Balaton közelben…
r>
r>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
r>Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
r>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
r>
r>Ezüstfonalak,
r>Átszővik a lombokat.
r>Mesél az erdő.
r>*
r>Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
r>Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
r>Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
r>
r>Tihanyi csendben,
r>fény és árnyjátékot űz.
r>Tűz csírázik már...
r>*
r>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
r>Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
r>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
r>
r>Dél... harangszónál,
r>nyárson szalonna sercen.
r>Nem remeg a kéz...
r>*
r>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
r>Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
r>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
r>
r>Fentről néz a szem,
r>zöld Balaton ring alatt.
r>Hat ránk, - élvezzük...
r>*
r>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
r>A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
r>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
r>
r>Fák közt átszűrve
r>teafény dereng lassan.
r>Idő oldódik.
r>*
r>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
r>Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
r>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
r>
r>Napsütés, ebéd,
r>Balcsi szeme... nyugalom.
r>Még tart a séta...
r>
r>Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
r>
Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda!
r>Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
r>Ölelve csókolni,
r>Csókolva ölelni…
r>Csókkor túrnék én a hajadba!
r>
r>Kedves Ádám, te csábos lélek,
r>Versedtől majd’ elszáll az ének!
r>De ne légy oly’ hévvel,
r>Bánj velem szép szívvel.
r>Ádám, légy a fodrászom... kérlek!
r>*
r>Nem tudom hol laksz, keress engem,
r>Csinos lényed érdekel engem.
r>Ölelve csókolni,
r>Csókolva ölelni…
r>Botolj ölembe… Te vagy kellem!
r>
r>Már tudom merre keresselek,
r>Úgy áhitlak, nem eresztelek!
r>Remegve csókolni,
r>Csókolva remegni...
r>Az öledbe omolni vágyok!
r>*
r>Ha nem teszed, nem akarsz engem!
r>Láttalak… az óta élsz bennem…
r>Ölelve csókolni,
r>Csókolva ölelni…
r>Szeretnélek Tilda s Te engem?
r>
r>Ádám kedves, szavaid bátran,
r>A szívemre hullanak, lágyan.
r>Csókolni, ölelni...
r>Nem csak beszélni.
r>Oh, szeretlek, - rebegem halkan!
r>
r>Vecsés, 2025. május 2. – Siófok, 2025. május 2. -Kustra Ferenc József- írtuk: rom. LIMERIK csokorban, én a páratlanokat. Szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta a párosakat!
r>
Bánatos a bíbor fényes létem…
r>
r>Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában
r>És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában…
r>Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában.
r>
r>A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve,
r>Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége…
r>A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve.
r>
r>Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok,
r>Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok…
r>Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok.
r>
r>Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet,
r>Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet…
r>Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet.
r>
r>Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként…
r>
Korokon, időnr>A könyv mint penge hasít...r>Lélekidéző. r>r>Halandó ember,r>Értelem kincsestára.r>Gondolat-őrző.r>r>Minden tudásnakr>Halhatatlan értéke...r>Lapokba-szőttes. r>r>Tudásra tanít,r>Jellemet, eszmét formál.r>Pótolhatatlan.r>r>Maradandó mű,r>Korokon átívelő...r>Magánytalanság.

Értékelés 

