r>Napszúrás
r>Öleli kalászt.
r>Jégeső.
r>*
r>Orgona.
r>Virág nyílik már.
r>Színesség.
r>*
r>Öltöznek
r>A fák, zöld színbe.
r>Levelek.
r>*
r>Orgona…
r>Fák ünneplőben.
r>Rügybontás.
r>
r>Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a sorvégi szóelválasztások!
r>
