Idő 
Értékelés 
Értékelés Kutyák játszanak künn az udvaron,
r>Napfény tükröződik az ablakon.
r>Ha kimegyek hozzájuk, örülnek.
r>Játszom is velük és megkergülnek.
r>
r>A Slampec már nagyfiú, vezér lett,
r>Kutyáéknál ez bizony hősi tett.
r>Másodhegedűs lett így a Basa,
r>A Lady meg így lett a Slampec csaja.
r>
r>Örömöm; elfogadnak vezérnek,
r>Ezt így én elkönyvelem sikernek.
r>Az emberek közt ez mit sem számít,
r>Látom, az élet kutyákkal ámít.
r>
r>Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József
r>
Továbbra is aranyosak a jelző kutyák,
r>Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
r>Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
r>Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.
r>
r>Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják,
r>Keresztségben Slampecet rég ráragasztották.
r>Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem.
r>Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem.
r>
r>Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József
r>
Hull diólevél,
r>A tél tán’ ellensége…
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Levél hull, pereg,
r>Előző ősszel, hogy volt?
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Kemény valóság!
r>Levelet, szél sodorja!
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Napkorong még él,
r>De, leveleket szárít.
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Barátságtalan
r>Az őszi levélhullás…
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Levelek könnye
r>Télbe fagyva, igy kopog…
r>Hajnali hűvös!
r>
r>Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban.
r>
Most voltam kint,
r>Hideg van, borzongok.
r>Fehér a hó,
r>Hideg van, borzongok.
r>Rideg a tél,
r>Hideg van, borzongok.
r>Varjak szállnak,
r>Hideg van, borzongok.
r>Van sok ruhám,
r>Hideg van, borzongok.
r>Ez biz’ a tél,
r>Hideg van, borzongok.
r>
r>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
3 éve van háború a szomszédban. Katonák, havonta ezrével fogynak… Kárpátaljaiak is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes)
r>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
r>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó.
r>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit.
r>Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze!
r>Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját…
r>Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben.
r>
r>A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul.
r>Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált.
r>
r>Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok!
r>Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel?
r>Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll!
r>
r>Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt…
r>Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása…
r>Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment…
r>
r>A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott,
r>Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Háború,
r>Olyan amilyen!
r>Végpróba!
r>
r>Mindenki
r>Ezt nem éli túl.
r>Végpróba!
r>
r>A golyó
r>Megy! Kemény acél.
r>Végpróba!
r>
r>Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában.
r>
