Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyáridőben…
r>
r>(leoninus duó)
r>Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
r>Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
r>Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
r>A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
r>
r>*
r>(senrjú)
r>Éltem ősvénye
r>Itt-ott már nem is látszik.
r>Kellne’ fáslizni…
r>*
r>(senrjon)
r>Árnyékból nézve eget…
r>Nem értem mindenséget… Létben.
r>Marad nyugalom.
r>*
r>(HIAQ)
r>Életösvényem már
r>Követhetetlen… szakadó.
r>Életfák közt… tűnni…
r>*
r>(senrjon)
r>Este harang újra szól,
r>Kékség immár vaksötétté vált.
r>Eget nem látni.
r>
r>Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
r>
Bika komor nézésed, bizony nincs lelkembe zárva,
r>Rémülten hallik, bent a szívem… veszett dobbanása.
r>Olyan vagyok, mint a túlélő, de nincsenek bennem fények.
r>Azt sem tudom, hogy lényemben élnek e jövőre, remények…
r>
r>Tudnom kéne azt is, hogy mennybe, vagy talán, pokolhoz tartozom,
r>Ennek vajh', mi az oka, amikor nincsen semmi bűntudatom.
r>Napfényben össze-vissza cikáznak a meleg nyári árnyak,
r>És minél jobban süt a nap, annál kontúrosabbá válnak.
r>Halk szellőn szállnak, eltávolodva a bárányfelhők,
r>A napsugár távlatában, olyanok, mint feszülők…
r>
r>Miközben szemedbe néztem, mintha hallottam volna egy sikolyt!
r>Elhúztam a szám és összeszűkölt a szemem, csend volt… ez mi volt?
r>
r>Bika komor nézésed kísér, biztos világos-virradatig.
r>Te rongyos élet, már bizony látom, velem maradsz életfogytig…
r>Ébredek, finom ecsettel átdolgozom bika komor képed…
r>És akkor majd úgy jössz velem, tovább, messze… nesztelen a lépted…
r>
r>Vecsés, 2014. január 1. - Kustra Ferenc József
r>
Átalakítás,r>Sebző formálhatóság...r>Szisztematikus!r>r>Féktelen eszmer>Kórt vet tiszta lélekbe.r>Méreg-kapszula!r>r>Torzult jólét kép...r>Bűnt erőltető ige.r>Gerinctelenség!r>r>Ártatlan gyermek...r>Pecsételtetett jövő.r>Pusztító hatás!r>r>Pusztító hatásr>Kórt vet tiszta lélekbe...r>Sátáni erkölcs.
Mint fűbe hullt tűt,r>Keresem gondolatom...r>Semmi sem csillog.r>r>Vakvágány-szavak,r>Tolatnak a szóképek,r>Betű nyikorog.r>r>Szóforgács hullik,r>E versszak is rímtelen...r>Faragott mondat.r>r>Szó csak pang, teng-leng,r>Párolog napsütésben...r>Szálló délibáb.r>r>Mint hulló csillagr>Felvillant egy gondolat.r>Fénye kialudt!
Mennyi mindenki már valaki, sok lett a nagymenő.r>Hittel vallják, vagányságuk többiek közt biz kinő.r>Páváskodó színes tollak, hű de modern külső,r>Nem is olyan fontos nekik, milyen már a benső.r>r>Ész hálója átöblített, nincsen rajta szürke folt,r>Ki emlékszik a tegnapra, az már úgyis régen volt.r>Tekereg az állomány köd-fehérbe visz az út,r>Szürke helyett csalogat színes feneketlen kút.r>r>Morál-szellem palackba zárt, új dzsin ma a sláger,r>Nem kell ide régi káder, jól csillog a csábszer.r>Új világ jön, szabad erkölcs, szellemes a páter,r>Nem látják már, hogy a földön milyen nagy a kráter.
