Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
r>Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
r>Pedig a múlt tarja a bankot,
r>És ő ismeri a sok alkonyt!
r>
r>A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát,
r>És végül mindenki keresi az igazát!
r>Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg,
r>Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg…
r>*
r>(senrjú)
r>A jövőnek záloga,
r>Az gaz, elmúlt eltemetése.
r>Nos, elfeledni?
r>*
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat,
r>Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat…
r>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat.
r>
r>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom,
r>Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom…
r>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom.
r>
r>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen,
r>Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen…
r>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen.
r>
r>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény,
r>Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény…
r>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény.
r>*
r>(HIQ duó)
r>Az idő,
r>Igy-úgy csak pereg.
r>Nem áll meg!
r>*
r>A világ
r>Változik…élet?
r>Ó, évek!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző,
r>Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő…
r>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző.
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt…
r>
A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
r>Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
r>Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
r>A világról, közben hitünkben elmerülünk.
r>
r>Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
r>Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.
r>
r>A nap már bicegve halad az égbolton,
r>Persze edzett volt már, az esti menybolton.
r>Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
r>Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.
r>
r>Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
r>Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…
r>
r>Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József
r>
Rőt homály látszik fent a gyászos égen,
r>Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
r>Vecsernyédre időben megérkeztem,
r>Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.
r>
r>Nehéz lett a kosaram a mára,
r>És a napnál kikékült a szemem…
r>Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
r>És ti mindannyian rokon velem.
r>
r>Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
r>Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
r>De majd a zsoltároskönyv, ma este
r>Fohászkodni együtt, majd összehív.
r>
r>Aztán jövünk a mezőkön által
r>A kereszthez, imára újra mi…
r>Öreg, kék bibliánk igazával,
r>Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.
r>
r>Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.
r>
Az életem nem egy kétlovas -úri- hintó.
r>Az életem nem egy négylovas -úri- hintó.
r>Az életem nem egy hatlovas -úri-hintó.
r>
r>Az életem nem egy nyitott kétlovas -királyi- hintó.
r>Az életem nem egy nyitott négylovas -királyi- hintó
r>Az életem nem egy nyitott hatlovas -királyi- hintó.
r>
r>Az életem, nem egy új egylovas -földműves- stráfkocsi.
r>Az életem nem egy új kétlovas -földműves- stráfkocsi.
r>
r>Az életem nem egy, egylovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.
r>Az életem nem egy, kétlovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.
r>
r>Az életem nem egy ’román forma’, egylovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.
r>Az életem nem egy ’román forma’, kétlovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.
r>
r>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- szamaras kordéval sem.
r>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- kétrudas kordéval sem.
r>
r>Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem.
r>Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem.
r>Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem.
r>*
r>
r>Az életem azonos, mint egy riksa kulié, riksa nélkül.
r>Az életem azonos, mint ki él, siker és szeretet nélkül.
r>
r>Az életem olyan, mint azoké, akik nem kéredzkedtek…
r>Az életem olyan, mint azoké, akik már átmennének…
r>
r>Az életem olyan, mint egy pislákoló csonkgyertya lángja, köd nélkül sem látszik.
r>Az életem olyan min egy ló, szekér nélküli versenyfuvaros... csak bajlódik.
r>
r>Az én életem olyan, én adtam szeretetet, ennek mindig kárát láttam... eleget!
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- íródott; anaforás-alloiostrofikus versformában, öntanulmányként, önéletrajzi írásként!
r>
Az orosz fronton harcoltak…
r>
r>Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült.
r>Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól,
r>Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt
r>És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült.
r>
r>A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt,
r>Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott!
r>Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült,
r>A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült.
r>
r>Tánya állt, nézte, kereket a sofőr és a szanitéc, hogy szereli
r>De elunta és leült a nyitott ajtónál a gépkocsi hágcsóra.
r>Forróság volt, az ajtónak támaszkodott... meleg átment a vállába.
r>
r>A sofőr a hátsó kerék mellett hevert, csavarkulccsal a kezében,
r>Szembe az erdőből németek jöttek elő, puskával és serényen.
r>Tánya a háta mögé nyúlt, készültségi, német géppisztolyt kikapta,
r>De, ott valamiért ülve maradt, németeket szemből megsorozta.
r>Az egyik, már egészen közelre odaszaladt, gránátot dobott a kocsi felé,
r>De a sorozat lekaszálta, a gránát meg odagurult a hátsó kerék élé.
r>
r>Hangos robbanás hallatszott a teherautó alól,
r>Az meg is emelkedett, Tányát ledobta a hágcsóról.
r>
r>Ahogy felkelt a földről, nagyon kába volt, nem tudta, hogy hol is van,
r>Aztán lehajolt, felvette a géppisztoly… érezte fájdalma van.
r>Fájt a feje, az arca de, a nagy fájdalom a hátában van.
r>
r>A közelben három német feküdt, mind sok vért eregetett,
r>A sofőr is még ott feküdt, a feje körül vér terjengett…
r>
r>Épp' jött arra egy Studabaker, mindenki kórházba került,
r>Tányáról kiderült a gránátból, szilánk hátába merült.
r>A szilánk alulról fölfelé átütötte a hágcsót,
r>Majd hátul, a tüdő és a vese közé becsapódott.
r>
r>Sebesülése, csak éppen középsúlyosnak minősült,
r>Így mehetett műteni… a kórházból, hamar kikerült.
r>
r>Vecsés, 2016. március 7. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
r>
