Idő 
Értékelés 
Értékelés Írást faragott...r>A betűkből szavakat,r>Ékszer-vers dalolt.r>Egy mestertől vallomásr>Maradandó alkotás.r> r>Versben zeng a nyelv;r>Ősöktől öröklött kincs...r>Kovácsolt képlet!r>Mint nemzetnek lobogó,r>Költő nyelvnek a zászló.r>r>Magyarság védő,r>Mennyei lélek-manna.r>Örök értékű!r>Író szívvel szavat szab,r>Nyelv tortáján ízes hab.r>r>Édes anyanyelv...r>Misztikus ég-korona,r>Páratlanságos!r>Ékes nyelvnek őrzőir>A nemzetnek költői.r>r>Nemes ötvözet,r>Mit poéta versbe önt-r>Szívnek harangja.r>Lelkekben kong a hangja.r>Minden magyar meghallja!
Az irigy emberr>Rosszmájúságban szenved...r>Léleknek foltja.r>r>Léleknek foltjánr>A mosás biz nem segít...r>Idővel kopik.r>r>Idő koptatjar>Emlék képek színeit.r>Kifakuló múlt.r>r>Megfakult múltatr>Fantázia festeget...r>Feledés foltját.r>r>Feledés foltjar>Űrt hagyott a lélekben...r>Lét-zsugorító!
Kályha tőznél melegszenekr>A vacogó kihűlt lelkek.r>r>Hűvös napok vissza tértek,r>Fák ágai elvetéltek.r>A levelek földet értek,r>Megágyaztak már a télnek.r>r>Nyargalászik a fagy szele,r>Elkopik az ősznek nyele.r>Lassan hó hull majd a földre,r>Olyan lesz mint angyal röpte.r>r>Lágy-hófehér mennynek tükrer>Tisztulást hoz a szívekre.
Reggel ködpárar>Fürdeti a bús tájat...r>Ősz-keresztelő.r>r>Szürkeségbe kopaszodott fák integetnek,r>Sajgó, még vágytól parázsló lelkeknek...r>Őszi elégia sáros álmába süppednek.r>r>A földhöz ragadtr>Sötét felhőknek könnye...r>Elmúlást sirat.r>r>Szottyadt avar alatt érik jövőnek reménye, r>Zord napoknak hajnalán új idők kezdetére.r>Hittel telt álmokat ígér télnek ünnepére.r> r>Új kezdet indulr>A fáradság küszöbén,r>Téli pihenő.
Kishitűség – hűség – örök hűség…
r>
r>Elveszőben van már, kiveszőben a honfi hűség,
r>Látom a népemen lassan, de győz a kishitűség!
r>Ó! Pedig e vészterhes időkben, a tiszta hűség…
r>
r>Magyarok Istene! Kevesen maradtunk, kivel menjek csatába?
r>Népünk nem szaporodik, de fogy! Ezt kell most elmondanom imába!
r>Ó! Teremtőnk se pénz, se posztó: így, hogy lehet győzni a csatába?
r>
r>Sajnos olyan kevesen vagyunk mi, az igaz-hűek,
r>Sajnos, kevesek élünk már úgy, mint igaz lelkűek!
r>Sajnos, kevesek már, kik régies, nemes lelkűek…
r>
r>A végzet tengelye monotonon, de forog, szinte egy gépbűl.
r>A végzetünk tengelye forog, de nem látom, hogy megszégyenül!
r>A végzetünk tengelye ellen kell a harc, hogy ne győzzön végül…
r>
r>Az idő, mint áradat, úgy tűnik, szinte megállíthatatlan,
r>Az idő persze véges, ha nem csatlakozunk le, múlhatatlan!
r>Az időnk fogy, nem terjed honfi hűség, mi lehetne korlátlan…
r>
r>Igaz, hű, drága honfiak, mondom néktek, rossz út a mártíromság,
r>Tegyünk, mormoljunk imákat, mutassunk olyant mint határozottság!
r>Ne hátráljunk, menjünk, tegyünk! Ha elveszünk, az fölös mártíromság…
r>
r>Bízz’ csak erős lélekkel, nem reménytelen reménnyel, indulj bőszen a csatába.
r>Bízz’ csak erős hittel, erős akarattal tégy, hogy ne kerülj mártírság pásztába!
r>Bízz’ csak, nagyon erős imákat mormolj, kiáltsd is! Így nem vész a szó a pusztába…
r>
r>Igyekezz, tegyél! Figyeld érdekünkben, hogy hol lóg ki az a sántító lóláb.
r>Igyekezz, tegyél! Ha csak könnyezve ülsz a kapudban kispadon, nem visz tovább!
r>Igyekezz, tegyél! Ne legyél Te az ügyetlen bal-kéz, mert ez a hovatovább…
r>
r>Bízz’! A mi időnk árja, dübörögve rohan elő, föltartóztathatatlanul.
r>Bízz’! Tégy! A népünk nem veszhet el csak úgy, hontalanul, föltartóztathatatlanul!
r>Bízz’! Erősítsd hited, hűséged és megyünk előre, föltartóztathatatlanul!
r>
r>Vecsés, 2021. január 26. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában az 1956 -s forradalom és szabadságharc emlékére…
r>
