Idő 
Értékelés 
Értékelés Én úgy képzeltem el a földi létem,r>hogy veled töltöm el minden percemet,r>tűző napban, és esti sötétségben,r>jóban és rosszban melletted leszek.r>r>Ha fáradt lennél, én leszek puha párnád,r>hogy énreám hajthasd álomra fejed,r>ha a hideg ráz, reszketsz, és fázol,r>akkor majd meleg paplanod leszek.r>r>Mikor bántanak, és sírni volna, kedvedr>vállamon sírd ki minden könnyedet,r>s szemeidről majd gyöngéd érintésselr>én töröljem le gyöngyház könnyedet.r>r>Én úgy képzeltem el, hogy minden éjjelr>veled alszom, és veled ébredek,r>akkor is, mikor sűrű köd szitál már,r>s hidegétől a hajad szürke lesz.r>r>Én úgy képzeltem el, de minden más lett,r>úgy sodródtál el, olyan hirtelen,r>mint ahogyan a megáradt folyóvízr>messzire viszi a törmelékeket.r>r>Most is csak sodródsz, úgy, ahogy én is,r>mégis tudom, hogy egyszer vége lesz,r>visszajössz, hiszen nem bírod sokáigr>nélkülem ezt a kóbor életet.
Valóság voltál, s álomba hulltál,r>mely felsejlik késő éjjelen,r>mint a szememből gyöngyöző cseppek,r>amikor terád emlékezem.r>Fáradt szememmel kutatlak egyre,r>helyed kihűlt, s már oly hideg,r>mint a zord téli éjszakábanr>fehéren hulló hópehely.r>Valóság voltál, s álomba hulltál,r>mint a rám törő éji csend,r>melytől e döbbent némaságbanr>furcsán hangzik fel lélegzetem.r>Valóság voltál, s álomba hulltál,r>melyből kilépni nem merek,r>lelkem itt maradt bilincsbe zárva,r>melynek a kulcsát nem lelem.r>S mégis: reszkető kezeimmelr>olyan erősen szétvetem,r>hogy zörögve hull le minden láncom,r>mely szabadulni nem engedett.r>Most itt vagyok. Erősen, bátran,r>túllépve annyi mindenen,r>s bármi is történt, nem érdekel már,r>és csak a szépre emlékezem.
Azt, hogy mit érzel, senki sem tudja,r>hiszen oly mélyre senki sem lát,r>amilyen mélyen magadba rejtedr>fájdalmad, amely annyira bánt.r>r>Csak aki olyan féltve tud szeretni,r>hogy szívében minden halk dobbanásr>hozzád száll némán, akár a sóhaj,r>amely oly halkan tör fel ajakán.r>r>Ő tudja csak, hogy mennyire szenvedsz,r>s mosolyod mögött, mint mély forradás,r>ott tátong, amit magadba rejtesz,r>és ő már nem tud vigyázni rád.r>r>r>Bárhogy mondaná, nem, értenéd meg,r>anyai szíve mennyire fáj,r>s legjobban talán épp attól szenved,r>hogy nem tud adni semmit se már.r>r>A távolság néha ékeket képez,r>mely olyan törékeny, mint egy pohár,r>össze törhet egy halk koccanással,r>s megsebez, mint egy üvegszilánk.r>r>Ne engedd el! És maradjon mindigr>számára jó szó, és vigasztalás,r>hisz az egyetlen ezen a földön,r>akire számíthatsz, bármi is vár.
Szeretnék mindent összetörni,r>ami régóta visszatart,r>izzó lángcsóvát szórva széjjelr>s felégetni, mi itt marad.r>r>A vén diófát, melynek lombjai alattr>oly sokat ültem a kispadon,r>apró darabra hasítni széjjel,r>bár szívem fáj érte oly nagyon.r>r>Szeretnék mindent felégetni,r>hogy ne legyen más, mit itt hagyok,r>csak por és hamu, mely sötéten, szürkénr>eltakarja a tegnapot.r>r>Szeretnék mindent összetörni,r>mit martalékul most itt hagyok,r>hogy ne legyen más, ki összezúzza,r>mi kedves volt nékem oly nagyon.r>r>Úgy szeretném! De nem tudom mégsem!r>Hiszen a lelkem úgy sajog!r>Lüktetve, némán, belülről vérzik,r>mint eleven seb, és fáj nagyon.r>r>Szeretném szívemet száz darabrar>széjjel tépni, de jól tudom:r>mind a száz darab egyformán fájna,r>bármerre sodor a holnapom.
Oly korban élünk most ezen a földön,r>ahol az ember már úgy elaljasult,r>hogy dolgoztatná egy szelet kenyérértr>az elesettet, bár tudja: könnye hull.r>Képes tőle az utolsó fillért isr>kicsalni, pedig tudja, hogy szegény,r>s arcának egyetlen izma sem rándul,r>ha az éhező tőle enni kér.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol a munkásnak nem jár tisztelet,r>addig kell csak, míg bagóért gürcöl,r>s ha már legyöngül, nem kell senkinek.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol szülőnek lenni hatalmas kereszt,r>ki nem tud a gyermeknek kincseket adni,r>őt is lenézik, bármilyen nemes.r>Hiába okos, és hiába szorgos,r>ebben az országban sehol sincs helye,r>bármily hitvány is, csak azt méltatják,r>kinek bankóktól duzzad a zsebe.r>Oly korban élünk, hogy nem vesszük észre,r>mily borzalmakat szül a gyűlölet,r>hiszen valóság show-tól agymosottanr>butulnak sorra már az emberek.r>Főző műsorra, tehetség show-rar>mindig van néző, s telik sms,r>de ha beteget, nincstelent látnak,r>félrefordulnak már az emberek.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hogy visszasírjuk a régi szép időt,r>s kétségbeesve a messiást várjuk,r>hiszen tudjuk, hogy többé nincs jövőnk.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol ármánykodás dúl kézfogás helyett,r>s ki elborult aggyal gyilkolni képes,r>büntetés helyett luxust érdemel.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hogy össze kell fogi, amíg még lehet,r>s jobbá tenni e gonosz világot,r>hogy gyermekeinknek nyugalma legyen.
