Ugató éjjelr>Sötét, hangok közt csak csend.r>Fülel az ösztön!r>r>Rekedt ugatás,r>Erdő rejtekén titok.r>Borzongató hang! r>r>Óvatlan a vad.r>Hibája hörgő-véges!r>Szerencsés róka!r>r>Vissza ugatás...r>Hív, áldozat-bárány van.r>Alomnak étel!r>r>Gyászos lepelbenr>Hallgatag az éj, oson.r>Róka-üreg víg.r>r>Dunatőkés, 2024. március 10.
Gyermekként láttam,r>Hadsereg utcán vonult.r>Hit szállt...de puffant! r>Nem tárult ki az ajtó,r>Benn maradt a sok jajszó! r>r>Lánctalp útba vájtr>Félelmet, és reményt.r>Jósolhatatlant!r>Reszketett a vasárnap,r>Miként jön el a holnap?r>r>Rettegett család...r>Féltő búcsú rokontól.r>Bizonytalan út!r>Senki sem lát a könnytől,r>Elszakítnak örömtől.r>r>Határon gyalogr>Gyors menekülés...haza.r>Híd reményt nyitott.r>Néném ott-hon sürgönyt ír,r>Hozzánk érkezik jó hír.r>r>Isten kegyelmes,r>Rendszer és út...emlék.r>Szabad határ van.r>Vér-kapocs és szeretet,r>Korlátba nem ütközhet.r>r>Jó néném Pécsett,r>Szerette felvidéket.r>Megboldogult már.r>Utódokban szeretet;r>Őriz hitet, emléket!
(sedoka csokor)
r>Mindig jelen vagy,
r>Életemben árnyék vagy.
r>Igy mindig is velem vagy!
r>
r>Mozdulsz, mint érzés,
r>Föltolulsz bennem… érzés.
r>Hathatós, mint egy végzés…
r>*
r>Fényes lúdtollad,
r>Örök árnyék írónak!
r>Gondolatömlenyt… írni.
r>
r>Rabszolga-írnok
r>Vagy… ősi betűvető!
r>Magad írod sorsodat!
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös leoninusban)
r>Burjánzó gallyak hevülnek a szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek?
r>Gallyak burjánzásba hevülnek, gondolatiság áthat, olvasók ellen ne szegüljek
r>Burjánzó gallyak hevülnek a szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek?
r>*
r>
r>(HIQ duó)
r>Liliom
r>Fehér sima lap...
r>Tollra vár!
r>
r>Tollban-vágy
r>Állandón buzog.
r>Kényszeres.
r>*
r>
r>(leoninus duó)
r>Igazi író, lépten-nyomon írás-vágy foglya, még akkor is, ha a mű már megírva.
r>Ablakomban bámulok, a messzeség biz’ nagy távolság… tudom, jönnek még új májusok.
r>Látom vakablakban rajzolgat egy mécses, mondandója jó… a rajzolt kép majdnem kéjes…
r>A rajzok is rímelnek, dallamot csengenek, agyamban fekszenek, majd még tán' élednek.
r>
r>Volt idő... élveztem a terheket, de mára már jobban kedvelem írásos csendeket.
r>Az írás vágya, már… ő az igazi árnyékom, hogy még karcoljam fehér papírt, vágyom.
r>A sors keze fogja bölcsöt, árnyék jelen van és kisért, mutat szeretetteljes görcsöt.
r>Mécses szórakozik falon, reggel múlik alkalom, fekszek, leszorítom a matracom…
r>
r>Vecsés, 2015. február l.-2024. február 16. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi íráskánt, alloiostrofikus versformában.
r>
(Bokorrímes)
r>Amióta megvagyok, rossz a világ,
r>Pincében vaksötét van, nincsen világ’.
r>Lemegy este a nap, sötét vala,
r>Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada?
r>*
r>
r>(Apeva duó)
r>Szép
r>Világ,
r>Csak álom.
r>Hit és remény…
r>Szeretet éltet!
r>*
r>Az
r>Ember
r>Sohasem
r>Tanult múltból!
r>Minden megy tovább!
r>
r>Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában…
r>
Csak együtt és csak egymásért!
r>
r>Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
r>Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
r>Én most összebújok tollammal, hangtalan.
r>
r>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése,
r>Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése…
r>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése.
r>
r>Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be…
r>Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek.
r>Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése…
r>Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek!
r>Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele…
r>Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek?
r>
r>Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan?
r>Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan?
r>
r>Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József
r>