Idő 
Értékelés 
Értékelés Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra.
r>Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj...
r>Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni.
r>
r>Sötét szél elül,
r>Viharnak emléke száll.
r>Nyugszik a világ.
r>
r>Fáradt táj pihen,
r>Madárhad álomra dől.
r>Csillagfény virraszt.
r>*
r>
r>A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll...
r>Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant.
r>Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van.
r>
r>Nagy csend szétfeszít,
r>Óra ketyeg, nem áll meg.
r>Álom elmarad.
r>
r>Ágon csoport ül,
r>Madársereg álmodik.
r>Az éj nem pihen.
r>*
r>
r>Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza!
r>Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne.
r>Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja...
r>
r>Öreg óra jár,
r>Számokkal festett arca…
r>Múlás sóhaja….
r>
r>Ködös reggelek,
r>Idő játszik, megállna.
r>Madárraj hívja.
r>*
r>
r>Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni.
r>Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult.
r>Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj.
r>
r>Vádak zaja közt,
r>Csendben várja a percet.
r>Mikor nem bántják.
r>
r>Eső elvonul,
r>Reggeli halk madár szól.
r>Új nap ricsajban.
r>
r>Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva.
r>
(LIMERIK csokor)
r>Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
r>Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
r>De nem feledhetlek,
r>Úgy csinálva élek…
r>Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.
r>
r>Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
r>A múlt csak egy régi, színes báj.
r>Az emlékek szállnak,
r>Vissza sosem járnak.
r>Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.
r>
r>Semmit nem tettem, Te ellened,
r>De utat szakítottad… élted?
r>Sorsban együtt veled,
r>Tetted… az eleged.
r>Te voltál mindenem, átélted?
r>
r>Én nem akartam így... de féltél.
r>Élet sodort, mentem – nem jöttél.
r>Vártalak sokáig,
r>Nem jött válasz máig.
r>Elfogyott a remény, s Te néztél.
r>
r>Idő torzít, eb tovább ugat…
r>Sors olyan, hogy nem mutat utat…
r>Vágyam tovább pezseg,
r>Hevem, még hentereg…
r>Boldoggá tennélek, az… utad!
r>
r>Őrülten… szerettelek, kérlek!
r>Messze sodortak hideg éjek.
r>Távol vagy, én vártam,
r>De elhalt a vágyam...
r>Most is fáj... valahogy túl élek.
r>
r>Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
r>
Megkereslek, Eleonóra!
r>Imám száll, reggel virradóra.
r>Én-magamé legyél,
r>Lelkemért, te tegyél.
r>Egész nap imádkozok, Nóra!
r>
r>Hallom hangod, mily' édes óhaj,
r>Szívem lágyan csak érted sóhaj…
r>Lelkedet megértem,
r>Válaszom remélem:
r>S talán nem lesz már többé óhaj!
r>
r>Szerelmetes Eleonóra!
r>Húzhatnálak én takaróra?
r>Ölelném derekad,
r>Simogatnám hátad.
r>Vacsiznánk együtt, virradóra?
r>
r>Ó, drága szívem hívó szava,
r>Lelkem tőle lángra kap még ma!
r>Öled, vágyam álma,
r>Ne késs soká, drága.
r>Várok reád a holdsugárba’!
r>
r>Szerelmetes barátom Nóra!
r>Télen lelöknélek a hóba’…
r>Rád vetném magamat,
r>Hogy mentsem arcodat.
r>Szerelmedet imádnám Nóra!
r>
r>Ó, kedves barátom, ne félj hát,
r>Szívedre vár boldogság… tehát?
r>Birkózzunk a hóban
r>S nem csak hébe hóban.
r>Szerelmem tiéd, ne aggódj hát!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 10. – Siófok, 2025. március 24. – Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva.
r>
Kincs a hagyomány,r>Elődök tisztelete.r>Lélek-gazdagság!r>r>Nemzet vagyona,r>Összetartozás jegye.r>Érték-növelő!r>r>Generációkr>Szellemi ékessége.r>Kultúrapillér!r>r>Jövő záloga,r>Éltető tapasztalat.r>Gyógyító erő!r>r>Ősi örökség r>Misztérium fonala...r>Tanító-mester!
Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,r>Zsibong és fáj a bal karom,r>Friss levegőm meg nem kapom,r>Pánik ül majd az agyamon.r>r>A veríték buggyan, árad;r>Hideg a bőr, s belesápad.r>Ezer tőr döf, orvul támad;r>Szorongással elme lázad.r>r>Ha PéQéTé közt majd az eReSr>Íves lesz és nem egyenesr>Szívem se lesz tágas-eresr>S tán az időm is végleges...r>r>Totojázni itt nem lehet,r>Ismerd fel a vészes jelet,r>Gyors segítség menthet heget,r>Vagy ez lesz a végső kenet,r>S öröklétbe válthatsz jegyet...
