Idő 
Értékelés 
Értékelés Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos,
r>Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos.
r>Nő a számuk az elesetteknek,
r>Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek…
r>
r>Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt,
r>De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséljük az eseményt.
r>
r>Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes?
r>De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes!
r>Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes…
r>
r>Zöld fűben is lehet ma már síelni,
r>Nem kell kicsit se nagyon ijedni,
r>Persze egy mozdulatlan sziklának menni?
r>
r>Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt!
r>De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt.
r>Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett.
r>
r>Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás
r>De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más.
r>
r>Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába…
r>De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni!
r>
r>Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk,
r>Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk…
r>
r>(septolet)
r>Világ csodálva,
r>Háború szokásba.
r>Gránát dobálva…
r>Másik lovára.
r>
r>Száraz pogácsa,
r>Lövészárokba… pofámba!
r>’Nyugat’ pojáca.
r>
r>(HIQ)
r>Életünk
r>Vajon mit hoz még?
r>Száj tátva.
r>
r>Csak játszva
r>Lehet-e élni?
r>Lekésni
r>
r>Járj járva
r>Ne hallgass másra!
r>Még van front…
r>
r>Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként.
r>
Vedd kezedbe, Uram, életem magját;r>csírázzon abból szeretet s megnyugvás.r>Lelkem nyugodt vizekre evezzék,r>csónakom vad hullámok ne hergeljék,r>s add meg a szélnek, mi jár,r>hadd vigye szívem országokon át.r>Repíts égig, s onnan vissza soha,r>hisz szívem fellegekbe vágy,r>most izmos felhők hátán bús haláltáncot jár.r>Napsugár itatná fájó szívem könnyeit,r>szél szárítaná vérző lelkem cseppjeit.r>Ó, mi fájó e múló gondolat;r>tudni, hogy ember vagy, s elrendeltettél,r>s lettél, aki vagy, senki a zord világ kietlen peremén.r>r>2010.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Társsal a magány, zsákutcába bevezetett,
r>És nem emlékszik ember, mikor is nevetett…
r>Kapcsolat már elvesztette... míves veretet.
r>
r>Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép,
r>Akkor még volt szeretet... immár álomkép.
r>Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk,
r>És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk.
r>
r>Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe,
r>És távolodunk egymástól a délibábi messzeségbe.
r>Mára már kiveszett a puszilkodás, másik keze megfogása,
r>Finom és szép szavak… nincsenek, folyik is már a korrodálása…
r>
r>Beszélgetni? Hát az már nem megy, a sértődöttség előre vonul,
r>Ebben aztán, a maradék együttérzés, véglegesen lekonyul.
r>A baj csőstől jön, nincsen akadálya, lassú öregségnek a sámfája,
r>A bajok meg, a világért sem kerülnek el, ide-nyíl az úttáblája!
r>
r>Nekem mélyen alvó tippem sincs, hogy milyen lesz az életvég,
r>Ilyen vénséges korban, már mit sem számít a mellszélesség.
r>Öregen már úgy tűnik, büdös a légfrissítő is,
r>Semmi sem jó már, mert marad az öregség… biz', csakis!
r>
r>Vecsés, 2009. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes versformában.
r>
Nyekeregve nyílik ki az ajtóm,
r>Be kén’ már talán zsanért zsíroznom…
r>*
r>(Senrjon)
r>Van tüzem, táplálni kell,
r>Tűz a reményem, nem feledem.
r>Isten! Ne hagyj el…
r>*
r>(Tükör bapeva)
r>Remény
r>Keményen,
r>Nyikorgással,
r>Tolakszik hozzám!
r>Az ajtóm nyikorgott!
r>Én döbbentem néztem, hogy
r>Ajtómat ki... kinyitotta,
r>És nem lépett be, ki ezt tette.
r>De zsanér, minek nyikorgattatott?
r>Úgy vélem, velem, vihar szórakozott!
r>
r>Úgy vélem, velem, vihar szórakozott,
r>De zsanér, minek nyikorgattatott?
r>És nem lépett be, ki ezt tette.
r>Ajtómat ki... kinyitotta?
r>Én döbbentem néztem, hogy
r>Az ajtóm nyikorgott!
r>Tolakszik hozzám,
r>Nyikorgással
r>Keményen,
r>Remény.
r>*
r>(Senrjú)
r>Nagy az én titkom!
r>Vakon bízok reménybe…
r>Ekkora titkot…
r>*
r>(Apeva)
r>A
r>Tüzem
r>Erőmet
r>Melengeti.
r>Ez a vak... remény!
r>*
r>(Bokorrímes, önrímes)
r>Ugyan már, hogyan éljek ezek után,
r>Csak lihegjek egy jó nagy ebéd után…
r>Ajtóm nyikorogna még zsírzás után.
r>*
r>(Bokorrímes)
r>És ne reménykedjen a remény,
r>Nem feledek, a lelkem kemény…
r>És ne reménykedj Te vakremény.
r>
r>Vecsés, 2021. január 4. – Kustra Ferenc József – íródott; Alloiostrofikus versformában.
r>
Estefelé hízik a sötét, pocakot ereszt,
r>Hogyha volna gyertyám küzdenék, de így nem ereszt.
r>Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni,
r>Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni…
r>
r>A szuszogó csend is eltette magát holnapra,
r>Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra.
r>A csillagok is látom, álmosan pislákolnak,
r>De teli Hold vigyáz, ennyi kell a horkolóknak.
r>
r>Nem vagyok én az olyan nagy-nagy mondatok bajnoka,
r>De valós, sötét élményemnek igaz minden sora.
r>A tűz sürgetett, s már leégett, éjjelre kialszik.
r>De holnap velünk a szerelem, élet újra játszik.
r>
r>Lesz most majd időm, elleszek a kályha melege lebegésben…
r>Merengek vagy alszok a vaksötét, élő tunya létezésben…
r>Utolért az este oly’ lusták e sötét órák…
r>A reggellel meg elfutnak, mint üldözött hetérák…
r>
r>Ah, napszámra csak nézni fénytelen, kékes eget...
r>Bámulni könnyeivel küzdő esti felleget...
r>Tudva, hogy éjjel semmi vagyok álomnyi létbe...
r>Tudva, hogy senki nem vagyok a nagy sötétségbe…
r>
r>Vecsés, 2014. február 12. – Kustra Ferenc József
r>
