Idő 
Értékelés 
Értékelés A süketcsendű
r>Faluban kutya ugat!
r>Ugatás koncert.
r>*
r>Gerle a dróton,
r>Csattogó csalogányok.
r>Önfeledt szépség.
r>*
r>Hajnali folyó
r>Csönd. Hullámfodrozódás.
r>Meredek vízpart.
r>*
r>Este nap lemegy
r>Folyó türként bíbortűz.
r>Ez láng nélkül ég.
r>*
r>Elhagyatott ház,
r>Rozsdás, bedőlt vaskapú.
r>Rozsdád kutyalánc.
r>*
r>Nyitva ólajtó,
r>Disznókat rég megették.
r>Eső szétmossa.
r>*
r>Gaz mindenfelé,
r>Változatottág az úr!
r>Virágok köztük.
r>*
r>Istálló fala
r>Kidőlt, tető majdnem ép.
r>Mestergerenda!
r>*
r>Szomszédok szintén
r>Kihaltak. Unalmas sincs.
r>Örökös sincsen.
r>*
r>Már csak öregek
r>Pár leszármazottja él…
r>Minden véget ér.
r>
r>Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről.
r>
Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…
r>
r>Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
r>Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
r>Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.
r>
r>Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
r>Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
r>A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
r>Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…
r>
r>Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
r>Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
r>Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…
r>
r>Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
r>Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
r>Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?
r>
r>Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
r>Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
r>Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!
r>
r>Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
r>Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
r>Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…
r>
r>Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
r>Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
r>Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…
r>
r>Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán…
r>Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen…
r>Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van…
r>(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…)
r>
r>Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj…
r>Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek…
r>Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog…
r>Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek…
r>
r>Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását…
r>Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket…
r>Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek…
r>Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott…
r>*
r>
r>(senrjon csokor)
r>Nincs semmi okos tanács,
r>Nincs már oly’ ami segíthetne.
r>Lélek leomlás.
r>*
r>Álmai kártyavárát
r>Lehet-e újraépíteni?
r>Lélek leomlás.
r>*
r>Nagyívű volt kártyavár
r>Projekt, zöldes, lakótelepnyi…
r>Lélek leomlás.
r>*
r>De folyvást éltek bajok,
r>Akadályok, gátló tényezők!
r>Lélek leomlás.
r>*
r>Az öregsége már meg
r>Is mutatja a siker nélkült…
r>Lélek leomlás.
r>*
r>Öregedés… a véghez
r>Vezető út… mi sem nincs! Kasza…
r>Lélek leomlás…
r>
r>Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként!
r>
(Bokorrímes)
r>Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
r>Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
r>Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
r>Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
r>*
r>(3 soros zárttükrös)
r>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
r>Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
r>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.
r>
r>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
r>Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
r>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
r>*
r>(Senrjon)
r>Szívem éjjel is dobog,
r>Ha álom nélkül kelek… dohog.
r>Kimaradt éjjel!
r>*
r>(Senrjú)
r>Jövő, még remény,
r>Homokóra már csak múlt!
r>Éji álmokat!
r>*
r>(HIQ)
r>Szárnyam nincs,
r>Lúdtollal írok!
r>Megmarad?
r>
r>Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!
r>
Büszkeség, félelem vagy akár a kétség!
r>Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
r>Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
r>De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
r>Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
r>És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?
r>
r>Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
r>Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
r>Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
r>Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
r>Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
r>Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.
r>
r>Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
r>Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
r>Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
r>Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.
r>
r>Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
r>Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…
r>
r>A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
r>Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…
r>
r>Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
r>
