Idő 
Értékelés 
Értékelés Arccal a halál felér>Naponta menetelnir>arccal a halál felé,r>s a sorból ki nem állni:r> hősiességr>Harcolni önmagáértr>a létezésért, s benner>értelmes célt találni:r> hősiességr>Szánkra závárt helyezni,r>mikor kemény daccalr>kitörni vágynak a szavak:r> hősiességr>Fekete-gyász lélekkelr>embertársainkrar>fehér mosolyt ragyogni:r> hősiességr>A bűn hínár-világábanr>zápor – mostar>tisztának megmaradni:r> hősiességr>A gonosz kísértésekbenr>igazgyöngykéntr>jóságot sugározni:r> hősiességr>A számvető szenvedésbenr>panasz nélkülr>hűséggel szolgálnir> hősiességr>A rettenet-éjszakábanr>- álmoktól sújtva -r>bizakodón a hajnalt várni:r> hősiességr>A zord halálfélelembőlr>lélek-tudattalr>az elmúlásba belesimulni:r> hősiességr>Ily „apró hőstettekkel”r>naponta menetelnir>arccal a halál felé…r> Ez az ÉLET!
Ha kérdezik…r>Ha kérdezik…r>Mi köthet ma szíveket össze?r>S mi nemesíthet életet?r>Összetartás ereje, céljar>századunkban ma mi lehet?r>Egy szó a válasz: SZERETET!r>Ha kérdezik…r>Mi alapja közös hitünknek?r>S együtt éneklés mért lehet?r>Hisz különböző nézet, vallás…r>Itt egység mégis hogy lehet?r>Szívedből valld: kell szeretet!r>Ha kérdezik…r>Béke, boldogság, megértésr>emberek közt ma hogy lehet?r>S a családokban emberségrer>hogy nevelhetünk gyermeket?r>A jó példája Te legyél,r>s a válaszod: kell szeretet!r>Ha kérdezik…r>Magyar népünket mi tartja, védi?r>S hazánkért tenni mit lehet?r>Milyen vonzás, erő kell ahhoz,r>hogy megtartson egy nemzetet? r>Két szó a válasz: r>Isten-hit kell, és szeretet!r>r>Ha kérdezik…r>S Te kérdezed…r>E szétzilált zűrös világbanr>EMBERNEK lenni hogy’ lehet?r>A válaszod rá ne feledd:r>- Isten-hit kell és szeretet!
Elsompolygott évekr>Nap nap után,r>mint szégyellős kutyám,r>ha „rossz fát tett a tűzre”,r>fejét lehajtva sompolyog,r>vissza-visszapillantva rámr>(bocsánatomat várja tán…)r>Úgy nézek én is vissza – vissza,r>eltűnt évekre ráhajolva,r>szégyenkezőn, fejem lehajtva,r>- bocsánatkérő alázattal - r>nem feledt vétkek súlyát hordva…r>Ha éber éjszakák hevében,r>rám tört emlékek sűrűjében,r>- életem értelmét kutatva -r>akaratlan tekintek vissza,r>nyomaszt bukások sokasága…r>Lét- korlátban még kapaszkodva,r>mégis egyre csak bukdácsolva,r>szégyenkezőn, így kutya-módra,r>- egy tiszta józan pillanatban,r>e bús tavaszi kábulatban -r>fáradt agyam megállapítja:r>Jaj, hiába! Minden hiába!r>Elsompolyogtak éveim!r> És nincsenek rá érveim.
Boldog „öregség”r>A boldogság egy csodás érzelem.r>Ki miért boldog? Nincs arra értelem!r>De idős, s agg korban lehet-e boldogság?r> - Ha szeretet ölel, törődés és jóság!r>Megtartó kegyelem gyöngéden körülvesz,r>és benne a lélek szüntelen örvendez.r>Míg a puha béke naponta rád árad,r>áldásokban jársz, és lelked el nem fárad.r>És a kedves szavak, ha szívedre hullnak,r>finom öleléssel lágyan átkarolnak…r>Miként a szilárd pajzs, védenek és óvnak,r>mint a kisgyermek-kéz, féltőn simogatnak.r>Találd meg magadban az örömök okát,r>mosolyodtól gyógyul szíved, s dagadt bokád.r>Nézz az őszi fákra, sárguló levélre,r>gyönyörködj, s a gondod ilyenkor tedd félre.r>Kevéske igénnyel légy megelégedett…r>S áraszd mindenkire Te a szereteted!r>Ha tiszta elméddel gondolkodni tudsz még,r>rád ragyog a reggel, rád nevet a kék ég.r>Hiszen elég néked az Isten kegyelme,r>ha általa megvan a szíved „fegyelme”…r>Nem háborog, panaszt, zokszót sohse hallat,r>csak csillog a szemed, mint a fény-sugallatr>az örömtől… Mert tudd, minden perc ajándék,r>boldogan fogadni kell akarat, s szándék.r>Minden napod öröm, mert még él az ÉLET!r>Langyos a napsugár, s csodás a természet!r>Töltsd hát boldogsággal áldott öregséged,r>és légy HÁLÁS mindenért, mig Istenünk éltet!
Szép az őszi színvilág is de, szürkébe csendesül,
r>A vérző világ, az élőkkel ellehetetlenül…
r>Ki már elment, ott is marad, immár menthetetlenül.
r>
r>A haldokló lélek egy lassan szunnyadó parázs,
r>Megjön halál… ami életkioltó és nem más.
r>Sírodon látom a szép krizantémok fájdalmát,
r>Én csak ülök, itt senki nem tudja akaratát…
r>
r>Itt as sírkertben, sok borostyán átöleli fekhelyeket,
r>Lehet, hogy ők vigyáznak, őrzik a szépséges, holt lelkeket!
r>
r>Ki meghalt, hiányzik, megsirattuk és eltemettük,
r>Sírjára, szép márvány síremléket, koszorút vettünk.
r>Elmúltak a régi évek, lassan mi is öregszünk…
r>
r>Régen megholt, régi sírköve már, kissé töredezett,
r>Ismertem, a gazdája boldog is volt és lelkendezett,
r>De már nincs, lelke neki is elmúlásba feledkezett.
r>
r>Elmúltak az évek, itt most bősz őszi szél, rohamoz, fúj,
r>Igyekszem, nem tudok ellenállni neki... kabátostul.
r>Arcomról csak nem mállik le a bánat…
r>Nézem a sírkerti meztelen fákat…
r>Árva a szívem, dobog, vágyik haza,
r>Lelkem, megnyugszik-e? Nem tudom, soha.
r>
r>Vecsés, 2016. július 24. -Kustra Ferenc József
r>
