Idő 
Értékelés 
Értékelés Apám beképzelt és arrogáns volt,r>állandóan járt a szája.r>Azt hirdette hogy ő zseni,r>hogy mindenki őt megcsodálja.r>r>Megcsalta az anyámat,r>a nőkkel tiszteletlenül bánt,r>de önmagával szemben r>tiszteletet megkívánt.r>r>Ha mertem vele különbözni.r>rettentően pipás lett.r>-Én hozzád képes isten vagyok –r>volt a durva felelet.r>r>Az árnyékában nőtem fel,r>Csak ő volt aki szóhoz jutott.r>Mindenről volt véleménye.r>Akadt-e ki többet tudott?r>r>Voltak akik imádták,r>de épp annyian kizárták.r>suttogtak hogy pedofil,r>akár ínycsiklandó krokodil.r>r>Kihaltak a barátai,r>más ritkán állt szóba vele.r>halálra itta magát.r>Áldja Isten, egye fene.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(leoninus)
r>Felnőtté válás zavaros katyvaszban, az élethelyzetek azonos sokaságában…
r>Igazodni kapunyitási pánikokban és vicces vagy kínos szituációkban…
r>
r>(HIQ)
r>Emberek!
r>Sorba beállni!
r>Életrend!
r>
r>(Bokorrímes)
r>Kínosak a félrecsúszott, introvertált emberek szorongásai,
r>Az életet hosszasan élőnek generációs szorongásai,
r>Illetve a női nemnek érzékenység típusú szorongásai…
r>
r>Kik történetükkel -futótűzként- lettek széles körben népszerűek,
r>A jellegükkel, vagyis azzal, hogy a felvázolt élet helyzetükkel,
r>Másokban mindig érzelmeket generálóknak, ritka helyzetükkel.
r>
r> (3 soros-zárttükrös)
r>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál,
r>Hagyja embert szenvedni, szenvtelen… valamiért csak nem jussál…
r>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál.
r>
r>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is,
r>Valójában a katyvasz jelenlét, már számolatlanul életbázis…
r>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is.
r>
r>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről,
r>Itten valósan, segítőkészen, érthetően beszámolni, vitézségből…
r>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről.
r>
r>(senrjú)
r>Faramuciság
r>A lét vad sorsrontása…
r>Ha még… faksznis is!
r>
r>Vecsés, 2017. november 2. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>’Faramuci’ – tempós eljárás, ’faksznis’ – bogaras.
r>
Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát,
r>Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját.
r>Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél,
r>Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél.
r>
r>Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna,
r>Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna.
r>E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer
r>Segítség volna a szél, legalább egyszer.
r>
r>Görcsölünk, mint hal a vízben, mit forralnak,
r>Kitették a mézesmadzagot ragacsnak.
r>Repülnénk, ha jönne szélvihar, szárnyalnánk,
r>Dagadt lenne, kipúposodna vitorlánk.
r>
r>Csak így lehet elhagyni veszélyes zónát
r>És elénekelni egy győzelmi nótát.
r>Dalos kedvünk volna, de mire nótázzunk?
r>Ha a jó szél nem fújja át a kabátunk…
r>
r>Budapest, 2000. június 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
8 óra pihenés, 8 óra szórakozás…
r>
r>Biz’ nyolc az óra,
r>Többfelé szétszórva,
r>És nem csak virradóra!
r>Bizony, csak nyolc az, az óra...
r>Mondják, a munka csak nyolc óra,
r>És tán' a pihenés is nyolc óra?
r>Én három műszakba járok melóba!
r>Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra?
r>Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra?
r>Ha délutános vagyok, szökjek, mint a katona?
r>Álmodozok, milyen lehet a háromszor nyolc óra...
r>Be vagyok csapva, melósnak nem jár háromszor nyolc óra...
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 4. –Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: A
r>
Aranyban úszó
r>Fények, Balcsi hullámon…
r>Meditálás-csend.
r>*
r>Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned,
r>Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled…
r>A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat,
r>A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat!
r>
r>Messzire lát a fény a nagy tónak a partján,
r>Magába zárt a csend, az önön, vallomásán.
r>Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik,
r>Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik.
r>
r>A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség,
r>Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség.
r>Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon,
r>És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon…
r>
r>Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat,
r>Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat.
r>A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor,
r>A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór…
r>
r>Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken,
r>Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem…
r>Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény,
r>A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény.
r>*
r>Már fényravatal
r>Készül, estet temetjük.
r>Hal, már nem ugrik.
r>*
r>Sok lélekvesztő
r>Lassan kikötőbe ér.
r>Köztük, matracok.
r>*
r>Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt,
r>És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt.
r>A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette,
r>Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene?
r>
r>Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar.
r>Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar…
r>Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét,
r>A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét…
r>
r>Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk…
r>A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk…
r>
r>Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban…
r>
