Szófelhő » R » 124. oldal
Idő    Értékelés
Hoztam életemben, rossz döntéseket, r>Sűrűn emlegettem, az Isteneket. r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, r>Rossz döntésből építek emeletet. r> r>Ember tervez, de: sorsában megírva, r>Hogy mi lesz vele a továbbiakba. r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, r>Rossz döntésekből élem az életet. r> r>Vecsés, 2002. szeptember 10. -Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 157
Egy prózám története r> r>Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek, r>Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt, r>Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt. r>De a mese véges, fázok és fel is derengek… r> r>Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket, r>Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom, r>Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom. r>Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet. r> r>Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 157
(Halmazrímes) r>Ugyan már mondja meg valaki, éj miért visel éjjeli gyászruhát? r>Sőt bizton állíthatom, hogy éjjel, sötétség teszi ki az álruhát… r>Föltételezem, hogy éjben pödöri peckesre a huszár-bajuszát, r>Meg azt is, hogy éjsötétben játssza ördögnek, a pokol-éj himnuszát. r>Látnám sötétségben, de nem látom, takarja az eget, a volt vérrös ég hamuját… r>Meg gondolom, hogy éji izgalomban sajnálja meglátni... pirkadat nyíló kapuját. r>* r> r>(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös duó) r>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből, r>Vagy fránya vaksötét fakad, az elnémult sötétből… r>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből. r> r>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját, r>Néztem, de nem láttam, hogy fedi be a közeli legelő sík alakját… r>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját. r>* r> r>(Bokorrímes) r>Engem most is érdekelne a táj disze, de már korai sötétben alszok, ízibe, r>Igy aztán hogy éj gyászruhája fodros, loknis, régi abroncsos-e vagy netán mini -e, r>Bizony nem érdekel, meg már korai mélyalvásban alszok, horkolok itt, most ízibe. r> r>(Bokorrímes, belsőrímes) r>Éj nagyon szerethette… akije meghalt és csak gyászruhában élhet? r>Érdekes a sok esti beöltözése, jó látszik, még nem kivénhedt. r>Együttérző gyászomban estére korán fekszek, hogy vele együtt érezzek, r>Együttérző gyászomban igyekszek horkolni… valamit kell, én is élvezzek… r>*** r> r>(Pirong a hajnal…) r>Reggel, ha majd a pirkadat kinyitja a szemét, sőt égi lángot is vet, r>Ezt a reggelt nem mulasztanám, kelek, örülök és nem keresek érvet. r>Körbe nézek és látom, hogy mindent kiválóan, jól látok, r>Mindenfelé, minden tele van... sok szép néznivaló csápok… r> r>Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: halmazrímesben, 3 soros-zárttükrösben, bokorrímesben és a pirongás versszakában! r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 160
Filozofálgatás a jövőről r> r>Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… r>Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… r>Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe r>De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? r> r>Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, r>Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. r>Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz r>És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz. r> r>Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő? r>Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő r>Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy r>Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy? r> r>Lehet előre menni, sétálva, botorkálva, r>Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva! r>A lovak a sors kocsijába vannak befogva, r>Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora. r> r>Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás, r>De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás! r>Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni r>Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni. r> r>Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba, r>Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba. r>Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod r>És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod… r> r>Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe, r>Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe, r>Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre r>És utadat folytatni tudod a holnap szépibe. r> r>Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat, r>Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat. r>Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját, r>Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát. r> r>Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert, r>De akkorr ott leszel és lehet, hogy virágoskert. r>Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő. r>Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő. r> r>Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz r>A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz! r>Akkorr csak emlékezni fogsz a múlt holnapra r>Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba. r> r>Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva, r>Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova? r>Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem? r>Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem? r> r>Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe, r>Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre! r>Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak… r>Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának! r> r>Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek r>Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek. r>Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük, r>Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk… r> r>Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha? r>A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha? r>Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak? r>Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak? r> r>Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül. r>Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül. r>Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök, r>Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök… r> r>Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte, r>Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte. r>Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom. r>Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom. r> r>Az életben, e korban már ajándék minden óra, r>Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra… r>A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik. r>Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik. r> r>A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség r>És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség? r>Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét r>És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét. r> r>Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted, r>De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled r>Az új helyzetet megítélni, r>Jó lesz-e ezt, újat megélni? r> r>Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled, r>Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd, r>Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék, r>Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék... r> r>Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen… r>Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem? r>Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk… r>Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk? r> r>Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók, r>Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók! r> r>A tegnap álomköltemény, r>A ma tán’ élt életregény… r>A holnap pedig… vakremény. r> r>Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 173
Hoztam életemben, rossz döntéseket, r>Sűrűn emlegettem, az Isteneket. r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, r>Rossz döntésből építek emeletet. r> r>Ember tervez, de: sorsában megírva, r>Hogy mi lesz vele a továbbiakba. r>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, r>Rossz döntésekből élem az életet. r> r>Vecsés, 2002. szeptember 10. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 139