Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
r>Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
r>Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
r>Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
r>Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
r>Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
r>
r>(Septolet)
r>Látom előre,
r>Szép-színe
r>Lesz… mint hétvége.
r>
r>Majd mókázunk,
r>Együtt játszunk!
r>Délbe kajálunk,
r>Délután sétálunk.
r>
r>Délelőtt kicsikkel még homokozok
r>Amihez, már eléggé öreg vagyok,
r>Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
r>Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...
r>
r>Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
r>Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
r>Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
r>És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
r>Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
r>Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.
r>
r>Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
r>Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
r>Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.
r>
r>(Senrjon)
r>Az összerántott csapat,
r>Majd jól érzi, szereti egymást.
r>Mit hoz vajh’ jövő?
r>
r>Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.
r>
Embernél nincs jobb, r>Csodálatosabb...mondták.r>Könnyelműség volt? r>Önkényes uralkodó, r>Gőgösen Istent játszó. r>r>Faját írtó lény, r>Földdel becstelenül bán.r>Gerinctelenség!r>Alattomos, féktelen,r>Élettel tiszteletlen!r>r>Mindenen túl tesz,r>Gonoszsága bőséges.r>Páratlan vadság!r>Könnyelműen öl, pusztít,r>Anyaföldet nyomorít! r>r>Dunatőkés, 2024. március 22.
Szivárvány színek,r>Természetben szép látvány.r>Nem zavaros...Nem!r>Ki mint veti eszméjét,r>Úgy aratja termését.
Magamra hagytál Szimonettám!
r>Bizony, Te elhagytál… régen ám.
r>Hazudtad, hogy szeretsz?
r>Nem mondtad, hogy etetsz…
r>Én meg szerettelek… ó, babám!
r>
r>Lassan belé tűnsz a múltunkba,
r>Beleveszel, nem sok harcunkba.
r>Már most sem emlékszem…
r>Mennyi volt, emlékem.
r>Én szeretettelek… ó babám.
r>
r>Sors, nem akart együtt, Szimókám!
r>Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
r>Még van kevés emlék,
r>Ezek már tört mesék…
r>Még egy kissé, talán szeretlek…
r>
r>Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Ki mindent akar, annak van-e igaza?
r>Vagy ki földön marad, az a realista?
r>Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
r>Saját képesség és készség a tudomány.
r>
r>A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
r>De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
r>Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
r>Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
r>
r>A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
r>Életében jelentős tény a szerencse.
r>Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
r>Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
r>
r>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
r>