Idő 
Értékelés 
Értékelés Mondd Uram! Mért nem adsz a tövis mellé rózsát?r>Nem bírom már, ha az ujjaimat szúrják.r>Mért puszta zöldet adsz, ha terem virág is,r>s pompázó színekben ontja illatát is?r>r>Tudod: a tövis már százszor szúrta ujjam,r>s minden vércsepp olyan, mintha könnyem hullna.r>Minden vércsepp, mely az ujjaimon csordul,r>ezernyi könnyet rejt, mely lelkembe fordul.r>r>Szeretném érezni a rózsa illatát is,r>akkor is, ha szúr és akkor is, ha fáj is.r>Most akarok én is színekben pompázni,r>hiszen odalentről nem fogom már látni.r>r>Most terítsd elém az illatos szirmokat,r>hisz a koporsómra már hiába szórnak.r>Szeretnék örülni minden kis virágnak,r>egészen addig, míg koporsóba zárnak.r>r>És ha eljön egyszer az utolsó óra,r>rózsák közt térjek majd végső nyugalomra.r>Szórjátok síromba! Had múljon el vélemr>ott, hol megtalálom lelki üdvösségem.
Most még nem érted, de eljön majd az óra,r>hogy elköltözöm, hol nem fáj semmi sem,r>valami különös árnyékvilágba,r>ahol már minden, minden idegen.r>Talán majd írok, mielőtt elmennékr>könnyek között egy búcsúlevelet,r>s hogy lesz- e majd időm elköszönni tőled,r>Ki tudja még? De addig bármi lesz:r>minden ízemmel szeretni foglak,r>s aranyló betűkkel írom a nevedr>szívem mélyére gyöngybetűkkel róva,r>mint a legszentebb, legdrágább nevet.r>S ha majd rátalálsz a gyűrött papirosra,r>amelyen könnyem pacát képezett,r>jusson eszedbe: nem volt olyan óra,r>nem volt olyan perc, hogy ne szeresselek.r>Talán akkor már mindent másképp látsz majd,r>s megérted végre mennyi szeretetr>áradt belőlem olyan féltve hozzád,r>minden napon, és minden éjjelen.r>Azok a betűk majd úgy szólnak hozzád,r>mint egy távoli, bűvös üzenet,r>amelyen nem fogott az idő múlása,r>s felszínre hozza a szép emlékeket.r>Akkor fogod majd elhinni végre,r>hogy nem volt, és nem lesz soha senki sem,r>ki szívének utolsó dobbanásáigr>miattad aggódott, téged szeretett.
Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz,r>s elvonulnak egyszer majd a fellegekr>fejem fölül, és csöndes kis szobámatr>egyszer még öröm hangja veri fel.r>r>Ma még hiszem, azt, hogy úgyis talpra állok,r>bárhogy húz földre mázsás súly, teher,r>kopott szívemben van még annyi álom,r>hogy mindig, mindenben vigaszt nyújt nekem.r>r>r>Ma még hiszem azt, hogy enyém lesz a holnap,r>ha erősen küzdök, s nincs olyan teher,r>melytől gyönge lábam bárhogy megroggyanna,r>ne tudnék felállni százszor is, ha kell.r>r>Ma még hiszem azt, hogy minden egyes napbanr>van valami, miért élni érdemes,r>hisz bármily törékeny az emberi lélek,r>minden kis örömtől lepkeszárnyra kel.r>r>Ma még hiszem, hogy bármily hideg tél lesz,r>mindig találok majd egy kis meleget,r>amely melegít, s adhatok belőler>minden embernek, ki fázik, hogyha kell.r>r>Hiszen éppen attól oly erős az ember,r>hogy minden akadályon átlép, és lehet,r>épp attól erős az élni akarása,r>hogy száz csatát megvív, amíg újra nyer.
Ott, a távoli réteken, holr>napfényben fürdik a táj,r>ott szeretnék most kóborolni,r>szívem most úgy oda vágy.r>r>Hol a táj most annyira színes,r>s olyan szép most a határ,r>piros pipacsok, szarkalábakr>között a kedvem is más.r>r>Most csak egyedül kóborolnék, r>hisz szívem annyira fáj,r>nem akarom, hogy sírni lásson r>senki, hogy nem tudja másr>r>mért sírok, hiszen nem bánt senki,r>és mégis: valami bánt,r>nem is értem, hogy mi van vélem,r>hisz csak a hiányod fáj.r>r>Valami furcsa fájdalomr>most lelkemben ütött tanyát,r>kínzó, égető szenvedéllyel,r>s nyugodni sehogy sem hágy.r>r>Kereslek. Lehunyt szemeimmelr>látom az arcodat márr>magam előtt, és egyre kérdem:r>mikor jössz? Nem bírom már.r>r>S látom: szemeid íriszébenr>hogy te is ugyanúgy vágysz,r>arra a forró pillanatra,r>mikor a karodba zársz.
Az ünnep csak addig ünnep,r>ameddig itt vannak veled,r>azok, kit szívednek mélyénr>őrzöl és annyira szeretsz.r>r>Olyankor lázasan készülszr>értük. S nem magadért teszed,r>hiszen az ünnepek fényer>csak bennük világít neked.r>r>Amikor magadnak készülsz,r>nincs mért, és nincsen kinek.r>Épp olyan nap, mint a többi,r>s ugyanúgy nem leled helyed.r>r>Minek a pompa? Hisz úgyisr>most is csak magad leszel,r>ugyan oly üres az este,r>s épp olyan néma a csend.r>r>Az ünnep csak akkor ünnep,r>amikor itt vannak veledr>azok, kit szívedben őrzöl,r>s mindennél jobban szeretsz.
