Idő 
Értékelés 
Értékelés A II. Világháborúban
r>
r>Az alkony rozsdás tűzében táborozott az ezred,
r>Jimborean kapitány elnyúlt, érezte, elernyed...
r>Letaglózó álmában mindjárt nyöszörögni kezdett,
r>Lehet, hogy belül a lelkiismerete leledzett?
r>
r>Elkezdett esni az eső, Dadari baka sátor-lapozta,
r>Mire Jimborean felébredt, de csak úgy maradt, gond kínozta…
r>Kemény harcokat vívott magával, majd' óránként és naponta!
r>
r>A távolban, dörgő az ágyúszó,
r>Végtelen égen, bongó, visszhangzó…
r>Csak kong, mint temetési harangszó!
r>
r>A szekerek mögül ének felszállt,
r>Majd elnyújtott, síró szavakra vált…
r>Vonít, ki megbolondult, meg nem állt.
r>
r>Magányosan álló fán, a madarak csivitelték,
r>Ha volna békés madáretető, úgy azt ellepnék…
r>A segélyhely lovai a takarmányt hersegtették.
r>
r>A bakák, tisztek nélkül maradtak ott kint a századnál,
r>Mert azok mind elestek Musenitánál, a rohamnál…
r>Maradék pár embert tizedesek vezetik... vonalnál.
r>
r>Egy megőrült százados, hosszasan nézte a messzeséget,
r>És gyalázta a láthatatlan tömeget; -A szentségüket…
r>Lecsillapították, kapott mahorka lével telt üveget.
r>
r>A tiszt, ő maga csak ott állt, vezényelt, tobzódott benn' a mocsokba,
r>Őrületébe, már mindenbe… bakancsával jól bele gázolna…
r>Halál a porontyokra, az öregekre, a fölös asszonyokra…
r>
r>Őrülettől eszébe jut, az oka, ország nehéz sorsának,
r>A nép rabságban és döglik meg éhen, él csak a rossz sorsának…
r>Ezt füzekébe olvasta… ólom, gyűlölet, nyomott sorsának.
r>
r>A népek, még majd maguk ellen fordítják a botokat,
r>Vezetők meg, vágóhídra hajtják a napszámosokat.
r>Mondta egy munkás… ki létrára kötve tűrte kínokat.
r>
r>Negyvenben még ölte büntetlen, a fegyvertelen embereket,
r>Ma már aknavető leselkedik, ismeri a félelmeket…
r>Pedig mindig úgy szerette volna megmenteni a lelkeket.
r>
r>Az őrmester mellen ragadta Boculeit, látszott, elfutna,
r>-Nem! –Kiáltotta, kapaszkodott a szekérbe… megint rohamra?
r>Százados úr! Azt hiszem, nincs helyén az esze, küldjük már haza.
r>
r>Vecsés, 2015. november 23. – Kustra Ferenc József- Eusebiu Camilar: ’FERGETEG’ c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949}
r>
A II. Világháborúban…
r>
r>Béke követei mentek, tárgyaltak,
r>Eltaposták őket, rajtuk fanyalogtak…
r>Vélemények árnyaltak?
r>*
r>Embermilliók botorkálnak a nehéz sárban,
r>Végül egyesülnek, nagy tömegsír halálban.
r>*
r>Frontvonalon a sötétség végre leszállt,
r>Nem hallani csak nyögést, kiáltást.
r>*
r>Az ágyúcső többször is felugatott…
r>Nem biztos, hogy elkapta hurutot.
r>*
r>Kínosan vánszorgó sebesültek,
r>Az utak megteltek.
r>Elszabadult lovak, kötözőhelyek,
r>Tömérdek.
r>*
r>Csikorogtak a stráfkocsi kerekek,
r>Akkora súlyúak a sebesültek…
r>Lovak, kehesedtek.
r>*
r>Fáradt katonák álltak csajkával sorba,
r>Viharlámpa fénye vetült megkövesedett arcokba…
r>*
r>A pajta tövében azonnal végig terültek
r>Az emberek, fáradtan álomba merültek.
r>*
r>Hallgatott a táj, a messzeség,
r>Hallgatott az éjszakai hallgatag sötétség…
r>*
r>Pópa, miseruhában szentelte sárga halmokat,
r>Ami felett őrt, fakeresztek álltak.
r>*
r>Húzzátok le bakancsot,
r>Ordította ezredes parancsot…
r>A baka örömmel ugrott.
r>*
r>Ellenség gépfegyvere kezdett kelepelni,
r>Igyekvés hasra vágódni!
r>Katonák kezdtek meghalni…
r>*
r>Szemközti házból is kifröccsent a géppuskatűz…
r>Lélek sem maradt szűz.
r>*
r>Géppuskást bekerítették,
r>Halála útjára elkísérték…
r>Sisakból kiomló, hosszú haját nézték…
r>*
r>Fehérnép! – Kiáltotta valaki a padlásról,
r>Minek döfitek, eltávozott e világról…
r>*
r>Ajtócsapkodás! Sikoltozás! Kutyavonítás közepette,
r>Szüntelenül hallatszott a gyalogság ütemes menetelése.
r>*
r>Szerencsétlen nap, szerencsétlen órája,
r>Suhogott halál kaszája…
r>Ez, ő órája!
r>*
r>Távolból hallani gépfegyver ugatását,
r>Ez is segíti szív, jegessé válását.
r>*
r>Gépfegyver okádja az ólmokat,
r>Aknavető akna a repeszdarabokat,
r>Halálokokat…
r>*
r>Őrmester! Ez naplóba került?
r>Géppuskatűzbe került…
r>Súlyos sebesült.
r>Végleg elszenderült…
r>*
r>Az őrmester megint leitta magát,
r>Tántorgott és kieresztette repedtfazék hangját.
r>*
r>Magasban, két károgó varjú kerengett,
r>Leszállt hullák mellé, ott merengett.
r>*
r>A háború kutyái folyvást ugattak…
r>Emberanyag csak veszett! Hallották! Hallgattak...
r>*
r>Hurrázás, repesz ellen nem ad védelmet,
r>Ezt hazudják bakának… vélelmet.
r>*
r>Fákon, varjúsereg károgott,
r>Templom keresztje szikrázott…
r>Fegyvernek használták… gyalogsági ásót!
r>*
r>Golyó sodorta le a sisakot,
r>Látta géppuska tűzét, miközben zokogott.
r>*
r>Mellette golyószórós keze, ernyedten leesett,
r>Aztán meg lecsúszva, odébb hengeredett.
r>*
r>Mozdulatlan maradt, belenyomta arcát agyagba…
r>Golyók fütyültek! Mászása, csiga lassúsága.
r>*
r>Hajnali fényben, tüzérség vijjogva rákezdte,
r>Fényben fürdő égbolt, visszhanggal éljenezte.
r>*
r>Srapnelek robbantak fent a levegőben,
r>Gépfegyvereztek kifelé rétre, erdőben.
r>*
r>Erdőszélről,
r>Falu belsejéből,
r>Lovasság megindult,
r>Az ezred rohammal elindult.
r>*
r>Csatárláncban indul rohamra sok baka,
r>Többségük, soha nem megy haza.
r>*
r>A vastag köd ráereszkedett a mezőre,
r>Csatárláncok, szökellve törtek előre.
r>*
r>Harmadik napon, ég felhőbe burkolózott,
r>Ősz megjött, nagy esőket hozott!
r>*
r>Gyalogság, elkínzottan, szürkén vonszolta magát,
r>Óriás hüllőként, húzódott mezőn át.
r>*
r>Szuronyra tűzött sátorlaptól vártak védelmet,
r>Menetközben aludtak, álmodtak disz-asztalt, élelmet.
r>*
r>Út, kanyarhoz érkezett,
r>Sötét szakaszához közeledett,
r>Szellő hozott, madár éneket.
r>*
r>Háború hiénái sajnálják, hogy vége,
r>Még pár évnyi pénzkereset kéne…
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc József – íródott: 10 szavasokban.
r>Eusebiu Camilar ’FERGETEG’ c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949}
r>
(bokorrímes trió)
r>Születésem pillanatában szóltak az istenek, sorsod lesz a szenvedés,
r>Aztán ha majd, az életben neked ez nem lesz elég, legyen sorsod, keresés.
r>Neked aztán így az életben ki is derül, ahogy élni fogsz, az lesz mesés…
r>
r>Hegyek alján, fenyves tövében,
r>Rejtőzködik csöndben, szerényen,
r>A mi kicsi házunknak a fasor a fala,
r>Hallani, mikor repül a béke angyala.
r>
r>Sokat csak bolyogva, talán számkivetve
r>Lelék rá, a kicsinyke lélekszigetre.
r>A jövőbeni nagy pihetőszigetre.
r>
r>(önrímes)
r>Sok gyász után, most örökké hű karodba pihenhetek,
r>Sok viharzó görgeteg után, csak veled pihenhetek…
r>
r>(leoninus trió)
r>Ah! De mi bánt? A szívem hevesen megrendül, a fenyvesünk fátylán keresztül,
r>Egy rémes látomány, valami rút szárnyalak nézése a heveny izgatmány.
r>Ijesztően csattogtatja a szárnyát, körém tekeri fénylőn-sötétlő árnyát.
r>A végzet, mely bölcsömnél születéskor állott, akkor kimondta a súlyos átkot!
r>„Részed legyen a súlyos szenvedés, üdvöd álom, eztán meg jöjjön szenvedés…”
r>’Álmodban jöjjön el a szétesés, majd ébredés, mit kövessen zord ébredés…’
r>
r>Jöjj hát te gonosz sors, mutass arcot, majd én fölveszem veled a harcot.
r>Nem hajtok én fejet csak úgy gyáván, inkább haláltusa lesz, a vártán.
r>Nem fogsz elbánni könnyen velem, bár sajtolod kevés-keserves könnyem!
r>
r>Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
r>Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…
r>
r>Vecsés, 2020. május 3. –Kustra Ferenc József- íródott: Békási Helén (? -?) azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként!
r>
Nap röpkén ragyog,
r>Csak fut, várom alkonyom.
r>Itt az alkonyom…
r>*
r>Szinek fakultak,
r>Szemem tükre homályos.
r>Dicsfényem nincsen.
r>*
r>Szerepem vége…
r>Világ, sohasem tapsolt.
r>Koronám nem volt.
r>*
r>Örömtelen lét,
r>De, sorsom nem vádolom.
r>Van békességem…
r>*
r>Simulok léthez,
r>Harcos kedvem, már elmúlt.
r>Halállal… alku.
r>
r>Vecsés, 2014. július 20. – Kustra Ferenc József- Dellamama: azonos c. versének senrjú átirata. A szerző engedélyével. Önéletrajzi írás.
r>
Ma nálunk leszakadt az ég
r>Fujtójaként esett a jég.
r>Zuhogott, mint őserdőben,
r>Eláztam testben, lélekben.
r>
r>Vecsés, 2013. június 7. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
