Elrohan a cudar élet, megnő a múlt,
r>Mit én gondolok, az már bőven elavult.
r>Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig.
r>Saját sorsom érzem egészen halálig.
r>
r>No, de hogyan tovább? Ezt bizony, nem tudom…
r>Ezért saját sorsomra nagyon haragszom.
r>Tudom, hogy a személyiségképem avult,
r>Így a sorsom mindvégig, rosszul alakult.
r>
r>Vecsés, 2002. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
A hatalmon lévő kevély urak,
r>Mint a középkori nagy várurak…
r>Ezen urak engem eltipornak,
r>A lelkemen végig gyalogolnak…
r>
r>Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
r>Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
r>A nagy tűznek ma már csak hamva van,
r>Már nincsen semmi jó a sorsomban.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József
r>
Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt
r>És szellő sem rezdült.
r>Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
r>Lelkem és megrendült.
r>
r>Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
r>E hajó már nem sikk.
r>Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
r>Izzadtságon siklik.
r>
r>Globalizált fogyasztói társadalomba,
r>Evezni nem lehet.
r>Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
r>Fújja a vad szelet.
r>
r>Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
r>Lekopaszítják a létet.
r>Összeveszejtik ősi, régi családokat,
r>Bizonytalanítsák létet.
r>
r>Én ehhez már nem alkalmazkodok.
r>Én csak úgy a lét szélén surranok.
r>Társaimmal együtt elhamvadok,
r>Történelemből… kihullajtatok.
r>
r>Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Forrón sütő nap és a poshadt tócsák…
r>Ezek manapság természeti csodák.
r>Száradó muskátli az ablakba,
r>Konyult mezei virág… határba.
r>Én jó meleg homokban csak úgy hasalok,
r>Hátamon görögnek homokszem gyalogok…
r>Hová görögtök szögletes homokszemek?
r>Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek….
r>
r>Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc József
r>
(septolet)
r>Gyertyám fénye
r>Imbolyog kedvére,
r>Elvész… sötétbe!
r>
r>Sötétet becsapom…
r>Tollamat forgatom…
r>Csendem hallgatom,
r>Írásom kiadom!
r>*
r>
r>(senrjon trió)
r>Vesztett, kevés fényembe,
r>Majd’ belehaltam a sötétbe.
r>Este is írok!
r>
r>Gyertyámnak kevés fénye
r>Szívmelengetőn utat mutat.
r>Este is írok!
r>
r>Toronyóra meg lassan,
r>Közben, búgva meséli… éjfélt.
r>Este is írok!
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Hosszú este volt, már álmosodok,
r>Megyek is, lefekszek és alszok…
r>
r>Vecsés, 2016. május 10. - Kustra Ferenc József
r>