Idő 
Értékelés 
Értékelés Azért vagyok, mert észlelek, érzek és gondolkodok,r>aztán szárnyalok., bukok, álmodozok és törekedek,r>mint a régi romantikusok, akik akkoriban tintával írtak,r>de szavaim azt követelik, hogy tűzzel írjam versemet.r>Az élet kezdettől fogva soha nem volt unalom.r>A koponyám rejtett titkaiban ezt szabadon bevallom.r>r>r>Korunkban a nyílt leleplezés szabály,r>szóval elmondom mint senki bolondja:r>Ismerem a misztikust és a hétköznapit,r>a józan észt és amit az őrület hagyott.r>Így nincs semmi, amit el nem mondhatokr>koponyám rejtett titkai közt ott vannak az adatok.r>r>r>Forró hangos rímekben írom le életem,r>a lázat és a győzelmet, lázadást és lebukást,r>a szárnyalást mely által veszélyben lebegek,r>aztán görnyedten és tétován tovább megyek.r>Tehát a béke és a megkívánt nyugalom idején,r>koponyám rejtett titkai sorolják hogy ki is vagyok én.r>S
Ott, ahol a fény megtörik,r>a szivárvány és a csillagokr>kedvüket szegik, ott hagytadr>el szívemet.r>Azóta árnyak suttogtakr>különös formájú szavakat:r>Hogy a szemedből loptam ki hangokat,r>hogy lángra gyújtsa szívedet...r>Valóban szemedbenr>láttam meg mindent,r>mi ajkam beszédre késztette,r>hogy neked szerelmet valljak,r>hogy szívedet felkészítsem ar>szerelemre.r>És tényleg erre nem számítottam:r>hogy mindez zsákutca lenne...r>Mentünk ketten, még emlékszem erre...r>A "végtelen", múló szerelemre.
Milyen gyakran gondoltam: „Elég volt! Nincs több!”r>ahogy néztem az élet hullámai törését r> határtalan és örök partján, a boldogság csúcsait,r>a kétségbeesés völgyeit és a perzselő bánatotr>amely folyton azt ismételte: „Nincs holnap”.r>r>Hányszor éreztem a testem terhét, Súlyának észlelését, r>az élet burkolat varratainak foszlásait, és a hiábavalóság r>és üresség éjszakáit, amelyek csak szabálytalan r>és kaotikus álmokat okoztak. Mégis, a sors kereke r>könyörtelenül forgolódott szélsőséges adagokban.r>r>De aztán a habozás, a csábítás és a bukás:r>-Várjatok! Még nem végeztem. Még éberen élni akarok!r>A megváltás pillanatai, mint egy fuvola távoli dallama,r>a fiatalságból feltámadt illat, egy érintés, amely elnémít.r>Ezek azok a ritka esetek, amikor a csoda belopja magát a lélekbe,r>r>és határozottan kijelenti, hogy nincsen végleges cél.
Éjnek sötétjét suvickoljar>Az ébredő nappal.r>Lecsapódott harmatban mosdikr>Az ásító hajnal,r>Majd harsányan kukorékolr>Frissen mosott arccal.
Mogorva felhőkr>Narancsos horizontonr>Napkebelezők.r>r>Végtelen határr>Cikcakkos íve pislant,r>Még visszakacsint.r>r>Liluló homályr>Párolog a vidéken...r>Hangokat fullaszt.r>r>Hűvös dunszt libegr>Dermedő fotonok közt.r>Köd vaksága rejt.r>r>Nyirkos szürkületr>Ragad a sáros földbe,r>Elveszett árnyék.r>r>Mint a verejték,r>Avarra cseppen a lé...r>Könnyes napnyugta.r>r>Dagad a mély csöndr>Karöltve sötétséggel...r>Lopakodó est.
