Idő 
Értékelés 
Értékelés Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
r>Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
r>
r>Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
r>Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
r>Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
r>Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,
r>
r>A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át
r>Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát.
r>Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen,
r>De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen…
r>
r>A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt.
r>Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt!
r>
r>Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne,
r>Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje.
r>Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy
r>Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy.
r>
r>Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra,
r>Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba…
r>
r>Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
(HIQ trió)
r>Az élet,
r>Apró pillanat!
r>Semmiség!
r>
r>Oly’ rövid.
r>De, elhantolás…
r>Misemség.
r>
r>Életem,
r>Jó-rossz gyűjtője.
r>Nem volt jóm!
r>*
r>(senrjú trió)
r>Kevés szerencse,
r>Pár egyezésem… enyész.
r>Ó, pechem… jelen!
r>
r>Pech, gnóm-dühöngő!
r>Mért’ haragszik rám? Ki ő?
r>Ez bizony őrült…
r>
r>Nem várt egyezés
r>Nem segített! Szerencsém?
r>Summa summárum…
r>*
r>(Apeva trió)
r>Az
r>Percek
r>Kreálók!
r>Nekem, igy nem
r>Segítettek… Mit?
r>
r>A
r>Ritka
r>dolgokban,
r>Mi sem volt jó.
r>Magányomban… Mit?
r>
r>Sok
r>Mondat
r>Súlytalan…
r>Pech segített…
r>Na! Mindent? Semmit…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító]
r>
és tegnap…
r>
r>Most kell átélni a mai történéseket
r>Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket…
r>Most kell átélni a mai történéseket.
r>
r>Monton pillanat a pipafüst felhőben,
r>Soha nem is pipáltam jelen életben…
r>Monton pillanat a pipafüst felhőben.
r>
r>Az életem egyéni, saját keserű pirulám,
r>Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám…
r>Az életem egyéni, saját keserű pirulám.
r>
r>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok,
r>Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok…
r>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok…
r>
r>Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József
r>
Nap perzselte fű.
r>Árnyékban is izzadás.
r>Fullasztó meleg.
r>*
r>Járni erdőket,
r>Bebarangolni rétet.
r>Napfényölelés.
r>*
r>Ha letáborozunk, a tűzhöz gyújtóst kell hasogatni,
r>Ha tovább állunk a parázsra meg vizet locsolgatni…
r>Vigyázzunk az erdőre
r>Jövünk újra… jövőre!
r>
r>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József – íródott versben és senrjúban.
r>
Ifjú, besorozott magyar baka,
r>Három napja volt a frontvonalba.
r>Neki még ekkor otthon járt az esze
r>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.
r>
r>A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
r>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
r>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
r>Harci repülők bombázták őket, repesszel.
r>
r>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
r>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
r>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
r>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.
r>
r>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
r>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
r>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
r>Aminek meg nem volt köze a normális észhez.
r>
r>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
r>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
r>Már messze volt a család, a születendő gyerek,
r>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.
r>
r>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
r>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
r>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
r>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.
r>
r>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
