Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak akkor születtek nagy dolgok, r>Ha bátrak voltak, akik mertek r>S ha százszor tudtak bátrak lenni, r>Százszor bátrak és viharvertek. r>r>Az első emberi bátorság r>Áldassék: a Tűz csiholója, r>Aki az ismeretlen lángra r>Úgy nézett, mint jogos adóra. r>r>Mint egy Isten, hóban vacogva r>Fogadta szent munkája bérét: r>Még ma is minden bátor ember r>Csörgedezteti az ő vérét. r>r>Ez a világ nem testálódott r>Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: r>Legkülömb ember, aki bátor r>S csak egy külömb van, aki bátrabb. r>r>S aki mást akar, mint mi most van, r>Kényes bőrét gyáván nem óvja: r>Mint ős-ősére ütött Isten: r>A fölséges Tűz csiholója.
Ujjunk begyéből vér serken ki, r>Mikor téged tapogatunk, r>Te álmos, szegény Magyarország, r>vajon vagy-e és mink vagyunk? r>r>Vajon lehet-e jobban várni? r>Szemünk és lelkünk fáj bele. r>Vajon fölébred valahára r>A szolga-népek Bábele? r>r>Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz r>Végül egy erős akarat? r>Hiszen magyar, oláh, szláv bánat r>Mindigre egy bánat marad. r>r>Hiszen gyalázatunk, keservünk r>Már ezer év óta rokon. r>Miért nem találkozunk süvöltve r>Az eszme-barrikádokon? r>r>Dunának, Oltnak egy a hangja, r>Morajos, halk, halotti hang. r>Árpád hazájában jaj annak, r>Aki nem úr és nem bitang. r>r>Mikor fogunk már összefogni? r>Mikor mondunk már egy nagyot, r>Mi, elnyomottak, összetörtek, r>Magyarok és nem-magyarok? r>r>Meddig lesz még úr a betyárság r>És pulyahad mi, milliók? r>Magyarország népe meddig lesz r>Kalitkás seregély-fiók? r>r>Bús koldusok Magyarországa, r>Ma se hitünk, se kenyerünk. r>Holnap már minden a mienk lesz, r>Hogyha akarunk, ha merünk.
Egy barátomnak r>A mi kedélyünk rég kihamvadt, r>fagyos, hideg az ünnepünk, r>lelkünkre hull a téli harmat. r>r>Jeges vidékre tévedünk, r>és álmodunk dicsőbb valórul, r>s a fergeteg táncol velünk. r>r>Agyunkba duzzadozva tódul r>sok új, hatalmas gondolat, r>de a fánkról kopott dió hull. r>r>A gyertyalángunk ellohad, r>füstölve pattan rajt a szikra, r>s kékes, kialvó lángot ad. r>r>S rásüt vonagló arcainkra.
Énhozzám is benézett a karácson, r>Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson r>És rajta egy pár reszkető könyűt. r>r>Menj el, karácson, menj innen sietve, r>Hiszen családok ünnepnapja vagy te, r>S én magam, egyes-egyedűl vagyok. r>r>Meleg szobám e gondolattól elhül. r>Miként a jégcsap függ a házereszrül, r>Ugy függ szivemről ez a gondolat. r>r>Hej, be nem így volt, nem így néhanapján! r>Ez ünnep sokszor be vigan viradt rám r>Apám, anyám és testvérem között! r>r>Oh aki együtt látta e családot, r>Nem mindennapi boldogságot látott! r>Mi boldogok valánk, mert jók valánk. r>r>Embert szerettünk és istent imádtunk; r>Akármikor jött a szegény, minálunk r>Vigasztalást és kenyeret kapott. r>r>Mi lett a díj? rövid jólét multával r>Hosszú nagy inség... tenger, melyen által r>Majd a halálnak révéhez jutunk. r>r>De a szegénység énnekem nem fájna, r>Ha jó családom régi lombos fája r>Ugy állna még, mint álla hajdanán. r>r>Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; r>Egy ág keletre, a másik nyugatra, r>S éjszakra a törzs, az öreg szülők. r>r>Lelkem szülőim, édes jó testvérem, r>Ha én azt a kort újolag megérem, r>Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!... r>r>Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, r>Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, r>Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz... r>r>Isten veled, te szép családi élet! r>Ki van rám mondva a kemény itélet, r>Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. r>r>Nem nap vagyok én, föld és hold körében; r>Mint vészt jelentő üstökös az égen, r>Magányos pályán búsan bújdosom.
Csöndes az éj és csöndes a világ is, r>Caesar Augustus aranyos mosollyal r>Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: r>Béke a földön. r>r>Hallgat a germán és hallgat a pártus, r>Néma az indus és néma a hellén, r>Herkules távol oszlopa se rendül, r>Thule se mozdul. r>r>Már az aranykor új eljövetének r>Hírnökeit, a szomorú szibillát r>S a szűzi Virgilt födi földi sír és r>Hír koszorúja. r>r>S messzi mezőkön nyájaikat őrző r>Pásztori népek nézik a derengő r>Új csillagot, mely aranyát elönti r>Jászoli almon, r>r>Hol mosolyogva és fázva az éjben, r>Szőkehajú és szelíd anya keblén, r>Most mutatod meg magad a világnak, r>Isteni gyermek!
