Idő 
Értékelés 
Értékelés A vízióm nem akar elhagyni?r>r>A mai nap, mint a többi? de, teljesen más,r>Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás?r>Elhagyott a fránya élet, véglegesen már,r>Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár...r>*r>(apeva)r>Jór>Lenner>Lelkemnekr>Némi béke!r>Lélekgyász, kínos!r>*r>Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett,r>Kérjünk, hogy a jó Isten juttasson kis békességet.r>*r>Mitr>Lehet,r>Ha semmit?r>Tenni unok!r>Nem tenni, kínos?r>*r>Eltékozoltak, nem nevetnek régi tegnapok,r>Tükör sem, de mutatja milyenek a nappalok?r>A haszontalanná lett percek, nem pótolhatók?r>*r>(senrjú)r>A múltam, folytonr>Belém köt, mint agresszor!r>Homokóra áll!r>r>Vecsés, 2014, október 20. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.r>
Nap lekapcsolta a fényeket,
r>A gonosz csend, halkan lélegzett.
r>Erdő is ránk borult,
r>Látásunk… alakult.
r>Eltévedtünk, a sétánk így lett!
r>
r>Séta közben ránk esteledett,
r>Körülöttünk a csend szepegett.
r>Erdő sűrűjében,
r>Sötétség ölében…
r>Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett.
r>*
r>
r>Ez a vaksötét, mily’ arrogáns!
r>Jó lenne, ha látnánk, ez mutáns?
r>Kedves kezét fogom,
r>Ne féljen… nem hagyom.
r>A sötét kísér, mint adjutáns…
r>
r>Jobbra-balra néztünk, s forogtunk,
r>Nem láttuk… sötét nyelte utunk.
r>Elszállt bátorságom,
r>Kezét adta párom.
r>Még hosszasan így botorkáltunk.
r>*
r>
r>Gumitalpon, csendben haladtunk,
r>Kedves, meglátta fényt… mentsvárunk.
r>Más irányba mentünk,
r>Mert utat nem leltünk.
r>Végül hazaértünk! Volt utunk…
r>
r>Lépkedtünk… csend sem volt már félszeg,
r>Erdő sötétjét fény törte meg.
r>Reményünk felcsillant,
r>Örömkönny kipattant.
r>Kaland… rossz emlékként maradt meg.
r>
r>Vecsés, 2018. november 15. – Szabadka, 2019. január 15. – Kustra Ferenc – Limerik csokor. A páratlanokat én írtam, a párosakat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. ’A címük: Erdő sűrűjében, sötétség ölében…’
r>
A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
r>Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
r>A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...
r>
r>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
r>Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
r>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
r>*
r>
r>A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
r>A reménységem volt... a lélekölő kicsinyességé.
r>A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.
r>
r>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné,
r>Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
r>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné.
r>*
r>
r>Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
r>És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
r>Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…
r>
r>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
r>Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
r>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
r>
r>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe: ”Szárnya-szegett vágyak”.
r>
Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
r>Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
r>Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
r>Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
r>
r>(sedoka)
r>Miért csak ámít...
r>Bennünk él, felcsillan, de...
r>Olyan ritkán lesz való.
r>
r>Becsap bennünket,
r>Néha villódzik s tovább
r>Mi csak várjuk a csodát.
r>*
r>
r>A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
r>Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
r>
r>Mindig nagyon fáj,
r>Ha nem teljesül vagyunk,
r>Reményvesztettek leszünk.
r>
r>Amikor a vágy
r>Gyötri testünk, a téboly
r>Kerget. Reményünk elvész.
r>*
r>
r>Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
r>Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
r>
r>Küzdünk szüntelen
r>Bármibe kapaszkodunk
r>Hogy teljesüljön vágyunk.
r>
r>Fel sosem adjuk,
r>Azért is, csak harcolunk
r>Ha csepp reményt még látunk.
r>*
r>
r>Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
r>És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
r>
r>Elérhetetlen
r>Reményekben ringatva
r>Magunk, múlik életünk.
r>
r>Ábrándot űzve,
r>Talmi reménységekkel
r>Tengessük az életünk.
r>
r>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
r>
Másnak főttek a vad pörköltök…
r>
r>Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
r>Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
r>Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
r>Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.
r>
r>Nem voltam kapzsi,
r>Sem rámenős sohasem.
r>Mindig sorvégén álltam….
r>
r>Távol állt tőlem:
r>Mohóság, haszonlesés.
r>Bankszámlám üres maradt…
r>*
r>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
r>Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra:
r>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
r>*
r>
r>Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára…
r>Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára.
r>Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer,
r>Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer.
r>
r>Luxust, jólétet,
r>Csak távolból nézhetem.
r>Balszerencse vagy pech, ez?
r>
r>Szerencsém nem volt,
r>Ám pech volt útitársam.
r>Jóból nem sokat kaptam.
r>*
r>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
r>Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre.
r>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
r>*
r>
r>A nagyvadak az óta sem haltak ki,
r>Most is van még... lesz nagy vadász valaki…
r>Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be,
r>Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe.
r>
r>Így idősen már
r>Változni nem fog semmi.
r>Fenn sem fog másképp lenni.
r>
r>Más már nem leszek,
r>Földön s fenn az égben sem,
r>Örök sorzáró leszek...
r>*
r>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat,
r>Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat...
r>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat.
r>
r>Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája.
r>
