Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös duó)
r>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is,
r>Ördög leszólt a falról, kén’ ahhoz egy hajó is…
r>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is…
r>
r>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog,
r>A baj azonban nagy, mert az erős horgonykezelő nem mocorog…
r>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog.
r>
r>Vecsés, 2023. július 29. - Kustra Ferenc József
r>
De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék,
r>’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék…
r>Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon,
r>Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon…
r>
r>Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen,
r>Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben.
r>Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak,
r>De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak…
r>
r>Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen…
r>Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek…
r>
r>Vecsés, 2020. november 11. -Kustra Ferenc József - írtam: „iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
(Bokorrímes csokor)
r>A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél,
r>Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél…
r>Mintha méz csurranna az ajkaidra,
r>Miben benne van egész ég-föld bája…
r>Összeolvadva ebben a sajátos jelenségben,
r>Még az angyalok kórusban sem dalolhatnak szebben.
r>
r>Már évezrede folyik a szenvedésünk
r>Mások irigylik szabadságunk, de élünk!
r>Vannak dolgok, amiket eltemettünk,
r>De lám-lám… mégis középnemzet lettünk.
r>Ami álmokat láttunk, az a múlt, a jövendő kínja, kéje,
r>Dicső harcok szent emléke, a tovább élés egy nagy meséje…
r>
r>A magyarság tovább élhet még és talán keseregve harsog,
r>A szokás szerint meg a kicsikéinknél kiesik a tejfog.
r>A magyarok kulcsolt kezű fohászát más náció imigyen meghallja,
r>Mint buzgó szív is sugallja, imádságos nyelvünket az Isten is hallja.
r>*
r>(leoninus)
r>Földi lét, örök élet kötő szála, magyar az Istenéhez, utat megtalálja.
r>
r>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Rudnyászky Gyula [1858-1913] azonos c. verse átirataként.
r>
A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
r>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más…
r>
r>Életem halkan dúdoló zenéje, harsogva visszhangzik létem felett…
r>Életem csak rongy, nincs is neki zenéje, viszont akkor kinek csengetett?
r>
r>Állítod, hogy én mindig csak azt akarom… ez már végső véleményed?
r>Nem! Én állandóan akarom! Nyilatkozz, mi erről a véleményed?
r>
r>Az illatos nyár is besötétedik késő estére,
r>Vajon, majd gyenge holdvilágnál, nekiállnunk lehet-e?
r>
r>Sok apró, jó jel, jellemezte hétvégi pihenésünket,
r>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
r>
r>Örökre ott van fönt a sok csillag, igen jól kapaszkodnak!
r>De, földről azt látjuk, hogy vannak, amik gyorsan lezuhannak!
r>
r>Törtető, nagyravágyó embereknek még a szeme sem rebben,
r>Hogy civilizációt elrontották… az már nincs emlékekben…
r>
r>Vannak nagy és óriási pénzekről szóló tervek, amiket majd még realizálnak,
r>Ezek a mintapéldányai az emberiségnek, a felsőfokú képmutatásnak…
r>
r>Kinek aranyere lett, annak bizony megfagyott a lehelet…
r>Nem hiszem, hogy jobb híján kézen állva-ülni, nagy élmény lehet…
r>
r>Hangtalan az arctalan?
r>Vagy arctalan, ki hangtalan?
r>Súlyos-e vagy súlytalan
r>A hang, mely éppen arctalan.
r>
r>Koros-e az, ki kortalan?
r>Kóros-e, avagy kórtalan?
r>Gyógyul-e a gyógyítható,
r>Gyógyít majd a Mindenható?
r>
r>Boldog kin azt látom, boldogtalan?
r>A boldogság vajon határtalan?
r>Határt szabhat neki ma a holnap?
r>Állhat új cél az ajtóban holnap?
r>
r>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- íródott: oximoronban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
A poéta, mindig poéta…
r>
r>Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
r>Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.
r>Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.
r>
r>Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
r>Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
r>Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
r>És még új is van, így az álmom ellen még harcolok.
r>
r>Fáradt kezem miatt nagyobb és több paca is le csebben,
r>De ettől egyetlen gondolatom sem múlik, nem rebben.
r>Én csak rovom a sorokat toll-ekémmel egyetemben.
r>
r>Gondolataim ebben a csöndben, szinte majd' kigyulladnak,
r>Papírom is megvilágosodik, nagyon világítanak...
r>Tollam alatt a betűk sokasodnak, gyorsan is száradnak.
r>
r>Ami itt és most az eszembe jutott, az le kell írnom,
r>Hogy ne vesszen el, most magamból még ki is kellett írnom…
r>Álmosodok, alig látok, nektek írok… ki kell bírnom…
r>
r>Vecsés, 2016. november 24. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
