Szöszmötölget a
r>Csend, az erdő sűrűjén…
r>Avar, zajt elnyom.
r>*
r>Csend! Ütközet a
r>Hóesés. Hajnali fagy.
r>Jégség most arat.
r>*
r>Tűztől a jégig
r>Átéltem, poklot, mennyet.
r>Boldog megnyugvás?
r>*
r>Hegyi patakban,
r>Picike vízesés zúg.
r>Csend, uralkodó.
r>*
r>Madárijesztő,
r>Csendben letette lantot.
r>Ijesztőn kóró.
r>*
r>Csend sikítása
r>Szaggatja az éjszakát.
r>Dörgés, villámlás.
r>*
r>Csendnek a tava
r>A sírkertet idézi.
r>Szív, csendben ordít.
r>
r>Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.
r>
Síró felhők…
r>
r>Szilaj fellegek,
r>Beborítják a tájat.
r>Ebből eső nincs.
r>*
r>Komor szürkeség,
r>Őrzi távoli csendet.
r>Ég, mégis hol zeng…
r>*
r>Nap és fellegek
r>Küzdenek, ki lesz az úr?
r>Napsütés… eső.
r>*
r>Felhők röpködnek,
r>Konokul az ég alatt!
r>Eső készülődik…
r>*
r>Sok felhőpárna,
r>Nagy felhőnek áll össze!
r>Zivatar zúdul.
r>*
r>Már szemerkélni
r>Kezd, majd zuhogássá lesz.
r>Megállítani?
r>*
r>Cseppek, csillogva
r>Csak hullnak, egyre jobban.
r>Özönvízszerű…
r>*
r>Zivatar kitört,
r>Esőcseppek hullanak.
r>Vizes fű csúszik.
r>*
r>Zápor lemossa,
r>Fűről, fáról út porát.
r>Párás levegő.
r>*
r>Felhőcsatorna
r>Törött, eső meg ömlik.
r>Tarolt növényzet.
r>*
r>Gyönyörű vihar,
r>A maga szépségében.
r>Átélni kínos.
r>*
r>Szivárványpajzsot
r>Generál meleg eső.
r>Felhő elröppen…
r>
r>Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…
r>
Az azonos című versem haiku átirata
r>
r>A nyár öröme
r>A meleg, fülledt felhő.
r>Ütöget eső.
r>
r>Beizzadt felhő
r>Vihart megidéz, zuhog.
r>Nagy szemű, kopog.
r>
r>Ázott dáliák,
r>Viharvert virágsereg.
r>Halott dáliák.
r>
r>Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
r>
Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
r>Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
r>Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
r>De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!
r>
r>Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
r>Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.
r>
r>Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…
r>
Arcodat nézném… Izabella.
r>Az életem ezt meddig hagyja?
r>Vágytam világodra,
r>Vágytam szavaidra!
r>Vágytam, ne legyen rajtad ruha…
r>
r>Az arcodat, ma már csak nézném,
r>Tudom, igy lehetnék… csak lesném.
r>Lelked, tested eltűnt,
r>Igy veszett reményünk…
r>Bármire gondolok az extrém.
r>
r>Az arcod nézném… ez csak álmom!
r>Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
r>Leld meg a békédet,
r>Leld meg jó éltedet.
r>Hogy egyszer találkozzunk… álom.
r>
r>Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!
r>