Idő 
Értékelés 
Értékelés (Senrjon trió)
r>Szerencse kell élethez…
r>Létben bajok vannak! Szereencse?
r>Élet jó vagy rossz?
r>
r>Szerencséd van-e vagy nincs?
r>Dolgaid, hogy alakulhatnak?
r>Élted Jó vagy rossz?
r>
r>Sokszor szerencse segít!
r>Nyerő lehetsz, ha segít neked…
r>Akkor lesz jó lét…
r>
r>Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József
r>
1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
r>
r>(Bokorrímes)
r>A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
r>Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
r>A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
r>Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
r>Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
r>Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
r>*
r>(Senrjú)
r>Viharfelhőket
r>Láttunk szembe haladni...
r>Angyalok tolták?
r>*
r>(Halmazrímes duó)
r>A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
r>Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
r>Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
r>És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
r>Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
r>Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.
r>
r>Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
r>A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
r>A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
r>A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
r>Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
r>Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
r>*
r>(haiku)
r>Mint hónap árja
r>A tájra hullott... fehér.
r>Sok fehér pehely.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
r>De, e környezetben a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
r>Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
r>Kín volt minden lépés és heves hóvihar fedte utakat.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
r>Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
r>Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
r>Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
r>Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
r>*
r>(Senrjú)
r>Lélek kiszakad.
r>Lélek beszakad. Lékek.
r>Lelket menteni!
r>*
r>Idő hidegül,
r>Jégcsapok összeérnek.
r>Száj is elkékül.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Nem működik gondolat.
r>Bennük önmagad.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Meleg és étel nincsen.
r>Hűtő barakkok.
r>*
r>A barakkokat
r>Öleli a jéghideg.
r>Jeges-hideg csönd.
r>*
r>Emberek hűtve
r>Élnek, deszka barakkban.
r>Még penészfolt sincs.
r>*
r>Őszinte szavak,
r>Fagyhalál pillantások.
r>Kihűlő arcok.
r>*
r>Skorbutos fogak!
r>Szájban, folyvást fájdalom.
r>Száj széle elfagy.
r>*
r>A száraz kenyér,
r>Fekete, fagyott, kemény.
r>Enni fogtörő.
r>*
r>Száraz morzsa is
r>Aranyat ér. Keresés.
r>Az éhség az úr!
r>*
r>Száraz kenyeret
r>Jól puhítják a könnyek.
r>Sírás se segít.
r>*
r>Szél, süvítve hoz
r>Dermesztő, nagy hideget.
r>Tél támad, tombol.
r>*
r>Termek betelve
r>A mahorka füstjével.
r>Egészségóvás!
r>*
r>Mahorka, ritka
r>Nagy boldogságot szerez.
r>Egyetlen öröm.
r>*
r>Hűlt fejed rázod!
r>Nyakadat tetvek marják.
r>Nekik jó meleg.
r>*
r>(tanka)
r>Barakk tele van
r>Titkos gondolatokkal...
r>Vágy, hazamenni!
r>Otthon emléke ölel,
r>Mennék én haza fénnyel...
r>*
r>Rózsaszín hajnal,
r>Otthon még hazavárnak.
r>Álmaikban... vagy.
r>*
r>Napot csodálni
r>És várni a holnapot.
r>Menekülés-vágy!
r>*
r>Kézujjak között
r>Nem folyhat el a remény.
r>Imára kulcsolt.
r>*
r>Eltűnt időben
r>Van tán'... beragadt lélek.
r>Élni! Lélek nincs.
r>*
r>Halhatatlanság.
r>Élet, sudár jegenye.
r>Ez törpefenyő.
r>*
r>Örökzöld pázsit...
r>Örök álmodozásban.
r>Jeges, csúszós hó!
r>*
r>Halhatatlanság
r>Csak mesében. Győz, hideg!
r>Mesék felejtve.
r>*
r>Krasznojarszki tél!
r>Itt, halál mesél, kaszál.
r>Szibéria arc...
r>*
r>Tébolyult élet,
r>Fel sem ismerhető: lét.
r>Határ: őrület.
r>*
r>Hideg közelít!
r>Mindenfelől átölel.
r>Virraszt felettünk.
r>*
r>Reggel. Ébredés.
r>Hideg. Mit hoz az új nap?
r>Még, egy nap élet?
r>*
r>(tanka)
r>Múlandóságban
r>Őrizem a szemedet.
r>Emlék is megfagy...
r>Szinte hallom hangodat,
r>Látom angyal arcodat...
r>
r>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő magyar zászlós írt meg könyvben.
r>
Ugyan ki tudja, hány perc az élet?
r>Abban mennyi és milyen a részlet?
r>Milyen benne a szép és jó, a rossz aránya?
r>Kinek és sikerének mekkora a szárnya?
r>
r>Ezeket tudni nem lehet, csak átélni,
r>Nem marad ki úgysem semmi, nem kell félni.
r>Lesz, ahogy lesz, ki megéri a hatvanat,
r>Az majd emlékezhet és elgondolkodhat!
r>
r>Élettapasztalat nélkül nem létezik bölcsesség,
r>Bár a fiataloknál kellene, mint kötelesség.
r>Ezen ritka kivételbe,
r>Világ jól van felépítve…
r>
r>Vecsés, 2014. július 20. - Kustra Ferenc József
r>
Sok apró, jó jel jellemezte hétvégi pihenésünket,
r>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
r>*
r>A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
r>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más?
r>*
r>Vonat nem várt meg, elment, de váróterem még megvan.
r>Micsoda öröm, ha esőfelhős vad napsütés van.
r>*
r>Lesz itt tél, megérkezik a nem várva-várt hideg,
r>És olyan lesz minden, mint rendesen: hideg-rideg.
r>*
r>Van, hogy a nép sikeresen kivívja az új szabadságát,
r>De még nem tudja, hogy megalapozta új tragédiáját!
r>*
r>Az érdemek is elévülnek, ha az ember nem szerez újakat,
r>De mi van ha szerez, de csak avultakat és régi-jó rosszakat?
r>*
r>Állandósság legpontosabban maga a megszokás?
r>Megszokásból miért fakad töményen állandóság?
r>*
r>Az ördög a bőrünk alá bújva akár, lehet jó barátunk,
r>De ha baj van, akkor védőnkként, nála jobbat miért is várunk!
r>*
r>Télvíz idején lékbevágott a strand,
r>És friss gyümölcsökkel tele van a stand.
r>*
r>A kutya szerint a családban a gazdi az Isten,
r>A cica szerint, a családban ő az: egy az Isten.
r>*
r>Szerintem a nőm engem, a pénzemért szeret!
r>De nincs nőm és még nem szereztem elég pénzet…
r>*
r>Aki sok vodkát iszik, annak reggelre jekatyerinburgi akcentusa lesz…
r>De akkor egyen lábszáras marhapörköltöt kenyérrel, másnapos talán nem lesz…
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József
r>
Természetre előre tekintés…
r>
r>Szép őszi idő van odakint,
r>Lassan rozsdásodik a csalit.
r>Még zöldek a fák levelei,
r>De rozsdállnak már a szélei.
r>
r>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?
r>
r>Bogarak még igen élénkek,
r>Nappal még egek igen kékek.
r>Kutyák még élik világukat,
r>Ő, ha idegent lát, jót ugat.
r>
r>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?
r>
r>Ősz ismét elmúlásról regél,
r>Mi túléli… újévet megél.
r>Nagy körforgás, ez ismétlődik,
r>Új élet… még nem sürgölődik.
r>
r>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?
r>
r>Vecsés, 1999. szeptember 12. – Kustra Ferenc József
r>
