Erdei tisztás,r>Vadvirágok pompája.r>Csábító látvány!r>r>Óriás fák köztr>Suttogva, jár-kel a szél. r>Csendes ölelés.r>r>Virág illat száll,r>Langy levegő bársonyos.r>Kikelet-puha.r>r>A határ dús-zöld,r>Finoman hullámzó rét.r>Szellő cirógat.r>r>Fák árnyéka ring,r>Alatta avar zizeg.r>Légi érintés.r>r>Fodrot bont a víz,r>Hullám taraja csillan. r>Lágy simogatás.r>r>Kócos sás legyint,r>Fénnyel illan a szellő.r>Bíbor pillanat.r>r>Csend hasad este,r>Mozdulatlan árny lapul.r>Elalszik a táj.r>r>Dunatőkés, 2024. március 24.
Nagy béke-sziget, r>Anyánknak ölelése. r>Összetartozás! r>Fájó gyermek szíveket,r>Véd, gyógy-anya-szeretet.r>r>Becsüld míg lehet!r>Késő bánat fenyeget...r>Síron nincs vigasz!r>Mindig öleld jó anyád,r>Ölében van a hazád!
Nagy tetteket véghez sohasem vittem,r>Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.r>Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,r>Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.r>r>Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,r>Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.r>Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,r>Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.r>r>Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,r>Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.r>Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,r>Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.r>r>Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,r>Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.r>Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.r>Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.r>r>A természet...dolgát jól elvégzi,r>Behívónkat majdan Isten idézi.r>Amikor menni kell, a lelkünket visszük,r>Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.r>r>Dunatőkés, 2024. május 3.
Itt hon, ott haza...r>Anyám magyarnak nemzet-t.r>Szívben nincs határ!r>r>Itt vagyok ott-hon,r>Hol idegen a nyelvem,r>Csak polgár lettem.r>r>Világ közepe,r>Éden-Kárpát-medence...r>Nemzet-t...haza!r>r>Szívben nincs határ,r>Hon, nyelv, vér, szív...összetart.r>Ősi ötvözet!r>r>Magyarságtudatr>Népet össze kovácsol.r>Sosem veszünk el!r>r>Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.
Minden jó ügynek győzni kéne,
r>De van végítélet; mi végre?
r>Igazság a fegyverem, de jó!
r>Csak ez az út nem a haladó.
r>
r>Harcos vagyok és csatát vínék,
r>Ha igazi harcmezőn lennék.
r>De hol vagyok csüggedetlenül?
r>Távol igazi harcmezőtül.
r>
r>Nálam ellenségé a hatalom,
r>Nem látom, hogy hol van oltalom?
r>Bilincsbe verve, mint egy lator,
r>Nem tudom mit tegyek, mint botor.
r>
r>Dicskoszorú lesz homlokomon?
r>Csak két lapát rög, sírhantomon.
r>Csak tobzódok a küzdelmimben
r>És tobzódok a nagy semmimben.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>