Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és senrjúban…
r>
r>Itt van az ősz, lehull a falevél
r>A temetőben zizzenve zenél.
r>Érezni még benne a nyári éjt
r>De ősz már kergeti a meleg szélt.
r>
r>Hallom a zenét,
r>Szél arcomat simítja.
r>Jó és élvezem.
r>
r>Sírt is simogat,
r>Kedveskedik ősökkel.
r>Szép gesztus tőle.
r>
r>Nem csak én hallom ezt a szép szél-zenét,
r>Másoknak is melengeti a szívét.
r>Az ősz az jelenti, hogy már vége a nyárnak,
r>Jövünk szeretteinkhez, mert ők biztos várnak.
r>
r>Nyár-tél keverék
r>Az ősz, Halottak napja.
r>Ősszel jőni kell.
r>
r>Voltam nyáron is
r>Itt, a szeretet hozott…
r>Emlékápolás.
r>
r>Tavasz, a nyár, az ősz és tél folyvást bennem él,
r>Mint ahogy az őseinkhez folyvást jőni kél.
r>Koszorút hagyunk és meggyújtunk sok kis mécsest
r>itt hagyjuk e szeretetlángot eme fényest.
r>
r>Ősszel eljönnek
r>Gereblyéznek, sírt ápol.
r>Ide szív hozza!
r>
r>Nyár még bennem él,
r>Régi emlékről mesél.
r>Lélekemelő.
r>
r>Kedveskéim, jó volt, hogy voltam a közeletekben,
r>Közben szél zizegtette leveleket a fövenyen…
r>Szívemben az örök szeretetek zenél,
r>A gyenge fuvallat emlékeket mesél…
r>
r>
Az én kincseim különös kincsek,r>és nekem olyan fontosak,r>mint a levegő, melyet beszívok,r>s kitágítja az orromat.r>r>Amikor tépett álmaimbólr>néha riadtan ébredek,r>úgy félek: s álmos tekintettelr>bénultan, őket keresem.r>r>Hallom, ahogyan hozzám szólnakr>álmomban. Szinte észlelemr>minden apró kis mozdulásuk,r>pedig már nincsenek velem.r>r>Olyan nehezen múlnak a percek,r>pedig az óra úgy ketyeg,r>mintha valami itt lüktetner>fejemben. Furcsán, idebent.r>r>Oly messze vannak. És olyan ritka,r>amikor velük lehetek!r>Olyankor szinte újra élekr>minden percet, mely elveszett.r>r>Annyi öröm, és annyi féltésr>él bennem, s most is őrizemr>elhasznált szívem rejtekében,r>mélyen bezárva, idebent.r>r>Istenem! Add, hogy végre egyszerr>köztük lehessek, míg lehet!r>Hiszen az idő úgy suhan márr>fölöttem, mint az éji nesz.r>r>Fehér lepellel, búcsút intver>deret szitál a fák felett,r>s messzire tűnik, akár az álom,r>amely oly régen elveszett.
Hol az a tűz, és hol az a láng,r>amelyik érted lobbant fel hirtelen?r>Azon az édes éjszakán,r>amikor eljöttél kedvesem.r>r>Százezer csók, mely oly forró volt,r>hogy most is ég tőle mindenem,r>oly régen volt, tán igaz se volt,r>de az ízét, azt nem feledem.r>r>Tudom: most máshol jársz, r>s nem gondolsz arra,r>mekkora űrt hagytál bennem,r>mely a szívembe r> beleégett, s nem töltheti be senki sem.r>r>Amikor ott álltál előttem, r>a kályha fényénél, Néztelek.r>Szemedben olyan szikra égett,r> amely elbűvölt teljesen.r>r>r>Szerettelek. De büszkeséged r>valahogy mindent tönkretett!r>Elváltunk rég, de elfeledni r>sosem tudtalak teljesen.r>r>Bármilyen volt, és bárhogy is volt,r>mégis: a legjobb volt énnekem,r>találnék szebbet, s tán jobbat is,r>de nekem nem kell már senki sem.r>r>Tudom, hogy vársz, és az a lángr>benned sem hunyt még ki teljesen!r>Visszajössz még, hisz te sem bírodr>sokáig úgysem már nélkülem!
Vigyél haza. S maradj itt vélem.r>Had legyek nyugtatód a késő esti éjben,r>vigyél haza. Nélküled félek.r>Had bújjak karjaidba megcsitulni végre.r>r>Oly jó a csend. Nem kell a szó sem.r>Elég, ha itt maradsz és hozzád bújok félve.r>Maradj velem. Had legyen végrer>egyedül csak miénk az éjjel melegsége.r>r>Tudom, hogy nehéz néha az élet,r>gyakran már azt hiszem, csak én szeretlek téged.r>Mégis hiszem. Nincs az a végzet.r>Amelyik tőlem egyszer elszakíthat téged.r>r>Vigyél haza. Had legyek nékedr>apró kis fénysugár a lelked sötétjében.r>Hisz jól tudod: Szeretlek téged.r>Nélküled oly üres és céltalan az élet.
Halott világ, mely elébem tárulr>ezen az álmos reggelen,r>kihalt az utca, s a lámpafényekr>színes varázsa elveszett.r>r>Nem mozdul semmi. Magam sem értem:r>olyan csend lett most hirtelen!r>Csak a cipőim koppanásar>hallik a járdaszigeten.r>r>Hiába várok. Nem mozdul semmi.r>Az utca most olyan néptelen,r>mintha nem lakna erre senki,r>s már csak magamtól kérdezem.r>r>Mitől lett olyan néma most minden?r>Mi változott meg hirtelen?r>Hisz tegnap még minden úgy élt és zsongott,r>mint a méh, mikor lépre megy.r>r>S mégis. E furcsán halk némaságbanr>valami hang szól hirtelen, r>mintha fülembe duruzsolna,r>s dallamként csendül fel nekem.r>r>Mintha azt súgná: felejts el mindent.r>Ne gyötörd magad szüntelen!r>Nézd a kinyíló tarka virágot,r>milyen szép! S szirma mily színes.
