Idő 
Értékelés 
Értékelés Viharos idő...r>Csepp loccsan a tócsában.r>Libabőrös nap.r>r>Felhőtakarór>Sötétre hízta magát.r>Nyála csordogál.r>r>Korgó gyomrú ég,r>Szeme villámokat szór...r>Dühöngő könnyet.r>r>Esőt permetez,r>Prüszköl a fújtató szél.r>Vacogva tüsszent.r>r>Didergő vidékr>Hajlongva dagaszt sarat...r>Kémények füstjét.
Az utolsó nyári napsugár délbenr>Átsiklik az egyenlítőn csendben...r>Az esti naplemente már őszben.r>Éjszaka s nappal egyenlőségben,r>A természet tarka köntösében.r>r>Az ásító reggel már elnyújtja álmát,r>És a nappal korábban veti meg ágyát.r>Az áldott fény ismét becsesebbé válik,r>Hőhullám helyett a világ lassan fázik.r>r>Majd kifehéredikr>Ködös, zord zúzmarás reggel.r>Színkavalkád-halál.r>Felébrednek a szentek,r>Közelegnek ünnepek.r>r>Nap messze gurul,r>Kihűlt fotont ereget,r>Vacogó telet.r>Kályha mellett szeretet,r>Melegíti lelkeket.r>r>A téli napforduló éjszakájar>Új reményt, hitet hint majd a világra.r>És tyúklépéssel nyúlik napnak árnya.
Hétköznapi pszichológia: az emberi sorosról…
r>
r>Velem mindig értetlen volt a világ,
r>Engem soha nem értett meg nagyvilág…
r>
r>Ha bizony meghallották búsongó lelkem panaszát,
r>Rögtön ki is gúnyoltak... nem jártam tovább csacsacsát.
r>Már éltemben kietlen temetővé lett a szerető szívem,
r>Az, amiben a sok-sok, szépséges és valós vágyálmom pihen.
r>
r>Egy biztos! Szívem közepébe van beásva,
r>Az én Krisztusi keresztfejfám jól leásva…
r>
r>Az nemigen fordult elő, hogy szánt valaki, vagy siratott könnyeket,
r>Már mindegy is, rám-énértem ne is sírjon senki hamis-ál könnyeket!
r>Manapság máris úgy tűnik, hogy csak annak-azoknak nyílik a földgolyón kis virág,
r>Ki bizony rosszak rossza, kihasználja állóhaja… kit álnoknak ismer nagyvilág…
r>
r>Bizony-bizony nekem ilyenre sikerült a létem, a földi
r>És így már csak egy jó-nagyobb vágyam van: csak pihenni… piheni.
r>
r>Vecsés, 2024. július 25. – Kustra Ferenc József – írtam = készült: Szentirmay Elemér (1836-1908) azonos c. verse {1905} átirataként, önéletrajzi írásként.
r>
A poéta viszi magával az árnyékát…
r>
r>(sedoka duó, 2+2 katauta)
r>Mindig jelen vagy,
r>Életemben árnyék vagy.
r>Igy mindig is velem vagy!
r>
r>Mozdulsz, mint érzés,
r>Föltolulsz bennem… érzés.
r>Hathatós, mint egy végzés…
r>**
r>Fényes lúdtollad,
r>Örök árnyék írónak!
r>Gondolatömlenyt… írni.
r>
r>Rabszolga-írnok
r>Vagy… ősi betűvető!
r>Magad írod sorsodat!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös leoninusban)
r>Burjánzó gallyak hevülnek szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek?
r>Gallyak burjánzás... hevülnek, gondolatiság áthat, olvasók ellen ne szegüljek
r>Burjánzó gallyak hevülnek szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek?
r>*
r>(HIQ duó)
r>Liliom
r>Fehér sima lap...
r>Tollra vár!
r>
r>Tollban-vágy
r>Állandón buzog.
r>Kényszeres.
r>*
r>(leoninus duó)
r>Igazi író, lépten-nyomon írás-vágy foglya, akkor is, ha a mű már megírva.
r>Ablakomban bámulok, a messzeség nagy távolság… tudom, jönnek még új májusok.
r>Látom vakablakban rajzolgat egy mécses, mondandója jó… rajzolt kép majdnem kéjes…
r>A rajzok rímelnek, dallamot csengenek, agyamban fekszenek, majd még tán' élednek.
r>
r>Volt idő... élveztem a terheket, mára már jobban kedvelem írásos csendeket.
r>Az írás vágya, már… az igazi árnyékom, hogy még karcoljam fehér papírt, vágyom.
r>Sors keze fogja bölcsöt, árnyék jelen van és kisért, mutat szeretetteljes görcsöt.
r>Mécses szórakozik falon, reggel múl' alkalom, fekszek, leszorítom a matracom…
r>
r>Vecsés, 2015. február l.-2024. február 16. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
Olvastátok az írást, mely utókornak készült,r>Pergamenen kifakultan a múltjába révült?r>r>Hallottátok lihegni az elszaladó nyarat,r>Vagy a ködös őszt, ahogy dagasztja lucskos sarat?r>Láttatok e zimankós télben szökkenő tavaszt,r>Vagy ropogós havat miként virágokat fakaszt?r>r>Ismeritek az embert, ki örömöket hajszolt,r>Közben dühében keserű gyűlöletet majszolt?r>Vagy a várost, melyben csak lelkek lakoznak,r>Hol lövegek által pokolra kárhoztak?r>r>Olvastátok a történelmet, hol jó-szelídeket méltatták,r>Vagy csak gyilkos csatákról, hol vezéreket dicsőn magasztalták?!
