Idő 
Értékelés 
Értékelés Azt, hogy mit érzel, senki sem tudja,r>hiszen oly mélyre senki sem lát,r>amilyen mélyen magadba rejtedr>fájdalmad, amely annyira bánt.r>r>Csak aki olyan féltve tud szeretni,r>hogy szívében minden halk dobbanásr>hozzád száll némán, akár a sóhaj,r>amely oly halkan tör fel ajakán.r>r>Ő tudja csak, hogy mennyire szenvedsz,r>s mosolyod mögött, mint mély forradás,r>ott tátong, amit magadba rejtesz,r>és ő már nem tud vigyázni rád.r>r>r>Bárhogy mondaná, nem, értenéd meg,r>anyai szíve mennyire fáj,r>s legjobban talán épp attól szenved,r>hogy nem tud adni semmit se már.r>r>A távolság néha ékeket képez,r>mely olyan törékeny, mint egy pohár,r>össze törhet egy halk koccanással,r>s megsebez, mint egy üvegszilánk.r>r>Ne engedd el! És maradjon mindigr>számára jó szó, és vigasztalás,r>hisz az egyetlen ezen a földön,r>akire számíthatsz, bármi is vár.
Szeretnék mindent összetörni,r>ami régóta visszatart,r>izzó lángcsóvát szórva széjjelr>s felégetni, mi itt marad.r>r>A vén diófát, melynek lombjai alattr>oly sokat ültem a kispadon,r>apró darabra hasítni széjjel,r>bár szívem fáj érte oly nagyon.r>r>Szeretnék mindent felégetni,r>hogy ne legyen más, mit itt hagyok,r>csak por és hamu, mely sötéten, szürkénr>eltakarja a tegnapot.r>r>Szeretnék mindent összetörni,r>mit martalékul most itt hagyok,r>hogy ne legyen más, ki összezúzza,r>mi kedves volt nékem oly nagyon.r>r>Úgy szeretném! De nem tudom mégsem!r>Hiszen a lelkem úgy sajog!r>Lüktetve, némán, belülről vérzik,r>mint eleven seb, és fáj nagyon.r>r>Szeretném szívemet száz darabrar>széjjel tépni, de jól tudom:r>mind a száz darab egyformán fájna,r>bármerre sodor a holnapom.
Oly korban élünk most ezen a földön,r>ahol az ember már úgy elaljasult,r>hogy dolgoztatná egy szelet kenyérértr>az elesettet, bár tudja: könnye hull.r>Képes tőle az utolsó fillért isr>kicsalni, pedig tudja, hogy szegény,r>s arcának egyetlen izma sem rándul,r>ha az éhező tőle enni kér.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol a munkásnak nem jár tisztelet,r>addig kell csak, míg bagóért gürcöl,r>s ha már legyöngül, nem kell senkinek.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol szülőnek lenni hatalmas kereszt,r>ki nem tud a gyermeknek kincseket adni,r>őt is lenézik, bármilyen nemes.r>Hiába okos, és hiába szorgos,r>ebben az országban sehol sincs helye,r>bármily hitvány is, csak azt méltatják,r>kinek bankóktól duzzad a zsebe.r>Oly korban élünk, hogy nem vesszük észre,r>mily borzalmakat szül a gyűlölet,r>hiszen valóság show-tól agymosottanr>butulnak sorra már az emberek.r>Főző műsorra, tehetség show-rar>mindig van néző, s telik sms,r>de ha beteget, nincstelent látnak,r>félrefordulnak már az emberek.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hogy visszasírjuk a régi szép időt,r>s kétségbeesve a messiást várjuk,r>hiszen tudjuk, hogy többé nincs jövőnk.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hol ármánykodás dúl kézfogás helyett,r>s ki elborult aggyal gyilkolni képes,r>büntetés helyett luxust érdemel.r>Oly korban élünk most ezen a földön,r>hogy össze kell fogi, amíg még lehet,r>s jobbá tenni e gonosz világot,r>hogy gyermekeinknek nyugalma legyen.
Itt, ahol zúg a négy folyó,r>itt élünk már ezer éve,r>itt voltunk egyszer gyermekek,r>s hallgattunk tündérmeséket.r>Itt éltek mind az őseink,r>s hittük, hogy egyszer majd végrer>nekünk is jut egy földdarab,r>hol testünk nyugodni térhet.r>verejtékcseppben, izzadónr>dolgoztunk mindig keményen,r>s mégis: kifosztott szolgakéntr>itt állunk koldusszegényen.r>Éhbérért küzdve esteligr>gürcöltünk, s hittük, cseréber>tisztesség övezi vén fejünk,r>s nem kaptunk semmit sem érte.r>Könnyektől ittas hajnalonr>reszketve sír fel a lélek,r>de már nem hallja senki sem,r>bárhogy száll messze a szélben.r>Csak a kegyetlen zsarnokok,r>akik most belőlünk élnek,r>s gúnyos szavakkal hirtelenr>lelkünkbe taposnak mélyen.r>Ők élvezik a földi jót,r>melyért a te kezed kérges,r>és az a zúgó négy folyór>miattuk háborog éppen.r>Reszketve, zúgva hömpölyög,r>s tarajos hullámszemévelr>mintha mondaná: Istenem!r>Nézz le ránk! Nem bírom én sem.r>Ne bántsd a gyöngét, nincstelent!r>Szenvedtek eleget éppen!r>Arra sújtsd bőszült haragod,r>kikért oly koldusszegények.
Néhai rokonokat meglátogattam…
r>
r>Lépteimmel lassacskán araszolok az avaron,
r>Gyertya és mécses lángok végig kísérnek utamon…
r>Bejöttem én nyitott kapuszárnyon. Ülök majd padon.
r>
r>Virrasztott éjjel…
r>Letaglóz a fájdalom…
r>Vágy-domb még épül…
r>*
r>Éjjel, fogy remény,
r>Sötétség, nem segítség.
r>Szívben, gyász az úr!
r>*
r>Varázslatos, arany-napsütéses világ ez,
r>De a mélyben lakó, ha kinéz, szakadt nemez.
r>
r>Reggel új fények
r>Támadnak! Segítenek?
r>Új nap, új remény.
r>*
r>Néha fulladunk,
r>Önmagunkba vagy bajba.
r>Lét: örök váltó.
r>*
r>Sírokat mindenhol borítják koszorúk, mécses égett,
r>A koszorú szalagokat a morc szél, kis ronggyá tépett.
r>
r>*
r>Kősírok némán
r>Várják, mécses lángokat.
r>Emlékezések!
r>*
r>Hosszasan itt voltam, de a gyertya, csonkig leégett.
r>A lefolyt, meleg viaszt hagytam, hátha melegített.
r>Érzem, hogy a sírodat halál bölcsessége belengi...
r>Átfáztam, így lassan indulok, haza kell menni.
r>
r>Vecsés, 2015. november 6. –Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban, önéletrajzi írásként.
r>
