Idő 
Értékelés 
Értékelés Élet-mélázás…
r>
r>(HIAfo)
r>Életperc, imádlak!
r>Elkorhadt tövűek
r>Élet-élt perceim mindje…
r>
r>(Anaforás senrjon + Senrjonix)
r>Csodák élnek, érzem én!
r>Nem lehet, hogy nélkülük teljen,
r>Az élet érték!
r> Csodák vannak, bennük hinni kell!
r>Ne várj nagyot, érd be kicsivel.
r>*
r>
r>Életperc, Te csodás!
r>Korhadt, épp' zuhanó
r>Életperceimben élek…
r>
r>Csodák élnek, érzem én!
r>Valahol mélyen a szívekben,
r>Mert az ember jó.
r>Lét csodái… apró örömök,
r>Látni fogod, ha majd eljövök.
r>*
r>
r>Életperc állapot…
r>Élet részletei,
r>Élet-élt életperceim…
r>
r>Csodák élnek, érzem én!
r>Megtalálnak, ha lelked tiszta,
r>Így kell lennie.
r>Csodák vannak, én már elhiszem,
r>Szíved halván… kebleden fejem.
r>*
r>
r>Életperc… elmúlnak.
r>Bennük található
r>Élet-történelmi múltam…
r>
r>Csodák élnek, érzem én!
r>Láthatóak is néha napján,
r>Hinni kell bennük.
r>Nézd csak, a millió csillagot!
r>Csoda az, meg nem cáfolhatod.
r>*
r>
r>Életperc, jöjjél már!
r>Hozhatnál már jót is,
r>Élvezném a boldogságot…
r>
r>Csodák élnek, érzem én!
r>Valahol lenniük kell neki,
r>Tán a világban.
r>Csodák vannak, hidd már el nekem!
r>Fürkészd s lásd meg a végtelenben…
r>*
r>
r>Életperc imádlak!
r>Te adod életet,
r>Életemben élem… jövőt!
r>
r>Vecsés, 2018. január l. – Mórahalom, 2019. augusztus 10. – Szabadka, 2019.szeptember 26. – Kustra Ferenc József-– Az anaforás HIAfo –kat én írtam. A senrjon –okat Farkas Tekla. Alá a senrjonix versét, Jurisin (Szőke Margit) írta. A vers címe: Vannak csodák
r>
Csendnek örültem…
r>
r>Tavasszal a szép megújhodásnak örültem,
r>Nyáron a barnító napsugárnak örültem,
r>Ősszel a színkavalkádok örültem,
r>Télen hidegnek, hónak is örültem…
r>
r>Tavasszag egy jó kis románcnak örültem,
r>Nyáron az együtt strandolásnak örültem,
r>Ősszel, lelkem szelek szárnyán… örültem,
r>Télen, testem jégen csúszkált… örültem…
r>
r>Minden évszakban voltak viharok, de örültem,
r>Minden évszakban voltak szép napok, de örültem…
r>
r>Tavasszal hallgattam lelkem megújhodásának zaját, örültem,
r>Nyáron alálltam, hallgattam a pára kapunak zaját, örültem,
r>Ősszel szélvihar elsodorta sityakomat, nevetve örültem,
r>Télen ritka hóviharban sétáltam egy jó nagyot és örültem…
r>
r>A lelkem, csendben volt, de velem volt én meg csak örültem,
r>A lelkem nem üvöltözött, csendben jött, ennek örültem…
r>
r>Manapság már a világ... lelkem is megbolondult, rájöttem, ennek nem örültem,
r>De hiába, mert észrevettem, hogy régi fájdalmakat énekel… nem örültem.
r>
r>Vecsés, 2020 május 9. – Kustra Ferenc József – íródott: önrímesben.
r>
Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
r>Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
r>Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz.
r>
r>Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás,
r>Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás…
r>Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás.
r>
r>No, de csendben összeszedem én magamat
r>Nézem a kertben a fényjáték-árnyakat…
r>Tenta lecseppen, így jelzi a vágyakat.
r>
r>Ha nem jöttél be szobámba, megnézem a kerti árnyjátékodat.
r>Hold! Jól játssz nekem, az egy-szál közönségnek, pazar pantomimokat…
r>Nézem előadást… csepeg a tenta, a sok árny szinte riogat.
r>
r>Kár, hogy egyedül vagyok, de én azért, neked, tapsolok!
r>Hold! Mestere vagy a szakmádnak, ámulva elalélok…
r>Írásban örökítem, hátha örülnek az olvasók…
r>
r>Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Bokorrímes – önrímes)
r>A jó és párban együttélés, kemény együttműködés kérdése…
r>Mai társadalomban legfontosabb talán, szeretet kérdése…
r>
r>Vecsés, 2022. május 21. – Kustra Ferenc József – a szakmámból kifolyólag írtam… ott mindig beigazolódott! (Se rövidebben, se hosszabban nem lehet összefoglalni…)
r>
(3 soros-zártükrös trió)
r>Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt,
r>Döntené a sziklát… de nem éri át őt...
r>Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt.
r>
r>Hűsége töretlen, minden évben visszatér,
r>Elmeséli nagy hangon, téli nyugvás mit ér…
r>Hűsége töretlen, minden évben visszatér.
r>
r>Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel,
r>Egyből dühöngött, nem törődött erényekkel…
r>Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel.
r>
r>*
r>(HIAQ duó)
r>Kimérten, csak döng a
r>Lépte, szűzies mosollyal.
r>Fegyvere; a vadság.
r>*
r>Erdőnek könnycseppje,
r>Megsokasodva hull égből.
r>Ez; zuhé fergeteg.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Templom-szerelem
r>Tisztáson;
r>Itt is ijedelem!
r>
r>Nyavíkolva bokor alatt,
r>Ott sündisznócsapat.
r>Gondolatok... elhallgat!
r>Összehordtak, hetet-havat…
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
