Idő 
Értékelés 
Értékelés A hatalmas szerelemnek r>Megemésztő tüze bánt: r>Te vagy orvosa sebemnek, r>Gyönyörű kis tulipánt! r>r>Szemeid szép ragyogása r>Lobogó hajnali tűz; r>Ajakid harmatozása r>Sok ezer gondot elűz. r>r>Teljesítsd angyali szókkal r>Szeretőd amire kért: r>Ezer ambrózia csókkal r>Fizetek csókjaidért.r>
Kertje csendes alkonyában, r>Míg csapongva zúg a szél, r>A Dalos bolyong magában, r>S keble búsabb lángra kél. r>Könny között tolul szemére r>A benn küzdő gyötrelem; r>Önts, ah, balzsamot sebére, r>Boldogító Szerelem! r>r>Minden lepke lél virágot, r>Harmatot minden virág; r>Én tekintem a világot, r>Bús magány az s pusztaság. r>Istenné, kit hajnalában r>Hű karod vitt mint vezér, r>Most ím égető napjában r>Híves árnyat tőled kér! r>r>Vagy ha kedved szép egében r>Több remény nem bíztat már, r>S csillagod rezgő fényében r>Nincs egy enyhítő sugár: r>Küldd el véglehelletemre r>Még egyszer hív angyalod, r>S tőle bérűl húnyt szememre r>Könnyáztatta fátyolod. r>
Ájultan és káprázón néztelek, r>Arany, valóság, kóborlás, itthon r>S láttam mindent, r>Mitől borongtam s bolondultam titkon. r>És ha szivemet százszor döngetem, r>Rosszul dobog tovább is ez az állat r>S csak a szemeim becsületesek, r>Jók és biztosak, r>Végigsimítják édes testedet r>És azután havasan megmarad, r>Havasan, csillogón, de melegen r>A vállad, a vállad. r>r>Minden szavad, ígérésed hazug r>S háborító, dacos, nagy meztelenséged r>Őrjít, lázít, r>Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókoltat, r>Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged r>S a vállad, a vállad. r>r>Ájultan és gyönyörűn néztelek r>És ostobául mindig szebbnek látlak: r>Láttam mindent r>S mindenestül buta-nagyon kivánlak. r>És ha százszor lesz világ a világ r>S ha ajtómnál asszonyok százan állnak, r>Bársonyos síma tested megmarad r>Nekem s csak nekem, r>Mert imádom mindenekfölött r>Bárkámnak fehér Ararátjait, r>A vállad, a válladr>
Mi a földi élet s minden ragyogványa r>Nélküled, oh boldog Szerelem érzése? r>Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya, r>Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. r>r>India kincsével légyen tömve tárod, r>S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden: r>Mit ér? vágyásidnak végét nem találod, r>S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. r>r>De te, édes érzés, egek szent magzatja! r>Az emberi lelket bétöltöd egészen, r>Bájodnak ereje az égbe ragadja: r>S a halandó porból egy félisten lészen. r>r>Te a szerencsének játékát neveted, r>Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt; r>A nagyság álképét mint bábot elveted, r>S nem szab semmi földi erő néked határt. r>r>Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak: r>Meg nem rémít ég, föld reád rohanása. r>Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak r>Nézed, s elenyészik rettenetes váza. r>r>Te a szegénységnek mohos kalyibáját r>Márványpalotává tudod változtatni, r>S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját r>A mennyei nektárillatban usztatni. r>r>Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye: r>Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem! r>Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye, r>S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem. r>
Szőke Ipoly kicsi barna lánya! r>Eszem azt a gyönyörű szemed. r>Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz, r>A naptól rabol meg engemet. r>Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében r>Játszni látok pajzán szellemet, r>Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe r>És mosolyg, ha kell, napom helyett. r>r>Szőke Ipoly kicsi barna lánya! r>Eszem azt a szós picinyke szád, r>Fáj, ha nem hallom csevegni, és fáj, r>Hogyha hallom, mert reményt nem ád. r>Jó, hogy a kebel két renge halma r>Hévvel hullámoz még akkor is, r>S hogyha nem szólsz, szólanak helyetted, r>Hogyha szólsz, mondják: a lány hamis. r>r>Szőke Ipoly kicsi barna lánya! r>Eszem azt a bűvös lelkedet. r>Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz, r>Ha közel vagy, űzesz engemet. r>Jó, hogy a világ végében is még r>Távol volnék, s visszavonzanál, r>Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt, r>Hogy nem férek hozzád, barna lány.r>
