Idő 
Értékelés 
Értékelés Jó volna néha elbújni egy csöndes sarokba olykor,r>hogy ne szóljon hozzám senki sem, s ne zavarjanak folyton.r>Magamban álmodni csendesen, valami egészen jóról,r>hűvös távoli bércekről, amely még csillog a hótól.r>r>Mint vakító, fehér tisztaság, mely szememet bántja olykor,r>olyanná tenni a világot, hogy megtisztuljon a rossztól.r>Ki éhesen, fázva ott vacog, adni neki a sokból,r>mit mások eldobnak, s küzdeni, hogy nekik is jusson a jóból.r>r>Mosolyt látni az arcokon, ahol most bánat ül sokszor,r>s zord, hideg téli szél helyett meleget érezni olykor.r>Reményt, és hitet adni ott, ahol már hideg az otthon,r>s érezni, azt a meleget, mely szívünkből sugárzik akkorr>r>amikor tudjuk, mily kevés kell, hogy örömöt hozzonr>minden apró kis érintés, és néhány emberi jó szó.r>Hogy el tudjuk hinni, van jövőnk, s lehet még bárki itt boldog,r>hol már nem tudunk hinni sem, és félünk. Már elég a rosszból.r>r>Nézz le a földre Istenem! Emelj fel minket a porból!r>Hozd el a jólétet nekünk, elegünk van a pokolból!r>Szeresd mindegyik gyermeked egyformán! Itt, s most!r>Földi jólétet adj nekünk! S méltóbb emberibb sorsot!
Hosszú az út az állomásigr>s azon tűnődöm, mit vegyek?r>Valami szépet szeretnék most,r>amelyben örömed leled.r>Elbambulok. És nem veszem észre,r>hogy a vonat jön, s hirtelenr>csak a vonatok sípolásar>hangzik fülembe élesen.r>felszállok gyorsan, s álmos utasokr>közé leülök csendesen,r>kora hajnal van, alig van élet,r>s néhány utas még szendereg.r>Lehunyt szemekkel utazom én is,r>a kupé olyan jó meleg,r>vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,r>amellyel hozzád érkezem.r>Nem tudtam neked venni semmit,r>hisz a vonat jött hirtelen,r>pedig annyira szerettem volna,r>hogy érezd: fontos vagy énnekem.r>Rád gondolok, és feltolul bennemr>annyi öröm, és félelem,r>vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?r>Kérdezem magamtól csendesen.r>És a vonat most közelebb visz,r>egyre gyorsabban robog velem,r>olyan hangosan zakatol most,r>akár az én bolond szívem.r>Aztán hirtelen megáll, s látom,r>olyan boldogan integetsz!r>Nem tudok szólni, karodba omlok.r>De jó, hogy itt vagy kedvesem!r>Mintha valami fény derengne,r>amely átjárja mindenem,r>s összeforrunk egy ölelésben,r>szelíden, szerelmesen.
Hosszú árnyakba nyúlik az este,r>a hold még álmosan vánszorog,r>de már az esti égbolt aljánr>ott ragyognak a csillagok.r>r>Halvány fényükkel felragyogvar>benéznek rám az ablakon,r>mintha mondanák: aludj kedves.r>Hosszúak lesznek a nappalok.r>r>Nehezen jön az álom szememre,r>hisz én most is rád gondolok,r>vajon merre vagy? Gondolsz még rám?r>Látod: én most is gondolok.r>r>Nincs olyan perc, és nincs olyan óra,r>amely anélkül telne el,r>hogy ne jutna eszembe, milyen jó az,r>mikor melletted ébredek. r>r>r>Én már nem tudok szeretni,r>csak így, ily átkozott módon,r>ezernyi éles fájdalomr>hasít a lelkembe olykor.r>r>Elmondanám, de nem merem,r>szeretlek! S hiányzol olykor,r>amikor hűvös éjszakánr>vállamra ülnek a gondok.r>r>Olyankor minden bánatomr>feltolul, s úgy kínoz folyton,r>mint egy látomás. Nélküledr>nincs más, csak fekete foltok.r>r>Nélküled minden színtelen.r>Nincs fény, és bármit is mondok,r>ne hidd el! Csak a haragomr>szít bennem lázadást folyton.r>r>De túl, a könnyeim fátyolánr>most is a te neved mondom,r>alig várom, hogy itt legyél,r>s nekem csak te vagy a fontos.r>r>Szeretlek! Mint az életem!r>S mindegy, most bármit is mondok,r>te voltál, s te vagy mindenem!r>Csak szeress! Te vagy a sorsom.
Én úgy félek a tűző nyári naptól,r>mely rőt vörösre fogja bőrömet,r>melegével egyre jobban éget,r>izzadt cseppet hagyva testemen. r>r>Én szeretem, ha langy szellő fuvallatr>simogatja minden részemet,r>olyankor az ég is egyre kékebb,r>s foltos felhők közül integet.r>r>Én nem bírom, ha eső mossa testem,r>s eláztatja szinte mindenem,r>Úgy fázok! És eső mosta bőrömr>lúdbőrös lesz szinte teljesen.r>r>Langyos-meleg levegőre vágyom,r>mely átjárja szinte mindenem,r>mint egy régi, megtestesült álom,r>mely még ma is mindenem nekem.r>r>r>Én gyűlölök minden kapzsiságot!r>S nem tehetek semmit ellene,r>csak remélem, s imádkozom érte,r>hogy a földön végre már legyenr>r>Egy kis béke. S a szeretet lángjar>ne hunyjon ki! Kérlek! Istenem!r>Míg egy csöpp kis melegséget áraszt,r>addig lesz csak élni érdemes.
Lehoznám néked a csillagot,r>csak nevess! Hadd lássam édes,r>ahogy a szemed felragyog,r>amikor mosolyogsz éppen.r>r>Had lássam szemed íriszénr>a fényt, ha szemedbe nézek,r>amely elvakít, s mámorít,r>még sosem láttam ily szépet.r>r>Mint az égbolt, mely felragyog,r>amikor nap süt az égen,r>úgy varázsol el engem isr>szemeid csillogó kékje.r>r>Szemedben látom a holnapom,r>és ha a szívembe nézel,r>tudod, hogy bármit megadok!r>Nem is kell sohasem kérned.r>r>Tudod: nincsenek kincseim,r>csak te vagy! A mindenem nékem!r>Lágy, andalító dallamotr>hallok, ha rám nevetsz, s félek.r>r>Féltelek, mint a gyermeket,r>ki anyjától messzire téved,r>s fáradt szemekkel kutatom,r>hol vagy most? Jöjj vissza! Kérlek!r>r>Maradj! Hisz rövid az életünk,r>s ki tudja mennyi időnk leszr>szeretni, de azt jól tudom,r>hogy én csak te érted élek.
