A gazdagok ezt tették az emberiséggel… mert a pénz az úr. Nekik nincs háborús halottjuk…
r>
r>(leoninus csokor)
r>A mi földünket bekötötték lőporfüstbe és ez tették kicsinyeskedve…
r>Álmait békebeli szivárványszínbe, de nem látszik eme bűdös füstbe.
r>
r>A mi földünk jó anya, kebelére öleli gyermekeit, így óvja magába…
r>Vannak azonban a hatalmasok, kik viszik fiatal férfiakat háborúba!
r>Már hallani is, hogy épp' három év alatt, egymillió lett a sok meghalt...
r>Családok meg csak sírnak otthon, nem tudják elképzelni a jövőt... kapaszkodón.
r>A nyomorékká sebesült, otthon kell e a családnak? Vagy hidak alá járnak?
r>
r>Több millió hadiárva, hadiözvegy, mint élnek tovább? Mennek nagyvilágba?
r>Siratjátok egész nap az apa és férj hamvait? A lét száradt sivatagjait?
r>
r>Még csak annyit, hogy az új élet hol, miként sarjad, ha sírástól már repedt az ajkad…
r>Fejedet erővel álomra hajtsad, mert más nincs, mint álomban éld át jó régmúltad.
r>
r>Ma is éppen még tárgyalnak, hogy a föld-vagyont elosszák! Vége? Nincsenek gyors csodák!
r>Tovább is napi több ezer katona hal meg… reggel ágyúdörgés, vekker nem berreg…
r>
r>Vecsés, 2025. február 27. -Kustra Ferenc József- íródott: Lőrincz Andrea, „Föld” c. verse, mint ötletadó ihletésével. Megírtam, mert a háborús eszkaláció veszélye nem a múlik! Sőt!
r>
Legtitkosabb belső gondolataimat kezelem, nyersbársonyra fektetem,
r>Itt mindezt kell figyelnem, mert a jó sokféle titkom, maga az én életem…
r>Elitélem, hogy valaki magát árulja el… vigyázok, ez az életem!
r>
r>Vecsés, 2024. október 3. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
r>
r>A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
r>A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda!
r>Férfiak fáradozzatok,
r>Nőnek nagyon hódoljatok!
r>
r>(Septolet)
r>Férfiak! Kényeztessétek,
r>Szeressétek,
r>Meglétét élvezzétek.
r>
r>Főz, autó-stoppol,
r>Zoknit stoppol.
r>Neked család,
r>Gyerekének mondja; apád!
r>
r>Szeressed nagyon a nőt,
r>Tenyereden cipeld őt!
r>Hagyd a fölös' hajcihőt!
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vegyél neki szép új cipőt,
r>Mutass folyton szerethetőt...
r>Vegyél neki szép új cipőt.
r>
r>De, kapjon nyolcadikán virágot,
r>Ezzel megváltod neki... világot!
r>
r>Vecsés, 2020. január 10. – Kustra Ferenc József
r>
Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd,
r>Megyek és hozok virágot, ami a Tiéd…
r>Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd.
r>
r>Mond kincsem, mi lesz az ebéd?
r>Te, éhesen ünnepelnéd?
r>
r>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta,
r>Olyan régen ünnepelünk Téged, neked szól a nóta!
r>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta.
r>
r>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen,
r>Nélküled ez, rettenet hullámokat, leküzdeni lehetetlen…
r>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen.
r>
r>A virágcsokrodat, most a hátam mögül előveszem,
r>Kapod a köszöntőmet, virággal, szóval... előlegem!
r>
r>Légy Te továbbra is a boldogságom, fényességem,
r>Legyünk tovább szerelmetes társak… ez békességem.
r>
r>Vecsés, 2003. március 29. – Kustra Ferenc József – írtam: nőnapra!
r>
Filozófia a nőről…
r>
r>A nő a páros élet sója, részemről élmény, ha -lehető- a bele markola…
r>Minél finomabb ez a roppant éltető só, az élet annál nagyobb élményt adó!
r>Kinek van otthon ilyen -markola- tisztára párolt sója… ő létük álmodója!
r>
r>Vecsés, 2025. március 3. –Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban.
r>

Értékelés 

