Idő 
Értékelés 
Értékelés Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett.
r>Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett.
r>
r>A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt,
r>Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt,
r>Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba,
r>Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba…
r>
r>Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot
r>Mi aztán most várhatjuk az ajándékot…
r>Mi hogyan kapjuk meg, ha saját nyulunk éppen máshol kézbesít!
r>Meló fontos! Ránk, meg akik etetjük, nem is gondolt egy kicsit?
r>
r>Reggel én jó korán felkeltem ideges éjszaka után…
r>Nyúl a ketrecben elnyúlva... a fárasztó éjszaka után,
r>És látom, beste, teremtette, kirakta az ajándékokat,
r>Az udvaron fészkekbe, nem elfeledve el a háziakat.
r>
r>Szabad-e hát történetem után, lányok-asszonyok
r>Elővennem a szagos vizem, mert most locsolkodok…
r>Mosolyogtok ti, majd tőle télen is és nyáron...
r>Ha ügyes voltam, kérem én a piros tojásom…
r>
r>Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József
r>
A föld oly békés ti veletek,r>Óh, gyönyörű szép fenyvesek,r>Kik védtek esőtől, melegtől,r>Télen az erdő csak tőletek zöldül.r>r>Ti otthont adtok vándoroknak,r>Szép énekű madaraknak,r>Édes illat szerte széjjel száll,r>Szélben szívvel táncoló, szép daliák.r>r>Suttogva álmodó fenyvesek,r>Nyugalmat hozó értékek,r>A nap is mosolyog rátok már,r>Odakint az élet vidáman ránk vár.
Szép keleti napsugár,r>A vadon ébresztője,r>Természet éled, ha fényed elér már,r>Hegyek fagyos tetejére.r>r>Te vagyon e szülője,r>Szép fenyvesek gyöngyszeme,r>A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,r>Óh, viharok üldözője.r>r>Ha egyedül lennénk itt,r>Te ránk ragyogsz fényeddel,r>Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,r>Bajtársunk leszel örökre.
Aj, aj, aj…
r>Élet nem szeret!
r>Nagy genyó…
r>Na, na, na...
r>Ki mondta neked,
r>Nem szeret?
r>Júj, júj, júj…
r>Élet nem szeret.
r>Mily’ genyó…
r>Hopp, hopp, hopp...
r>Néha csak néz rád.
r>Az sem rossz!
r>Jaj, jaj, jaj…
r>Élet nem szeret.
r>Oly’ genyó…
r>Csitt, csitt, csitt...
r>Élet nem genyó.
r>Szenvtelen.
r>Ej, ej, ej…
r>Miért is genyó?
r>Mé’ genyó...
r>Ó, ó, ó...
r>Szeret, csak máshogy,
r>Mint vártad.
r>Azta’… mért?
r>Élet nem szeret.
r>Mért’ ilyen…
r>Hé, hé, hé...
r>Ha már itt vagyunk...
r>Nevessünk!
r>Hmm, hmm, hmm…
r>Élet nem szeret.
r>Micsoda?
r>Hah, hah, hah...
r>Ez mind játék, nem?
r>Túléljük!
r>
r>Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.
r>
Vágyakozás…
r>
r>Emberek! Már pediglen
r>Legyen már egy párom íziben!
r>Jöjjön estére!
r>
r>Ember! Lelked szava száll,
r>Párod eljön, kitartó legyél!
r>Holnap átölel!
r>
r>Emberek! Szerető pár
r>Minden vágyam! Kérem a jussom!
r>Ah! Még nincsen itt!
r>
r>Ember! Szíve kitárva,
r>Cirógasd meg amikor belép!
r>Érted sóvárog!
r>
r>Emberek! Kell valaki!
r>Nem nagy kívánság… nem teljesül?
r>Én most szeretném…
r>
r>Ember! Megkaptad jussod!
r>Elhagyni eszedbe se jusson!
r>Most már a tiéd.
r>
r>Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!
r>
