Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’.
r>
r>(leoninus)
r>Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok…
r>De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal!
r>
r>Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm…
r>Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen…
r>
r>Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva.
r>*
r>(senrjú)
r>Éber is lettem,
r>Mától öregség ilyen?
r>Redőnyömet le…
r>*
r>(senrjon)
r>A kecském sufniban van,
r>Most mekeg, ez csendet így akar?
r>Kos! Tán’ nőre vár?
r>*
r>Kínai= „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)
r>Van
r>Nekem is, egy élőm van…
r>Ó, Te csend…
r>Ha lét van, van… van.
r>
r>Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem?
r>
r>Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
r>
Nagy nap lesz augusztus tizedike,
r>Poéták nagy összejövetele.
r>Lesz ott evés, ívás, öröm, mulatság,
r>Még a végére lesz tán’ táncmulatság?
r>Győzött sajnos ez a ronda élet,
r>Törődik is ez… álmom mivé lett.
r>Hej! Pedig szerettem volna Szegedre menni,
r>Ott poéták… egész este veletek lenni.
r>Lélekben veletek leszek és én is mulatok,
r>Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok.
r>Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek.
r>Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek.
r>Pedig én igyekeztem, könyörögtem, gazsuláltam!
r>Lám hiába minden, fölöslegesen ácsingóztam…
r>Vecsés, 2013. augusztus 08. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár,
r>Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár?
r>Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már,
r>Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár?
r>*
r>Összekötözött
r>Bokával menekülni?
r>Kínlódva várni!
r>*
r>Kilátástalan,
r>Ha nincs kilátás hegyről…
r>Futni? Csermelyből?
r>*
r>
r>Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók!
r>De tudják-e, hogy csak híresztelik, ők a megmondók?
r>*
r>A gyakorlatban
r>Mi valamirevaló?
r>Életiskola!
r>*
r>Megoldások és
r>Vágykeltők, erősítők.
r>Kilátástalan?
r>*
r>
r>Van, hogy a tornyok is csak úgy magukba dőlnek,
r>Mert amik magasak, azok le is fekhetnek…
r>Összedőlhet, mert berobbantják, vagy lassan, földrengéstől,
r>És ha még látjuk is, akkor szív remeghet rettegéstől…
r>*
r>Pap, ha prédikál,
r>Ő megmondja a tutit!
r>De kinek? Mi bűn?
r>*
r>Befolyásolhat
r>Bármi, ami szembejön.
r>Negatív utak.
r>*
r>
r>Ködben menve eltévedni, nem is olyan nagy művészet,
r>Ott hamar megérzi tévelygő, mi kéne… az egészet.
r>A ködben biz' nincs okosság, csak botorkálsz, mint vak a sötétben,
r>És nem tudod, mi lesz a vége… mint rózsaszín leányregényben?
r>*
r>Megoldások és
r>Lehetőségek. Vágyak!
r>Reményvillanás…
r>
r>Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban írva
r>
Nem látom az erdőt…
r>
r>Mindig van egy vastag fa, így ahová akarok, oda nem látok!
r>De igy is meglelhettem egy volt csőszkunyhót, egy nagyon ronccsá omlót.
r>Nem más ez, mint korhadt deszkák halmaza… sors miért vetett éppen oda?
r>Nincs már meg az ajtaja és látom, hogy sosem volt dikója, ablaka.
r>
r>Be is mentem kicsit nézelődni, hátha valamit régit itt lehetne találni.
r>De aztán kiderült nincs ott már egy törött fakanál sem, csak pókháló más semmi sem.
r>Belül látszott, ez nem volt soha a csősz otthona, munkavégzés okán ment oda.
r>Érdekes lenne itt aludni egyet, de kosz, por, bogarak nem engedtek… egyet.
r>
r>Bentről, ajtó helyén kilestem, ott egy vastagabb fa volt, így kukucsban ki nem estem.
r>Gondolkoztam, nem volt eredményes a mai nap… nem voltam misén, lehet, hogy a pap?
r>Hazataláltam erdőből, otthon heveny gondolatim támadtak… ők nem fáradtak.
r>Érdekes volt a néhai csőszkunyhó, vajon milyen lehet, ha letámadja a hó?
r>
r>Vecsés, 2016. június 15. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Láttam már szebb napokat,r>Madarakat táncolni a nyári szélben,r>Gyerekeket játszani a napsütésben,r>Örülve, kacagva, derűbe borulva.r>r>A nyári napfény, mint mennyi sugár,r>Ragyogott e békétlen világra, s tudtuk jól,r>Gyermeknek lenni isteni kiváltság,r>Mint tudatlan angyalok, szelíd jótevők.r>r>Lelkem virága ám hamar elhalt, holr>Remények, álmok, csodák,r>Mint délibábok tűntek el hirtelen,r>S helyüket üres terek pótolták.r>r>Mára lettem, aki lettem,r>S vagyok, aki vagyok:r>Maga a múló valóság,r>A megismételhetetlen semmiség.r>r>2013.
