Idő 
Értékelés 
Értékelés Jaj, Te szerelmetes Iluska!
r>Vágyam, öleljelek Te fruska.
r>Lennék a tanítód,
r>Ha kell… alád-valód.
r>Szerelem! Ne mulaszd Iluska!
r>
r>Szerelem… száguldó paripák!
r>Ülj a nyergembe… jön már a nyák…
r>Kívánom, borítson,
r>Vágyam; elalélón.
r>Igyekezz, nem elég… a morzsák.
r>
r>Elképesztő vágyrohamomban
r>Kár, hogy kezem, nincs még bugyódban.
r>Ezt igen élveznéd,
r>Szeretve… szeretnéd.
r>Végig csak vinnyognál szobában.
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Erotikus LIMERIK csokor
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
r>Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
r>Földig hajolnak a háborús istenek, szerelmes képeid nekem lebegnek.
r>Fagyos szíved férgesült aranyat imád, pajzán holdvilágban nem érdekel a cicád…
r>
r>Nézésed is kikopott. vonzereje nuku, amin, ha látnám is smafu.
r>Már nem érzem a szegényes örömet, haragra gyújtottam tiltott közönyet.
r>Ördög szemében a tűz észrevehetetlen, ki is alud a napvilág, mert másfelé néztem.
r>Előfordulhat néha, hogy vezényszóra fészkelnek a sasok… maradnak az igék, mondatok.
r>
r>Nem repül már hideg csókodtól jégszilánk, jégverésben sem szór kincset a szilánk…
r>Feketén pompázik a régen zöld volt pázsit, nem kell félni, kelő nap nem ránk nyit.
r>El is indulok, de nem tudom meddig maradok, lelkemmel szerelembe, már nem harapok…
r>Sokat imádkozom, az élettől nem félek… Nem szeretlek, ez már a lényeg, de még élek!
r>
r>Vecsés, 2023. december 21. – íródott: Ambrus József poéta társam azonos c. verséből átiratként az engedélyével, leoninusban.
r>
Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
r>Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
r>Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
r>Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…
r>
r>Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
r>Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
r>Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
r>Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.
r>
r>Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
r>Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
r>Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
r>De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?
r>
r>Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.
r>
Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten…
r>A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem,
r>Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem.
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>Merre és hová?
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>De mégis, hogyan?
r>*
r>Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem,
r>Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem,
r>Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Merre és minek?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Jártam? És mikor?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>tettem-e és mit?
r>*
r>A múlt könyve bizony, már be van csukva,
r>Sok-sok lapja, már össze van ragadva,
r>Pedig kéne olvasni… lélek vágya.
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mozgatórugó!
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mi a szándékunk?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Szándékunk jóm-e?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Jó ember leszünk?
r>*
r>Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései.
r>Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései.
r>Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét,
r>De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét?
r>Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét…
r>A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét.
r>*
r>Feltenni kérdést:
r>Hogy lenni vagy nem lenni?
r>El kell dönteni…
r>
r>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként.
r>
