Hoztam életemben, rossz döntéseket,
r>Sűrűn emlegettem, az Isteneket.
r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
r>Rossz döntésből építek emeletet.
r>
r>Ember tervez, de: sorsában megírva,
r>Hogy mi lesz vele a továbbiakba.
r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
r>Rossz döntésekből élem az életet.
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 10. -Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Egy prózám története
r>
r>Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
r>Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
r>Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt.
r>De a mese véges, fázok és fel is derengek…
r>
r>Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket,
r>Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom,
r>Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom.
r>Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet.
r>
r>Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
(Halmazrímes)
r>Ugyan már mondja meg valaki, éj miért visel éjjeli gyászruhát?
r>Sőt bizton állíthatom, hogy éjjel, sötétség teszi ki az álruhát…
r>Föltételezem, hogy éjben pödöri peckesre a huszár-bajuszát,
r>Meg azt is, hogy éjsötétben játssza ördögnek, a pokol-éj himnuszát.
r>Látnám sötétségben, de nem látom, takarja az eget, a volt vérvörös ég hamuját…
r>Meg gondolom, hogy éji izgalomban sajnálja meglátni... pirkadat nyíló kapuját.
r>*
r>
r>(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös duó)
r>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből,
r>Vagy fránya vaksötét fakad, az elnémult sötétből…
r>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből.
r>
r>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját,
r>Néztem, de nem láttam, hogy fedi be a közeli legelő sík alakját…
r>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Engem most is érdekelne a táj disze, de már korai sötétben alszok, ízibe,
r>Igy aztán hogy éj gyászruhája fodros, loknis, régi abroncsos-e vagy netán mini -e,
r>Bizony nem érdekel, meg már korai mélyalvásban alszok, horkolok itt, most ízibe.
r>
r>(Bokorrímes, belsőrímes)
r>Éj nagyon szerethette… akije meghalt és csak gyászruhában élhet?
r>Érdekes a sok esti beöltözése, jó látszik, még nem kivénhedt.
r>Együttérző gyászomban estére korán fekszek, hogy vele együtt érezzek,
r>Együttérző gyászomban igyekszek horkolni… valamit kell, én is élvezzek…
r>***
r>
r>(Pirong a hajnal…)
r>Reggel, ha majd a pirkadat kinyitja a szemét, sőt égi lángot is vet,
r>Ezt a reggelt nem mulasztanám, kelek, örülök és nem keresek érvet.
r>Körbe nézek és látom, hogy mindent kiválóan, jól látok,
r>Mindenfelé, minden tele van... sok szép néznivaló csápok…
r>
r>Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: halmazrímesben, 3 soros-zárttükrösben, bokorrímesben és a pirongás versszakában!
r>
Filozofálgatás a jövőről
r>
r>Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt…
r>Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt…
r>Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe
r>De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége?
r>
r>Lovak patája alatt porzik a beton, a fű,
r>Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű.
r>Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz
r>És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz.
r>
r>Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő?
r>Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő
r>Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy
r>Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy?
r>
r>Lehet előre menni, sétálva, botorkálva,
r>Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva!
r>A lovak a sors kocsijába vannak befogva,
r>Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora.
r>
r>Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás,
r>De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás!
r>Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni
r>Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni.
r>
r>Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba,
r>Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba.
r>Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod
r>És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod…
r>
r>Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe,
r>Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe,
r>Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre
r>És utadat folytatni tudod a holnap szépibe.
r>
r>Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat,
r>Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat.
r>Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját,
r>Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát.
r>
r>Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert,
r>De akkor már ott leszel és lehet, hogy virágoskert.
r>Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő.
r>Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő.
r>
r>Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz
r>A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz!
r>Akkor már csak emlékezni fogsz a múlt holnapra
r>Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba.
r>
r>Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva,
r>Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova?
r>Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem?
r>Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem?
r>
r>Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe,
r>Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre!
r>Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak…
r>Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának!
r>
r>Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek
r>Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek.
r>Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük,
r>Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk…
r>
r>Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha?
r>A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha?
r>Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak?
r>Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak?
r>
r>Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül.
r>Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül.
r>Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök,
r>Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök…
r>
r>Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte,
r>Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte.
r>Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom.
r>Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom.
r>
r>Az életben, e korban már ajándék minden óra,
r>Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra…
r>A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik.
r>Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik.
r>
r>A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség
r>És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség?
r>Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét
r>És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét.
r>
r>Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted,
r>De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled
r>Az új helyzetet megítélni,
r>Jó lesz-e ezt, újat megélni?
r>
r>Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled,
r>Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd,
r>Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék,
r>Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék...
r>
r>Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen…
r>Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem?
r>Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk…
r>Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk?
r>
r>Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók,
r>Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók!
r>
r>A tegnap álomköltemény,
r>A ma tán’ élt életregény…
r>A holnap pedig… vakremény.
r>
r>Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József
r>
Hoztam életemben, rossz döntéseket,
r>Sűrűn emlegettem, az Isteneket.
r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
r>Rossz döntésből építek emeletet.
r>
r>Ember tervez, de: sorsában megírva,
r>Hogy mi lesz vele a továbbiakba.
r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
r>Rossz döntésekből élem az életet.
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 10. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>