Idő 
Értékelés 
Értékelés Giccses képmutatás hálózza a lelket,r>Az manapság kuúl aki mindent megvet. r>r>Mestereknek művét szennytorzóvá tenni...?r>Ciki már az erkölcs, szivárványt kell vetni...?r>Hagyományos értéket keresztre szegezni...?r>r>Utat tör magának ostoba lázadás,r>Ifjakat sodor szennytől dagadt áradás.r>r>Virtuális létben ha az elme elmerül,r>Ott szürke állomány fehéredik remekül,r>Kicsorbul az élezett értelem cefetül.
Csillog a reggel,r>Nedves avaron siklikr>Narancsos pára.r>r>Fák törzsén mohar>Zöldje élénken virít.r>Vizet lefetyel.r>r>Leveleken gyöngy,r>Izzó bogyós bokrokon.r>Napsugár-törés.r>r>Nyirkos erdőr>Gőzölgő illata száll.r>Elmúlás árnya.r>r>Higított égenr>Ultramarín folt tárul.r>Napnak ablaka.r>r>Ősz lelke ragyog,r>Fénylő színekben pompáz.r>Szép látványt arat.
Parton túl botlik,r>Szétterül a vén folyó.r>Elsodort idő.r>r>Elúszott a nyárr>Magas árral a Dunán.r>Őszi sirató.r>r>Könnyzápor tocsog,r>Az angyalok is sírnak...r>Áztatott ima.r>r>Föld leve beteg,r>Szennyet forral magából...r>Gyulladt keservet.r>r>Fekete levestr>Szervíroz a természet.r>Gőg-embert fenyít.
Öregszem! Most én még kirándulhatok.
r>Természet befogad, majd oda eltúrázok…
r>*
r>Egyszer én is felmegyek égbe!
r>Talán ott van totál béke?
r>*
r>Sírkertben jártam, felnéztem… égre,
r>Imát mormoltan magamért is! Mi végre?
r>*
r>Költőóriások, ragyogtok örökön csillagnál fényesebben,
r>Örök tisztelet él bennünk, belsőmben...
r>*
r>Legszebb szavakat,
r>Nagymenők írják, éj alatt.
r>Örömkönnyeim folynak, párnám alatt.
r>*
r>Az élet bakája vagyok,
r>Ha kell, rohamozok…
r>Életben nem maradok…?
r>*
r>Csend… maga semmi.
r>Ezt lehet élvezni…
r>Takaróként borít… jó aludni.
r>*
r>Sokszor, oly’ nehéz ébren lenni,
r>Sokszor, oly’ jó reményt álmodni.
r>*
r>Realista vagyok így pesszimista,
r>Különben elvész számomra az élet útja…
r>*
r>Magányos utamon végig fedett… ködtakaró.
r>Egyszer, árokparton majd befed… földtakaró.
r>*
r>Utamon, Isten hidege dermeszti testemet,
r>Napfény köd miatt… elhagyja lelkemet.
r>*
r>Ködben halovány holdfény csak gyászol,
r>Ha magányosan, magadnak sírt ásol…
r>*
r>Majd lefekszem árokparti zúgó csendbe,
r>Zizzenve befogad az örök este.
r>*
r>Majd, csivitelő madarak, nekem hallatják hangjukat…
r>Már nem érzem fájdalmukat…
r>*
r>Vakon simogató éjszaka reménybe ringat,
r>Remény reggeli ébredést, nem hozhat!
r>
r>Vecsés, 2015. március 20. – Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versszaknak 10 szóból kell állnia és a sorvég, rímeljen! Ha több mint 2 sor, akkor is a rímképlet = A
r>
Szél suhan lengetegen,
r>Réten…
r>
r>Nap süt.
r>Árnyéktól elüt.
r>Napfény, elüt.
r>Lángcsóva kiüt.
r>Hőség leüt.
r>*
r>
r>Sövény kiszáradóban,
r>Szinte alélóban.
r>Régen volt eső,
r>Meg keveslendő...
r>
r>Szemem mered,
r>Nézésem bennreked…
r>Benned-neked.
r>*
r>
r>Süttetvén adtad,
r>Árnyék nem akad…
r>
r>Széllel incselkedő
r>Nap lemenő.
r>Pillanat,
r>Izzadó akarat,
r>Élet… elhaladhat!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc József – írtam: septolet csokorban a nyárról.
r>
