Idő 
Értékelés 
Értékelés Ifjú, besorozott magyar baka,
r>Három napja volt a frontvonalba.
r>Neki még ekkor otthon járt az esze
r>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.
r>
r>A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
r>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
r>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
r>Harci repülők bombázták őket, repesszel.
r>
r>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
r>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
r>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
r>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.
r>
r>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
r>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
r>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
r>Aminek meg nem volt köze a normális észhez.
r>
r>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
r>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
r>Már messze volt a család, a születendő gyerek,
r>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.
r>
r>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
r>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
r>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
r>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.
r>
r>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
Hógolyót meg arcba…
r>
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Hah! Reggelre jól leesett a hó,
r>Csodálkozok is… ez mi a manó…
r>Hah! Reggelre jól leesett a hó.
r>
r>Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó,
r>Taposáshoz ő még nincsen hozzászokva… hang lesz… ha jön a szán-ló…
r>Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó.
r>
r>Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt,
r>Én is kaptam egy arcba találatot… bújtam volna, de nem volt hely eresz alatt…
r>Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt!
r>
r>Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz?
r>Gyógyulás lesz, ha érkezik tavasz…
r>Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz.
r>
r>Vecsés, 2017. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Mennyi eszed van?
r>Tanultad? Örökölted?
r>Mért nem használod?
r>Sokan, sokat adnának
r>Észért, mint kiváltságnak.
r>*
r>
r>Mennyi eszed van!
r>Öröm a társaságod!
r>Tanulok tőled!
r>Az észt nem osztogatják,
r>Butítók fosztogatják.
r>*
r>
r>Mennyi eszed van…
r>Mi lennél, ha használnád…
r>Ész vezérbika…
r>Ki az eszét használja,
r>Annak nagy… kiváltsága!
r>
r>Vecsés, 2014. november 4. – Kustra Ferenc József – anaforás senrjon csokor.
r>
Esküvőtök van, és legyen boldog éltetek,
r>Sokasodjatok, ez megszépíti létetek.
r>Szeressétek egymást, őrizzétek boldogságot,
r>Most ünnepeljen a násznép is, jó mulatságot!
r>
r>Vecsés, 2015. május 15. Kustra Ferenc József – íródott: Szőke Zsuzsanna, poétatársam öccsének az esküvőjére… felkérésre!
r>
Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet.
r>Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet.
r>Csodálják nézését, irigylik szabadságát,
r>De nem kérnek belőle, semmiért, világért.
r>
r>Dobnak neki alamizsnát, de kevesen. Aki…
r>A többség azt hiszi, látja őt valaki.
r>A koldus változtatni nem tud, csak ül a padkán…
r>Ruhája rongyos, szabadsága nincs; nem akarván.
r>
r>Küzd tetvekkel, őt leköpő fenegyerekekkel,
r>Küzd az életével, benne a nagy szellemekkel,
r>Ahol nem fogadják őt be, mert csóri és szakadt,
r>Még az életet sem érdekli, ez csak elhaladt.
r>
r>Aki koronahercegnek születik, király lesz,
r>Kapjon bár, jó nevelést, a másik csak koldus lesz.
r>Csak irigylik szabadságát, de felkarolni? Nem…
r>Egy senkiházi koldust nem látogat senki! Nem…
r>
r>Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc József
r>
