Hol a nyelvben honfitársam leltem,r>Ott csak külföldi egyén személyem.r>Hol szabadon szárnyal magyar lelkem,r>Csak megtűrt idegen ajkú lettem.r>r>Otthon - egy kolonc, hazafiatlan,r>Itthon - nyűg-teher, megbízhatatlan.r>r>Hatalomnak dilemma, évszázados kérdés...r>Megkölönböztetetteknek lélekben vérzés.
Fafuvolán játszik a szél, r>Zengve tapsol rezgő levél.r>Erdő mélyén súgva regél, r>Virágokkal tere-ferél.r>r>Kóbor szellő világot járt, r>Duhaj bátyjára ő nem várt.r>A felhőkből cseppet szitált, r>Lombok között illattal szállt.r>r>Mikor ébred esti pára, r>Hold sugarát megpaskolja.r>Folyó vizét csiklandozva, r>Felkeveri lágy habosra.r>r>Rétet, mezőt simogatva, r>Sustorogva elaltatja.r>Szép estének tücsök dala, r>A szellőt is elringatja.r>r>Az erdőnek avar alja, r>Reggelig lesz nyoszolyája.r>Ha felébred holnap napja, r>Ide ér majd tán a bátyja.r>r>Vizes dunna ült vállára, r>Szomjas növény alig várja.r>felüdülést hoz a tájra, r>Véget ér a hőség dráma.r>r>Virgonc szellő és a bátyjar>Bocskort húzott nedves lábra,r>Úgy indultak az országbar>Fafuvolán furulyázva.
Hol komor harangok ütik a delet,r>Hol a lámpásról vetülnek a sötét árnyak,r>Hol őszi falevelek ringatóznak a hideg szélben,r>Ott leszek.r>r>Minden ütemtelen kongásban,r>A sötét alakok kacsintásában,r>S minden elhalt, lehulló falevélbenr>Ott leszek.r>r>Minden kisírt könnycseppben,r>Minden elejtett kedves szóbanr>S halk életetek minden léptekébenr>Ott leszek.r>r>El nem megyek, senkitől nem búcsúzom,r>Beköltözöm bánat facsarta szívetekbe,r>S lelketekben rakok fészket,r>Mint holt lélek az üres dobozban.r>Ott leszek.r>r>2013.
Ó, szerelem!r>Te sokat hallott, mégis ismeretlen rejtelem.r>Ki emberek érzelmeit vezeted félre,r>s lelküket okvetlenül lángba borítád,r>felelj!r>r>Mondd hát, mi dolgod?r>Árbócomat, mint szél kavarta tenger,r>dobálod, közben pedigr>lelkem száraz porába hullajtod könnyeim.r>r>Szenvedek miattad, ó, hazug, álnok Szerelem!r>Mennyekbe repítesz, majd a pokol tüzébe száműzöl.r>Ez vagy Te? Érted epekednek milliók,r>hozzád imádkoznak bánatos perceikben?r>r>Nem vagy megváltó! Léted időleges enyhülés,r>s gyógyír a sebekre, miket az évek,r>mint szél formálta kő, alakítottak.r>Nem vagy más, mint ócska sebtapasz a vérző hegekre.r>r>2011.
Hallom kopogását a szakadó esőnekr>Ázott, gyászoló nép fekete kabátján.r>Ma mind közös ügyért jöttek:r>Temetni azt, kit oly nagyon szerettek.r>r>Fejükben megannyi emlékkel, gondolattal érkeztek,r>Egy erősnek hitt ember utolsó útja ez.r>Nem lesznek már közös, szép napok,r>Ezeket az eső mossa, s a szél szárítja meg.r>r>Lelkem még küszködik, érzem;r>Ázott, hideg föld kerül erőtlen testemre,r>Hol hullámat dögevő férgek nyuvasztják,r>S hideg koporsómba a szél süvít be. Fázom.r>r>Nem fáj semmi, nem bánt már senki,r>Feledem, mi rossz volt, sok gyötrő gondolat.r>Megmarad a kevés, de szép emlék bent a szívben,r>Miket azoktól kaptam, kik tisztán s igazán szerettek.r>r>Véget ért az út. Emlékként éltem, s most az is maradok,r>mint kósza árnyék a nyári napsütésben.r>Sok elhullajtott könny, mi szívből ered, vonja be örök nyughelyem,r>s minden csepp éltető magja emlékem hamvas virágának.r>r>2015.