Idő 
Értékelés 
Értékelés (Septolet duó)
r>A csend,
r>Álarcban van!
r>Esend'…
r>
r>Kis zajt szeretne,
r>Még telene…
r>Ő esengő csend…
r>Cseng…
r>*
r>Sokatmondó csend,
r>Magába esend',
r>Még kitelne,
r>Ennyit szeretne.
r>
r>Beszorult szó
r>Nem való…
r>Torok kaparó!
r>*
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
r>A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
r>A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
r>A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.
r>
r>Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
r>Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
r>Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.
r>
r>Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József
r>
Járok az utamon, macskaköves úton,
r>Nagy, régi házak között nézek ámulón
r>Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
r>Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
r>
r>Fent látom a füstős kémények közül
r>Cselesen csak rám villan és túlröpül
r>A napsugár, már nem időzik rajtam,
r>Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
r>
r>Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
r>Mint katonának köpeny… árokpartom.
r>És ez végigkísért egy hosszú életen át,
r>Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
r>
r>Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
r>Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
r>Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
r>Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
r>
r>Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
r>És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
r>Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
r>Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
r>
r>Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
r>Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
r>Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
r>Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
r>
r>Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
r>Miközben már vakon alig botorkálok…
r>Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
r>Mint katonának köpeny… árokpartom.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Orkán, te féktelen, vad vihar!
r>Miért bántasz, hagyd abba hamar…
r>
r>Eltépted az esőköpenyemet,
r>Leverted a fákról gyümölcsömet.
r>Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
r>Még most is hallom, tehén múgását.
r>
r>Tudom, amit tudok… te elmész innen
r>És életünk, helyes vágányra zizzen.
r>
r>Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
r>Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj?
r>
r>Vecsés, 2013. augusztus 11. – Kustra Ferenc József
r>
Délután még nagyot napoztam,
r>Esteledik, nemrég napoztam.
r>Mélyre kékül az ég,
r>Ez feszélyezettség…
r>Árnyakban hosszasan napoztam.!
r>
r>Hazaérek, karomban teste,
r>Közben hűl is, ilyen az este…
r>Hideg vizet iszok,
r>Élvezve kortyolok…
r>Nyár! Hangulatos naplemente!
r>
r>Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.
r>
Nyári napon fázok, Bettina!
r>Mond csak hová lettél, bestia?
r>Meguntál, leléptél,
r>Itt hagytál, elmentél?
r>Hiányodban él testem vágya…
r>
r>Lelkemben hógörgeteg, fázok,
r>Egyedül, nincsenek is mázok…
r>Mért, föl nem foghatom?
r>Szerelem akolom…
r>Nem bírom ezt! Kínomban játszok…
r>
r>Ha köszöntél volna, Bettina,
r>Kisebb lenne lelkem fájdalma.
r>De, csak úgy eltűnni…
r>Mint keresztbe tenni.
r>Bár ez Te lelked, nem bánthatja…
r>
r>Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
