Idő 
Értékelés 
Értékelés Furcsák és betegek, r>Kik sebeket vetnek egymásba, hogy r>Beboronálhassák. r>Télen tüzek - nyáron r>Források fakadnak ujjaikból. r>r>Fáradatlanul csak r>Az örök gyönyört szigonyozgatják, r>Jégtömböket olvaszt r>És szöllőhegyeket r>Szárít ki sivatag lehelletük. r>r>Kalászos szemükből r>Kiszédült az arcok meleg magva, r>Kihull az értelem r>Rossz vihederéből r>Bomlottpántú, meghasadt agyuknak. r>r>Összemart szájukra r>Még tétova mosolyt tetoválnak r>S csókjuk, ölelésük r>Zengő kerteken át r>Egy bibére lopja a szerelem. r>r>Míg a bolygó-bimbók r>Meg a virágok milliárdjai r>A fényt és virágport r>Frissen, egészséggel r>Minden társuknak széthajigálják.r>
Csak annyi, hogy a mozgás, ez a meleg olyan, r>mint egy asszony mozgása és melege. r>r>Nem mintha bármi kép volna a levegőben, r>nincs formának se kezdete se vége: r>r>üres. De bennünket egy asszony síma aranyban r>ruhája súrolásaival éget r>r>és a létezés szétbomlott bőségével, r>mely határozottabb önmagánál- r>r>mert az, amit ő, testtelen, r>a nyári mezők illatait viselve r>r>bevallja a szótlan, közönyös, a rejtve r>világos, egyetlen szerelmet.r>
A hatalmas szerelemnek r>Megemésztő tüze bánt. r>Te lehetsz írja sebemnek, r>Gyönyörű kis tulipánt! r>r>Szemeid szép ragyogása r>Eleven hajnali tűz, r>Ajakid harmatozása r>Sok ezer gondot elűz. r>r>Teljesítsd angyali szókkal, r>Szeretőd amire kért: r>Ezer ambrózia csókkal r>Fizetek válaszodért.
Én úgy szeretlek. r>A cigarettához r>és a szalonkabáthoz te vagy a hit. r>Az én szemem most már sohase álmos - r>és hallgatom a szíved zajait. r>Fölrezzenek még minden kocsi-neszre, r>mely tőled jő, vagy hozzád zakatol. r>Párnák között, arcodhoz epedezve, r>te vagy az éjjel asztalán a bor. r>Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett, r>és nem igazat tesz, aki örül, r>de szöges-örvül, vezeklő-övül r>magam köré kötöm keserü tested. r>Te légy nekem a diadalmi ének, r>hogy dárda és csók a sziven talált. r>Akarlak, mint egy hősi-hősi véget, r>s akarlak, mint az élet a halált. r>Hisz szívem túlvilági jeleket les, r>a lehetetlent és halált szeretné, r>s szemem, mint bandzsal középkori szenté, r>ki őrült és az Istenbe szerelmes.r>
Egész nap hegyet másztam magam r>a tavaszhó vakító sivatagán, r>lejöttem Napszállat határán, r>a legfelső legelőre - zöld r>a vízesés hideg ködében, r>a vízpókhálóhoz, amely r>szőve a vadírisz számtalan r>csilla virágaival; r>s messziről láttam tüzünk füstjét, r>mint száll föl a szirtfal közéből: r>emberi jel az Űr-hegyekben. r>Ott álltam a szirten r>örvényvizek közepett, r>örvénylő íriszillat szédületében r>látomásként láttalak r>valósabban mint a való: r>hajad mély csigáiban: tűz; r>tangóra örvénylett a csípőd, r>ringva a ködtömjénezte fényben; r>orcád hópír, citerák csöngnek, r>az egész síkunyhó népe r>táncol, dalol; karod fehéren r>villan a barna őszi vízben, r>átúszva a halott lombokon, r>áradó pókhálóját szőve r>a szikamorfákon a fénynek; r>combod feszes íve, a finom fátyol r>átsiklik kezemen, s izgalmad már r>a ledérség határán; r>melled érintése, szaga, r>a szex édes titokillata. r>Az örökös rádgondolás r>és az írisz ragyogása, r>a gyűrött írisz-szirom, r>a hímporpúderes aranyhaj r>és a szövevényes víz ködös r>éneke és az égő, r>szenvtelen hócsúcsok r>itt mind összebogozódtak. r>E tény és látomás e pillanata r>érinti a halhatatlanságot r>s a hely szellemévé lesz. r>És a valósult szerelem és látott szépség r>felelőssége ég r>az égő angyalban r>virágon s kövön túli valóként.r>
