Idő 
Értékelés 
Értékelés Reggel a hold bánatosan eltűnik a napfelkeltében,
r>Reggeli fények meg nyaldossák arcomat, csak úgy mentében.
r>Tavasz halkan suhanó szellője elűzte a jeges telet.
r>Már sokféle madárcsicsergés szakítja meg ezt a halk csendet.
r>*
r>Holdat sajnálom,
r>Mert őt nagyon szeretem.
r>Várom estére.
r>*
r>Felpillantanék én az éjjel is azúrkék mennyboltra,
r>Le a lábom alatti, éppen sarjadó zöld pázsitra.
r>Ezt az éjsötét nekem nem engedi,
r>De már jő a hajnal, ő majd megteszi.
r>
r>Egyszer dalolunk igazán, mint a tövismadár,
r>Eljő az életünk legvége…. Vita nincsen már!
r>Jól rám telepedik... irritáló ismeretlen,
r>és vadul támad, bizony, nem rímekbe szedetten.
r>*
r>Korhatag éjjel,
r>Este roskatag nappal.
r>Élet körforgás.
r>*
r>Hatékonytalan
r>Várni gyors napfelkeltét.
r>Menetrend szerint…
r>*
r>Ha már hajnalban úton vagy az életösvényednél,
r>Kísérőd, segítőd lesz a napfény-arany színű szél…
r>
r>Megmásztam én bizony a saját, igen magas hegyem, meredek csúcsát.
r>Senki nem segített, csak mellettem élte mindenki a saját sorsát.
r>Hívtak engemet, hogy a hegycsúcsomról rohanjak le gyorsan,
r>Én balga… azt hittem, hogy jó lesz… az óta élek balsorsban
r>*
r>Életösvényen napfelkelte?
r>Ez mi a fene?
r>Csak nem emelkedett elme?
r>*
r>Az este szinte egy pillanat, a napfény éjjé feketül.
r>Aztán reggelig várjuk, hogy sötét hajnalpírrá csendesül.
r>Ha innen nézem… úgy nagyon értelmetlen minden…
r>Életből lehet kimenekülni? Kiút… nincsen.
r>*
r>Holdsugár adja
r>Életnek reménységet…
r>Napfelkelte jön!
r>
r>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban.
r>
Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
r>Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott.
r>A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott…
r>*
r>Fénytől lett hajnal,
r>Csend lett a reggel ura.
r>Új nap és remény.
r>*
r>Világosodik,
r>És a Hold eltűnőben.
r>Ásító reggel.
r>*
r>Mindenki felkel,
r>Test után lélek ébred.
r>Látszik, jó nap lesz…
r>*
r>Később a hajnalpirkadat a kertemet is meglátogatta,
r>Nap sugarait örömömre, nekem oda is csalogatta…
r>
r>Kertem várja, napfényre vágyóan kikeletet,
r>És ha megjön az aranyozott, lágy fénylehelet,
r>Aranybársonyként körül ölelik a lelkemet.
r>
r>Madárdal kórus biz' hívja, mielőbb a napot,
r>Hajnali szellő sodor, finom virágillatot.
r>Napfény, akkor elhozod ide a jó meleget?
r>Ez már bizony tavasz! Fáztunk mi már épp eleget…
r>
r>Minden oly' szép, minden jó és lám, öregszem, de még élek!
r>Akkor nem én vagyok a testem börtönében a lélek?
r>*
r>Hajjaj,
r>Motoszkál a hajnal…
r>Ébredezik a fagyal…
r>Kenyerem kenem vajjal…
r>*
r>Madarak csicseregve keltenek,
r>Ennyi volt a hajnali, vak csendnek…
r>Levelek sustorogva felelnek.
r>*
r>Te reggel is csak várj rám, óh, HAZÁM!
r>Reggel is csak Te vagy az én HAZÁM!
r>Én, reggel is itt leszek… új nappal, tovább megyek,
r>Nap hajnali fényén lovagolva útra kelek…
r>
r>Annyit látok, hogy egy kis bokor ágán,
r>Gyenge szélben hintázik egy kis madár,
r>Nézek és látom, végtelen a határ…
r>*
r>Holdsugár adhat
r>Életnek reménységet?
r>Napkelte jöhet...
r>
r>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban.
r>
Mondja a nóta: pálinka légy az enyém…
r>Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém!
r>
r>Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz,
r>De hálás dolog, ha józanságot mutatsz.
r>
r>Éhomra nem igyál többet, mint kupicát,
r>Így még éld egy kicsit, józanok fázisát.
r>
r>Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit,
r>Ez még nem sok, véredben még nem telít.
r>
r>Ha a társaságban nyakló nélkül iszod,
r>Rád irányuló szitokcsapot kinyitod.
r>
r>Minek annyit inni, hogy berúgjál?
r>Ne hagyd, ha valaki még rátukmál…
r>
r>Mulatni kell, de szépen, emberhez méltón,
r>Ettől még ihatsz pálinkát, azt imádón.
r>
r>Gyógyszernek is jó, idd a felest, mint gyógyírt,
r>De tartsd magad, ne legyen éjszakád átsírt…
r>
r>Vecsés, 2012. június 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Mindenki „egyedül” van a Földön,
r>De mindenki kap a Nap sugarából.
r>Szónak ne legyen sírkertje az örömön,
r>De mindenki kapjon hóra vert napsugárból.
r>*
r>Föld, mindenkié!
r>Napsugár vetüljön szét.
r>Óvás, közösen.
r>
r>Vecsés, 2014. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
(bokorrímes duó)
r>Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
r>De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
r>Az, hogy már állandóan bottal kell járni
r>Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
r>
r>Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
r>A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
r>Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
r>De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
r>*
r>(leoninus)
r>Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
r>Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
r>Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
r>Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
r>Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
r>*
r>(Senrjú csokor)
r>Kevés a nyugdíj,
r>Nem is telik már semmire.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Ágy már magától recseg.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Kevés a nyugdíj… bús élet?
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Hajfestésre sem telik.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Gyógyvíz tán’ segítene.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Várja idő leteltét…
r>Kevés a nyugdíj!
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)
r>
