Idő 
Értékelés 
Értékelés Fullasztó csók kéne, Enikő,
r>Ne bánj el velem, keserv van bő!
r>Messzibe elnéznénk,
r>Szembe elmerülnénk…
r>Együtt imádkoznánk, Enikő.
r>
r>Múlik idő, nő mindennapja,
r>Ránk hozná bajt, szerelem papja.
r>Összebújnánk ketten,
r>Füvében a réten…
r>Én lennék a gyermekünk apja.
r>
r>Dönts! Biz' már jöjj hozzám Enikő,
r>Érezd majd, erőm kerítéskő!
r>Egy család von' miénk,
r>Boldogan élhetnénk…
r>Dönts! Légy enyém végleg, Enikő!
r>
r>Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet,
r>El kell kezdeni a mára kiszabott új létet!
r>Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat?
r>A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat…
r>
r>Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek.
r>Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket.
r>Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok!
r>Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok…
r>Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző,
r>Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző.
r>
r>Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége,
r>Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése.
r>Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból,
r>De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól!
r>
r>Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel,
r>Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel.
r>A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek.
r>Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek.
r>
r>Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József
r>
Jó lenne nagyon gazdagnak lenni
r>Akkor világgá lehetne menni…
r>Elmennék messze és erre-arra
r>Végül be is bújok egy sírhantba...
r>
r>De addig bejárnám a világot,
r>Élményt gyűjtenék, éltető lángot.
r>Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna,
r>Meg adnék is... volna lelkem nyugva…
r>
r>Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek,
r>Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
r>A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
r>De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.
r>
r>Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
r>Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
r>Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
r>Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...
r>
r>Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
r>Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
r>Felkelő nap vöröslően óriás korongja
r>Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...
r>
r>Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
r>Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.
r>
r>Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
A II. Világháborúbanr>r>Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,r>Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,r>Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján.r>r>A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul,r>Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.r>A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra? este, már alkonyul?r>r>Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,r>Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más?r>Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?r>r>A tisztástól balra is és jobbra,r>Szembe is tömör az erdő fala.r>Erdőben van partizánok hada.r>r>Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,r>Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket?r>Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.r>r>Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,r>De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.r>r>Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,r>Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.r>Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd? elállt a lélegzet.r>r>Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő,r>A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő?r>A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő.r>r>A csatárlánc elé ért a két harckocsi,r>De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi?r>Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni!r>r>A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek,r>De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket.r>Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.r>r>Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott,r>Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet? zúdított,r>A német csatárlánc közepében, németet irtott.r>r>A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,r>Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé?r>De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé.r>r>A régi ?té?-hármas tank a csatárláncot megelőzte,r>És csak közeledett folyvást? vaktában folyvást tűzelve.r>A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre.r>r>Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,r>A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek.r>r>A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán? hátrált!r>Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt.r>Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált?r>r>A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek,r>A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.r>Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!r>r>Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,r>Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit?r>Tűz! A találat a toronyba csapódott? nem rapid.r>r>Füstszag, nagyon terjengettr>A mező, a rozs égett?r>Sok katona? mivé lett?r>r>Elfogtak egy német őrnagyot,r>Aki oroszul is jól tudott.r>Beszélt is, igen értelmes volt.r>r>Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,r>Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggeltr>Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?r>r>Vecsés, 2015. november 24. ? Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: ?Az utolsó nyár? c. háborús regénye ihletésével?r>
