Idő 
Értékelés 
Értékelés Visszatérsz? Várom Petronella,
r>Tiéd testem-lelkem valója…
r>Visszatérted vágyom,
r>Megőriztél? Mákom…
r>Jőj megint szerelem-hajóba.
r>
r>Visszatérnél? Együtt volna jó!
r>Kettőnknek von’ lélekfalazó.
r>Megint úgy vágynálak,
r>Megsimogatnálak…
r>Ez már ne legyen megtagadó.
r>
r>Visszatérnél? Vágy…Petronella.
r>Lennénk egy pár… élet valója.
r>Igaz pár lehetnénk,
r>Jövőbe mehetnénk…
r>Légy Te, szerelem messiása…
r>
r>Vecsés, 2021. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Láttam… arcodon fényt, Mirella,
r>Akkor öleltünk utoljára…
r>Boldogan nevettél,
r>Vidáman öleltél.
r>Látszott távolság mosolygása.
r>
r>Ma már tudom, fénytelen égbolt
r>Ott, akkor még nekünk ragyogott.
r>Szép szemed is fénylett,
r>Ég még kicsit kéklett…
r>Félhold nem volt, ölelés szép volt…
r>
r>Csend kiáltásom, sikoltozott!
r>Szép pillanat… sors már taposott.
r>Első ölelés volt,
r>Több ilyen, már nem volt.
r>Megváltó halálfény… ott kotlott.
r>
r>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, emlékező LIMERIK csokorban.
r>
Emlékszem, mosolygott Hildegárd.
r>Láttam, mosolya nem volt csalárd.
r>Örömmel beszéltünk,
r>Idő, elment nékünk.
r>Időnk tűnt gyorsan, mint egy gepárd.
r>
r>Faggattam Kegyedet, egy folytán’,
r>Szívben melegség volt egy folytán’.
r>Mondtam én magamról,
r>Kegyed szólt magáról.
r>Időnk ment rohanvást, egy folytán’.
r>
r>Emlékszem, mosolygott Hildegárd.
r>Szeme csillogott, nem volt csalárd.
r>Módfelett csak néztük
r>Egymást… érdemeltük.
r>Csak szerelem... nem volt csatabárd.
r>
r>Azt nem tudod megtiltanod nekem, hogy álmodjak… és át sem írhatod.
r>Szívemben élsz továbbra, az álmomban vagy, bár lehet, te az egészen túlvagy.
r>
r>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban és leoninusban.
r>
Kedvesemnek…
r>
r>(anaforás, háromszoros belsőrímes és 3 soros-zárttükrös leoninusban)
r>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’,
r>Állandó reményemmel a csodára várva, belepistulok a várás-lázba…
r>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’.
r>
r>(senrjú trió)
r>Kérem Istent, szeressen,
r>Hozzám jó legyen… kedves is még!
r>Tán’ nem délibáb?
r>
r>Kérem Istent, tegyen jót!
r>Jaj! Ruhámat már szél ne tépje…
r>Tán’ nem délibáb?
r>
r>Istenem már jó legyen…
r>Lelkemet már mi sem rongálja!
r>Tán’ nem délibáb?
r>
r>(HIAQ)
r>Álmodok én minden
r>Jóról, szépről, közelségről.
r>Nem ily’ a délibáb?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Kedvesem, ezt te róttad rám,
r>Így az utam vad makadám…
r>Kedvesem, ezt te róttad rám.
r>
r>(HIQ)
r>Eltűnt vagy
r>Jöjj, újra ide.
r>Mért’ tűnt… vagy?
r>
r>(Septolet)
r>Gyere vissza,
r>Ne szórakozz Cica
r>Vár lelkem vissza!
r>
r>Imádlak,
r>Komállak,
r>Várlak.
r>Úgy hiányzol szobámnak!
r>
r>Vecsés, 2017. június 18. - írtam: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi lélek-sikolyként, mert a kedvesem csak úgy elment… itt hagyott.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Fölöttébb gorombák az emberek,
r>Udvariasság válságba jutott.
r>Elmélyült a jó-tapintat hiány…
r>Van, akinek eleve nem jutott?
r>
r>A társadalom legyengült, apatikus lett.
r>A rossz, deviáns elemek meg pimaszabbak.
r>Tisztes emberi lét ellen ez oly’ merénylet,
r>Mint a sebesült katona ellen az attak.
r>
r>Vecsés, 2013. június 16. – Kustra Ferenc József
r>
