Idő 
Értékelés 
Értékelés Addig szép minden, míg mámorban úszvar>száguldasz, mint egy üstökös,r>amíg nem borul rád az árnyék,r>s nem ül fejedre szürke köd.r>r>Amíg erő van karjaidbanr>s ölelni bír a két kezed,r>addig kell mindent megragadni,r>hiszen semmi sem végtelen.r>r>Addig szabadna mást szeretni,r>amíg érzed, hogy úgy szeret,r>hogy minden hajnali ébredésbenr>te vagy, kit aggódva keres.r>r>Ameddig minden pillantásbanr>érzed: te vagy a mindene,r>s nem akar mást, csak veled lenni,r>akkor érdemli, hogy szeresd.r>r>Amikor nem vonz semmi sem már,r>csak a fájdalmas tegnapokr>gyűlnek köréd halomba hullva,r>s érzed: nincsenek holnapok.r>r>Olyankor kéne elsöpörnir>mindent, mi élni sem hagyott,r>zúgó szélvészként, mely hörögver>végig süvít a balkonon.
Nem ígérem, hogy minden egyes álmomr>hozzám fog szállni minden éjjelen,r>hisz zúzott kövekből építettem újrar>darabokra hullt régi életem.r>Ezer összedőlt régi édes álomr>rezegteti meg minden ízemet,r>romjai közül nehéz szabadulni,r>s ingatag híd, amin hozzád lépkedek.r>Tudom, hogy szeretsz, de oly nehéz hinni,r>hisz más is ígérte forrón, hogy szeret,r>s elhittem néki. Pedig oly hitvány volt, hogyr>egyetlen egy könnyet nem érdemelt.r>Érzem, hogy szeretsz, és megadnál mindent,r>de adj nekem időt, egy keveset,r>amíg levetem hatalmas terhem,r>amelytől lassan meggörnyedek.r>Tudod: szeretlek. Csak annyira másképp.r>Olyan félénken, oly félszegen,r>s nem bírnám ki, hogy megtépett lelkemr>újra csupasz, és sebes legyen.r>Szeretlek. Tudod. És annyira mélyen,r>hogy minden kis ízem beleremeg,r>s nem kérek mást, csak sose engedj el,r>akkor sem, mikor nehéz velem.
Emlékszel? Ott, a dús lombú fák közt,r>ott mondtad először mennyire szeretsz!r>Ott öleltél át remegő karokkal,r>s tanúink voltak a hulló levelek.r>Oly szépnek láttam az őszülő erdőt,r>az arany barnába fordult színeket,r>mint a belőlünk áradó érzést,r>melytől mindenünk újjászületett.r>Emlékszem: milyen boldogan mondtad,r>hogy csak én leszek mindened,r> karjaid között megcsitulvar>elhittem azt, hogy így lehet.r>Aztán valahogy megváltoztál,r>mint a dércsípte levelek,r>melyek fagyosan földre hullvar>eltaszítják a meleget.r>És most hirtelen lehullt a hályogr>szememről, s tudtam: tévedek!r>Amit láttam, csak délibáb volt,r>nem az vagy, akit szeretek.r>Már ne mondj semmit. Hiába szólnál!r>Nem tudnék hinni már neked!r>Bennem most olyan fagyos lett minden,r>mint a dér csípte levelek.
Most valahogy egész másképp fog a tollam,r>kuszán írt betűm is sokkal ékesebb,r>mint máskor, hiszen most jó anyámhoz írok,r>ki minden percében értem létezett.r>r>Virrasztott mellettem mikor beteg voltam,r>oly sok estén, és annyi éjjelen,r>mint őrző angyal, bár láttam: sokszor fáradt,r>s szebbnél szebb meséket mondott énnekem.r>r>Úgy írtam le a legelső betűket,r>hogy az Ő kezei fogták tollamat,r>s az első könyv, melyet közösen olvastunk,r>ma is a legszebb emlékem maradt.r>r>Úgy indított útnak, olyan féltő szívvel,r>s hogy könnyebbé tegye választott utam,r>ezernyi apró jó tanácsot advar>segített elérni minden álmomat.r>r>Elmúlt az idő. Már elszálltak az évek,r>és ha álmaimból semmi sem maradt,r>Ő akkor is ott volt, utolsó mentsvárként,r>oly sokszor enyhítve minden gondomat.r>r>Ma is úgy vár, és elgyöngült kezévelr>úgy simítja meg sápadt arcomat,r>oly féltve, mint a legdrágábbik kincset,r>mit selyembe vonva zárva tartanak.r>r>Édesanyám! Most én, őrizlek téged,r>kezemben tartva reszkető kezed,r>s imádkozom: e múló földi létbenr>Isten sokáig tartson meg nekem.
Én úgy képzeltem el a földi létem,r>hogy veled töltöm el minden percemet,r>tűző napban, és esti sötétségben,r>jóban és rosszban melletted leszek.r>r>Ha fáradt lennél, én leszek puha párnád,r>hogy énreám hajthasd álomra fejed,r>ha a hideg ráz, reszketsz, és fázol,r>akkor majd meleg paplanod leszek.r>r>Mikor bántanak, és sírni volna, kedvedr>vállamon sírd ki minden könnyedet,r>s szemeidről majd gyöngéd érintésselr>én töröljem le gyöngyház könnyedet.r>r>Én úgy képzeltem el, hogy minden éjjelr>veled alszom, és veled ébredek,r>akkor is, mikor sűrű köd szitál már,r>s hidegétől a hajad szürke lesz.r>r>Én úgy képzeltem el, de minden más lett,r>úgy sodródtál el, olyan hirtelen,r>mint ahogyan a megáradt folyóvízr>messzire viszi a törmelékeket.r>r>Most is csak sodródsz, úgy, ahogy én is,r>mégis tudom, hogy egyszer vége lesz,r>visszajössz, hiszen nem bírod sokáigr>nélkülem ezt a kóbor életet.
