Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ünnep csak addig ünnep,r>ameddig itt vannak veled,r>azok, kit szívednek mélyénr>őrzöl és annyira szeretsz.r>r>Olyankor lázasan készülszr>értük. S nem magadért teszed,r>hiszen az ünnepek fényer>csak bennük világít neked.r>r>Amikor magadnak készülsz,r>nincs mért, és nincsen kinek.r>Épp olyan nap, mint a többi,r>s ugyanúgy nem leled helyed.r>r>Minek a pompa? Hisz úgyisr>most is csak magad leszel,r>ugyan oly üres az este,r>s épp olyan néma a csend.r>r>Az ünnep csak akkor ünnep,r>amikor itt vannak veledr>azok, kit szívedben őrzöl,r>s mindennél jobban szeretsz.
Oltsd el a lámpát. Zavar a fénye.r>Nem kell semmilyen fény nekem,r>csak te, hisz a szemeid fényer>oly szépen világít nekem.r>r>Most csak bújj hozzám. Te légy a mécses,r>mely utat mutatva világít nekem,r>Hiszen úgy félek. E gonosz világbanr>lassan már sehol nem lelem helyem.r>r>Ma éjjel minden bánatodban,r>s örömben osztozom veled,r>ha fázol, majd felmelegítlek,r>s ha kell, majd takaród leszek.r>r>Ma éjjel úgy bújj majd hozzám,r>hogy eloszlasd minden kételyem,r>amely úgy kínoz. S kérlek.r>Ne okozz csalódást nekem.r>r>Tudod, hogy egyetlen álmom,r>csak az, hogy veled legyek,r>s nem kell semmi, csak úgy szeress engem,r>ahogyan én szeretek.
Tétova éjjelek megtestesült álma,r>melyeknek száma már szinte végtelen,r>színessé tették annyi éjszakámat,r>de reggelre már csak puszta képzelet.r>r>Olyan jó lenne emlékezni rájuk,r>de messzire tűnnek, mire ébredek,r>s nem marad más, csak halomba hullt álom,r>melyre már alig emlékezem.r>r>Mint ifjú koromra, melyben annyi álomr>terített elém színes képeket,r>mégis kifakult. Szürke por takarja,r>s már csak álmaimban emlékezem.r>r>Akkor még mindent más színben láttam,r>s azt hittem, talán el is érhetem,r>de eltűntek, mint a szappanbuborékok,r>mit a levegőbe eregetek.r>r>Ma már nincsenek rózsaszínű álmok,r>tétova éjjelek, minden elveszett,r>most oly mélyen, szinte álom nélkül alszom,r>s néha félek: már fel sem ébredek.
Ábrándok, melyek úgyr>szállnak messzer>életünk múló színpadán,r>mint a légtérbe eregetettr>gomolygó füstkarikák.r>Valahol eltűnnek az égen,r>s nem látunk semmit se már,r>csak felhőket, melyek összegyűlver>felettünk suhannak át.r>Nem is oly rég még azt hittük,r>hogy színesebb lesz a világ,r>s cikázó napfény sűrűjébenr>megélünk annyi csodát.r>Ma már tudjuk, hogy bárhogy tűz is,r>elég egy szemvillanás,r>s dühöngő villám tépi széjjelr>álmaink fénysugarát.r>De te ne búsulj.r>Ne csüggedj még el!r>Nem érhet annyi csapás,r>hogy eldobj magadtól annyi szépet,r>amely még várhat reád.r>Tudom: most mardos a kétség,r>s nem tudhatod, hogy mi vár,r>de mindennap tartogat valami szépet!r>Hidd el! Még száz csoda vár.
Amikor tűző nap hevében valami árnyékot kapok,r>olyankor én is úgy érzem, hogy lesznek holnapok.r>Amikor meleg van, és szellő simít a vállamon,r>olyankor én is szebb világról álmodom.r>r>Amikor enyhe őszi szellő simít az arcomon,r>s egy fuvallattól érzem, hogy milyen friss vagyok,r>amikor színes levelek közt térdig gázolok,r>olyankor úgy érzem, hogy boldogabb vagyok.r>r>Amikor hűvös téli éjjel melegről álmodom,r>s a tűz nyalábja lángot fest az arcomon,r>amikor megfájdult szívekbe valami reményt adhatok,r>olyankor úgy érzem, hogy sokkal jobb vagyok.r>r>r>Amikor árnyékos ligetben sétálok veled,r>olyankor úgy érzem, hogy van még őszinte szerelem,r>amikor két szemedben látom, hogy mennyi félelemr>r>r>van, mely téged aggaszt, s értem reszketel,r>Amikor fáradt homlokodra egy csókot adhatok,r>olyankor én is sokkal boldogabb vagyok.
