Idő 
Értékelés 
Értékelés Mondja kérem, kedveském… Gréta,
r>Mikor lesz már tárgyalós napja!
r>Egymásról beszélnénk,
r>Másról is beszélnénk…
r>Mondja kérem, mért nem akarja?
r>
r>Velem boldog lehetne Gréta!
r>Beszéljünk… nő idő távlata.
r>Vázolnám, amit kell,
r>Amit tudnia kell….
r>Kegyeddel, mi boldogok lennénk…
r>
r>Rövid ám az élet, ó, Gréta!
r>Kössük össze, van bőven ’cérna’.
r>Szívemből boldoggá
r>Lenne, végleg-soká…
r>Ne kéresse már magát, Gréta!
r>
r>
Jaj, Te szerelmetes Iluska!
r>Vágyam, öleljelek Te fruska.
r>Lennék a tanítód,
r>Ha kell… alád-valód.
r>Szerelem! Ne mulaszd Iluska!
r>
r>Szerelem… száguldó paripák!
r>Ülj a nyergembe… jön már a nyák…
r>Kívánom, borítson,
r>Vágyam; elalélón.
r>Igyekezz, nem elég… a morzsák.
r>
r>Elképesztő vágyrohamomban
r>Kár, hogy kezem, nincs még bugyódban.
r>Ezt igen élveznéd,
r>Szeretve… szeretnéd.
r>Végig csak vinnyognál szobában.
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Erotikus LIMERIK csokor
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
r>Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
r>Földig hajolnak a háborús istenek, szerelmes képeid nekem lebegnek.
r>Fagyos szíved férgesült aranyat imád, pajzán holdvilágban nem érdekel a cicád…
r>
r>Nézésed is kikopott. vonzereje nuku, amin, ha látnám is smafu.
r>Már nem érzem a szegényes örömet, haragra gyújtottam tiltott közönyet.
r>Ördög szemében a tűz észrevehetetlen, ki is alud a napvilág, mert másfelé néztem.
r>Előfordulhat néha, hogy vezényszóra fészkelnek a sasok… maradnak az igék, mondatok.
r>
r>Nem repül már hideg csókodtól jégszilánk, jégverésben sem szór kincset a szilánk…
r>Feketén pompázik a régen zöld volt pázsit, nem kell félni, kelő nap nem ránk nyit.
r>El is indulok, de nem tudom meddig maradok, lelkemmel szerelembe, már nem harapok…
r>Sokat imádkozom, az élettől nem félek… Nem szeretlek, ez már a lényeg, de még élek!
r>
r>Vecsés, 2023. december 21. – íródott: Ambrus József poéta társam azonos c. verséből átiratként az engedélyével, leoninusban.
r>
Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
r>Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
r>Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
r>Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…
r>
r>Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
r>Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
r>Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
r>Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.
r>
r>Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
r>Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
r>Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
r>De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?
r>
r>Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.
r>
