Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös csokor)
r>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye,
r>Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye?
r>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye.
r>
r>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
r>Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
r>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön.
r>
r>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek,
r>De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek…
r>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek.
r>
r>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok,
r>Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok…
r>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok.
r>*
r>
r>(Senrjon duó)
r>Éjjel még ragyogott a
r>Holdam fénye, volt fényessége.
r>De már új nap van!
r>
r>Aludtam, láttam mit se,
r>Holdfény tán’ ezüstözött kicsit.
r>De már új nap van.
r>*
r>
r>(Anaforás)
r>A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot,
r>A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot...
r>Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában,
r>Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában…
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Ma megkezdődik,
r>Lélekben zúzó vihar.
r>Gondtalan cseréptörés.
r>
r>Ma megkezdődik,
r>Lelkemben, természetharc!
r>Repülős cseréptörés.
r>*
r>
r>(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban))
r>Saját ősökre
r>Gondolok, hátha várnak.
r>Varjúkárogás.
r>*
r>Saját ősöknek
r>Állapodott, életük.
r>Varjúkárogás.
r>*
r>Saját ősökben
r>Csak bízni tudok, várnak.
r>Varjúkárogás.
r>*
r>
r>(Bapeva)
r>Lenne
r>Még jó is!
r>Jót inni az
r>Életvizemből.
r>Méltón, nagy kortyokban,
r>Élet-kutam káváján…
r>De én csak élet-korsója
r>Vagyok, ki bárha vízbe eshet...
r>Öregen is lehetnek álmaim?
r>Hogyan legyek erős, az még adatik?
r>
r>Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Jó lenne a jó,
r>De ha, nincsen jó,
r>A vége nem jó,
r>Úgyhogy nem hahó!
r>
r>Sok ember élete csak „lövésből” áll
r>És nincsen is várfala, ahol sétál…
r>Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki,
r>Ember meg nincs, ki megsegíti…
r>
r>Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc József
r>
Manapság meg kicsit hőgutásan melegebb is van…
r>
r>Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek,
r>Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek!
r>*
r>Kutya kemény a nyarunk, ebben sétálni, izzadástól…mindig elakadunk…
r>Direkte és módszeresen letaglóz a vad hőség, bár nem vagyunk ellenség.
r>Parasztok jól nekifeszülnek, már nem a kaszának, de a gépi ármádiának…
r>Kóborolok a határban, csak céltalan, az aratásra való meleg évszakban.
r>
r>Izzadok, mint az ekét húzó ló, meg a gazdája, eme hőség… nem való.
r>Sok éve már, hogy ilyen napsütés volt, tartósan, hőség meg akkurátusan.
r>Akkoriban még gyermek voltam, voltak ilyen jó meleg nyarak, én meg nagypapáztam.
r>Ő nyolcévesen már elvitt az aratásra, majd cséplésre, nem volt ok kacagásra!
r>
r>Fölengedett a cséplőgépre, hogy egy vasvillával, a gépet etessem… nyárral.
r>Utána még három évig mentünk együtt, de utána kényszer TSZ. -i tagok lettünk…
r>Az egész nap meleget bírtam, de sokat ittam, munkát bírtam, gépbe nem buktam.
r>Micsoda napsütéses nyarak voltak... emberek nem készültek, hogy elalélnak…
r>
r>Most már harmadik hete, hogy kidűhüngi magát a meleg… forr emberek agyveleje…
r>Manapság aztán láttam vibrál a rónaság, bizony -írtam- régiség… de nem ócskaság.
r>Mai városiak, pihegnek, mint éhes kiscica, ráadásul melegít az anyja.
r>Gyerekek, felnőttek, versengenek a szökőkutakban… Kinek nincs hely, felszik árnyékban.
r>
r>A nap csak fentről néz, látni, nem gyengül, közben leveleken látni, szél kicsit sem rezdül.
r>Kombájnok egész nap nagy rendeket vágnak, ma már nincsenek marokszedők… járnak szájak.
r>Ha szél eme hőségben suhant egyet, jól beletúr az utak oly' homokos porába.
r>Vibráló városban, hőség nő… kinek a fején semmi és nem is iszik: elveszejtő!
r>
r>Több hete már erre divat, hogy harminchat, negyven között van… a hőség akkurátusan.
r>Mindenki várja az égi-alkonyi fátylat, várja öket a hűsebb, sötétebb szoba…
r>*
r>Ah!
r>Idő
r>Micsoda…
r>Ez ritkaság.
r>Hővel küzdjél meg!
r>*
r>Hőguta!
r>Azonnal igyál!
r>Ez nem vicc…
r>*
r>Fejedet takard,
r>Mert agyad, szinte felforr!
r>Óránként igyál…
r>*
r>Nagypapa kalapját,
r>Keresd elő, nem szégyen! Most!
r>Még igy is árnyékba…
r>*
r>Vedd komolyan hőséget!
r>Nézd állatokat, mind árnyékban.
r>Old meg valahogy!
r>*
r>Ne akard, hogy ennyi legyen,
r>Orvos nem tudni… tud elégségesen?
r>
r>Vecsés, 2024. július 16. -Kustra Ferenc József – íródott: Sándor Gyula: ’Az aratás’ c. verse, {2006. 01. 13.} mint témaötlet alapján és még részben önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
r>
A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen…
r>Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…
r>
r>A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
r>Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.
r>
r>Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
r>Gatyóba meg csak fölhevül… férfiember rejteke.
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 4. -Kustra Ferenc József
r>
A nyári esőről
r>
r>Szél, nagyon fütyül
r>Erdőben, őzet borzol.
r>Mindjárt esni fog.
r>*
r>Jelentős eső
r>Viselése, nehézkes.
r>Őzbunda csepeg.
r>*
r>Finoman kezdi
r>Szemerkélést az eső.
r>Alig van felhő.
r>*
r>Meleg zivatar
r>Áztatja, háztetőket.
r>Róka, a lyukban.
r>*
r>Melegben ázott
r>Mezőn nagy délibábok.
r>Újra kezd esni.
r>*
r>Sötétes felhők
r>Eltakarják az eget.
r>Felhőszakadás.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban.
r>
