Idő 
Értékelés 
Értékelés Az orosz fronton harcoltak…
r>
r>A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert.
r>A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer!
r>
r>A németek már nyilván parancsot kaptak,
r>Meg kell semmisíteni az oroszokat…
r>Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat.
r>Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat.
r>
r>Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen.
r>Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen.
r>
r>Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést,
r>De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést.
r>
r>Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket,
r>Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket.
r>Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket.
r>
r>Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt,
r>De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt.
r>Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt.
r>
r>A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal,
r>Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal.
r>Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal.
r>
r>Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka,
r>Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta…
r>Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa.
r>
r>Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt…
r>Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt...
r>Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült.
r>
r>A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk,
r>De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk.
r>
r>Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
r>De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
r>Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek!
r>
r>Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
r>
Az orosz fronton harcoltak…
r>
r>Kirpicsnyikov tábornok, telefonon jelezte,
r>Hogy a két felderítő csoportja már elérte
r>A Druty partját és ez az átkelés lesz a léte.
r>
r>Az egyik rádiójelzést adott,
r>Aztán végleg csend lett, elhallgatott.
r>Később, semmi életjelt sem adott.
r>
r>A másik megerősítette, hogy a Drutynak túlpartjára ért,
r>Ott egyesül a partizánokkal, másik egység, oda nem ért.
r>Ennek okát, most találgatják, de még nem lehet tudni miért.
r>
r>Annak a csoportnak az összes negyven tagja közül,
r>Amelyik bejelentkezett, de többet nem szólt végül,
r>Három óra múlva fele feküdt, sebesüléstül.
r>
r>Sebesültek is ott feküdtek, a kis zsebkendőnyi térségben,
r>Nem védve a német aknatűztől, alacsony bokrok tövében.
r>Többen voltak, aki másodszor sérültek, a védtelenségben.
r>
r>A veszteségek folyvást csak nőttek, a németek tüze nem gyengül,
r>Katonák tudták, reggel támadás, helyzetük ellehetetlenül.
r>Várták volna a segítséget és bíztak benne, hihetetlenül.
r>
r>A zászlóalj rádiót, mit egy híradós hadnagy kezelt,
r>Egy akna telibe találta... halott hadnagy nem felelt.
r>A zászlóaljban ezt nem tudták, ott a hangulat... jegelt.
r>
r>Egy törzsőrmester, másik rádióval a hadnagyot felváltotta,
r>Immár egy óra múlva… eszméletlenül feküdt, nem átallotta…
r>A soros parancsnok, Nyikulin őrmester lett és ő beváltotta...
r>
r>Már az ő vezetése alatt verték vissza a közvetlen támadást,
r>Mi a folyó felől jött, szüneteltetve a nagyon sűrű aknázást…
r>Az utolsó azonban telibe találta az állványos géppuskást.
r>
r>Három golyószóróval tüzeltek rájuk a németek,
r>Géppisztolyaik fényére lőttek mert, azok tűzfészkek…
r>
r>Vecsés, 2016. március 1. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
r>
munka lefolyása…
r>
r>(leoninus)
r>A szemével fényképez, mit kezében a pennával készletez.
r>Mit így leír, fényképnek is jó, ha a nézésére alkalmas az olvasó.
r>Mit kell vagy lehet, meg örökíti egy, vagy több oldalon s az már viríti.
r>Tintája lehet kék vagy zöld, netán világos… vagy almazöld.
r>Néznivalót készítheti tussal, mint japánok, ha vannak hozzávalók.
r>Ami este jó volt, lehet álmában rossz volt, kifakult… hova-tovább elavult.
r>Másnap persze akár átírni is lehet, ha még aznap nem dolgozott eleget.
r>Következő nap, már mosolyoghat is, ha tényleg tetszik neki… csakis.
r>
r>Vecsés, 2016. május 31. - Kustra Ferenc József
r>
Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz.
r>Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz?
r>Hah! Most látom a tengeren nincsen is út!
r>És ha nincsen, hogyan is volna kiút…
r>
r>Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség!
r>Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség?
r>Van ilyen is, elfogadom, ez az élet,
r>De ha lehet véleményem, ez nem élet.
r>
r>Vecsés, 2002. július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Alkonyi bíborfény kápráztat,
r>Lelkem, a bíborfényen vágtat.
r>
r>Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
r>Lelkem bíborfényen utazik,
r>Sötétes árnytól nem ódzkodik.
r>
r>Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
r>Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
r>Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete…
r>Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…
r>
r>Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
