Idő 
Értékelés 
Értékelés Viaszban a gyertyabél csonkig ég,
r>Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
r>Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
r>Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.
r>
r>Viaszt megolvasztja tűz melege.
r>Elég lassan, a fényt adó bele.
r>Alig van viasz, mi belet tartsa,
r>Már látszik, hogy lekonyul a lángja.
r>
r>Elillan a fény, már nem vet árnyat,
r>Élet letarolja a nagy fákat.
r>Gyertyaláng már leég, nem világít,
r>Nem is látni így az erdő fáit.
r>
r>Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József
r>
Meditáció pszichés alapokon…
r>
r>Az életében, mindenkinek vannak bizony kis-dolgai,
r>De keveseknek adatik meg, hogy legyenek nagy-dolgai…
r>Kis-dolog-e, ha a vízből pára, majd nagy felhő lesz?
r>Nagy-dolog-e, ha a felhő vízcseppekként, eső lesz?
r>
r>Kis-dolog-e akaratlanul, de valakit megölni?
r>Nagy-dolog-e háborúban sok embert csak úgy lelőni?
r>Kis-dolog-e az embertömegek felett uralkodni?
r>Nagy-dolog-e otthon egy rabszolga-cselédet tartani?
r>Kis-dolog-e az utcán, egy ártatlan embert megverni?
r>Nagy-dolog-e ártatlan kutyakölyköt vízbe fojtani?
r>
r>Az élet, sokaknak egészen mást, keveset jelent,
r>És keveseknek jelent, élhetően nagy végtelent.
r>Van kit a saját elborult agya irányít,
r>És van, kit teljesülhetetlen álom ámít.
r>
r>Meg az emberek kb. tízévente biz' megváltoznak,
r>Persze vannak, kiknél az alapok nem másulnak.
r>Van ki töményen, a sűrűben éli életét,
r>És van, kinek a jellemzőség adja meg létét.
r>
r>Kis-dolgok-e ezek, vagy mind nagyok?
r>Kérdés, elvégezni mit akarok?
r>
r>Nincs az életre két teljesen egyforma recept,
r>Vagy beszélhetsz tájszólásba, de érted a nyelvet.
r>Ki tudja, kis-dolog neked, ami másnak nagy,
r>A légúti járvány is múlik, majd ha megfagy…
r>
r>Vecsés, 2015. július 23. – Kustra Ferenc József
r>
Versben és eredeti tankában, haikuban…
r>
r>Olvadó a hó,
r>Már nagyon süti a nap.
r>Hólé vízfolyás.
r>Már sok kis virág virul,
r>Szívben szeretet vidul.
r>*
r>Rügyek pattannak,
r>Természet… szülés indul.
r>Éj is bársonyos.
r>Élet pezsdül, rügy fakad,
r>Szíved horogra akad.
r>*
r>Megkezdődött a tavasz-nász,
r>Ideje nincsen, így nincs gyász.
r>Felemelkedések vannak szívekben,
r>És az erősödő, meleg napfényben.
r>*
r>Erdőben árnyak
r>Kezdenek vastagodni.
r>Lombkorona nő!
r>Zöld ruhát ölt az erdő,
r>Szerelmet rejteget(ő).
r>*
r>Még lágy sugarak,
r>Bombázzák a mezőket!
r>Meleg, már izmos!
r>Tavaszi szél cirógat,
r>Ő meg téged… csókolgat.
r>*
r>Már erősen éledezik a nap,
r>A természet meg, új erőre kap!
r>Most már véglegesen elköszönt a tél,
r>Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
r>Kóborló vadakkal telik meg a mező,
r>Friss zajjal, új illattal telik az erdő
r>*
r>Parknak padjait
r>Szerelmesek lemossák.
r>Ücsörgés… éjben.
r>
r>Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
r>
Ez is a tavasz része…
r>Szél, már döngicsél,
r>Hegytetőről, völgybe zúg!
r>Őzszőrt kócolja
r>Hírt visz: még él a béke,
r>Szívekben hál szépsége.
r>*
r>Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
r>Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
r>Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
r>Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
r>
r>Vígan bontja szirmát a vadvirág,
r>Magához tér lassan a világ…
r>*
r>Kiszámítható,
r>Eső a megújhodás.
r>Füvön, őz hízik.
r>Friss, zamatos szeretet,
r>Élet régen ily' lehetett
r>*
r>Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
r>És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
r>Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
r>Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
r>
r>Madár neveti a jelent,
r>Természetjárónak reményt jelent,
r>Tiszteletet, tudást teremt.
r>*
r>Már jó lett idő,
r>Őzek szeme pajkos lett.
r>Dúsban legelész.
r>Az ember is szép, ősi,
r>Szívét test mélyén őrzi.
r>*
r>Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
r>Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
r>Visit a sok malac, tanulnak keményen.
r>*
r>Természet lágy ölén ring a remény,
r>Egyenlő gazdag és szegény…
r>Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
r>
Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
r>Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
r>
r>Vadonatúj hóember eladó,
r>És házilag összeállítandó!
r>
r>Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
r>A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
r>
r>Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
r>Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
r>
r>Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
r>Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
r>
r>Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
r>De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
r>
r>Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
r>Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
r>
r>Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
r>És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
r>
r>A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
r>De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
r>
r>A téma, figyeld, mind az utcán hever,
r>Ha felismered, majd lábadról lever!
r>
r>Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
r>Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
r>Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
r>
r>Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
r>
