A föld oly békés ti veletek,r>Óh, gyönyörű szép fenyvesek,r>Kik védtek esőtől, melegtől,r>Télen az erdő csak tőletek zöldül.r>r>Ti otthont adtok vándoroknak,r>Szép énekű madaraknak,r>Édes illat szerte széjjel száll,r>Szélben szívvel táncoló, szép daliák.r>r>Suttogva álmodó fenyvesek,r>Nyugalmat hozó értékek,r>A nap is mosolyog rátok már,r>Odakint az élet vidáman ránk vár.
Szép keleti napsugár,r>A vadon ébresztője,r>Természet éled, ha fényed elér már,r>Hegyek fagyos tetejére.r>r>Te vagyon e szülője,r>Szép fenyvesek gyöngyszeme,r>A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,r>Óh, viharok üldözője.r>r>Ha egyedül lennénk itt,r>Te ránk ragyogsz fényeddel,r>Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,r>Bajtársunk leszel örökre.
Aj, aj, aj…
r>Élet nem szeret!
r>Nagy genyó…
r>Na, na, na...
r>Ki mondta neked,
r>Nem szeret?
r>Júj, júj, júj…
r>Élet nem szeret.
r>Mily’ genyó…
r>Hopp, hopp, hopp...
r>Néha csak néz rád.
r>Az sem rossz!
r>Jaj, jaj, jaj…
r>Élet nem szeret.
r>Oly’ genyó…
r>Csitt, csitt, csitt...
r>Élet nem genyó.
r>Szenvtelen.
r>Ej, ej, ej…
r>Miért is genyó?
r>Mé’ genyó...
r>Ó, ó, ó...
r>Szeret, csak máshogy,
r>Mint vártad.
r>Azta’… mért?
r>Élet nem szeret.
r>Mért’ ilyen…
r>Hé, hé, hé...
r>Ha már itt vagyunk...
r>Nevessünk!
r>Hmm, hmm, hmm…
r>Élet nem szeret.
r>Micsoda?
r>Hah, hah, hah...
r>Ez mind játék, nem?
r>Túléljük!
r>
r>Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.
r>
Vágyakozás…
r>
r>Emberek! Már pediglen
r>Legyen már egy párom íziben!
r>Jöjjön estére!
r>
r>Ember! Lelked szava száll,
r>Párod eljön, kitartó legyél!
r>Holnap átölel!
r>
r>Emberek! Szerető pár
r>Minden vágyam! Kérem a jussom!
r>Ah! Még nincsen itt!
r>
r>Ember! Szíve kitárva,
r>Cirógasd meg amikor belép!
r>Érted sóvárog!
r>
r>Emberek! Kell valaki!
r>Nem nagy kívánság… nem teljesül?
r>Én most szeretném…
r>
r>Ember! Megkaptad jussod!
r>Elhagyni eszedbe se jusson!
r>Most már a tiéd.
r>
r>Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!
r>
Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra.
r>Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj...
r>Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni.
r>
r>Sötét szél elül,
r>Viharnak emléke száll.
r>Nyugszik a világ.
r>
r>Fáradt táj pihen,
r>Madárhad álomra dől.
r>Csillagfény virraszt.
r>*
r>
r>A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll...
r>Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant.
r>Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van.
r>
r>Nagy csend szétfeszít,
r>Óra ketyeg, nem áll meg.
r>Álom elmarad.
r>
r>Ágon csoport ül,
r>Madársereg álmodik.
r>Az éj nem pihen.
r>*
r>
r>Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza!
r>Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne.
r>Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja...
r>
r>Öreg óra jár,
r>Számokkal festett arca…
r>Múlás sóhaja….
r>
r>Ködös reggelek,
r>Idő játszik, megállna.
r>Madárraj hívja.
r>*
r>
r>Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni.
r>Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult.
r>Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj.
r>
r>Vádak zaja közt,
r>Csendben várja a percet.
r>Mikor nem bántják.
r>
r>Eső elvonul,
r>Reggeli halk madár szól.
r>Új nap ricsajban.
r>
r>Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva.
r>

Értékelés 

