Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes anaforásban)
r>Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad…
r>Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had….
r>Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik…
r>Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik...
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Erdő fái közt
r>Is jó lehet kilátás…
r>Magasles… magas.
r>*
r>Siker útja a
r>Sok-sok tevés, lejárás.
r>De mi a siker?
r>
r>Vecsés, 2013. október 10.- Kustra Ferenc József
r>
Sőt, már -mától- itt is van!
r>
r>(leoninus)
r>Derengél, nem lanyhán az ősz, (Nyár inal!) már itt van hűlő levegőben, hevenyen bősz!
r>Urak! Fecskét le, vegyetek nyeles gatyát, akadályozzátok a feni fázását!
r>Hölgyek! Ti meg legott vegyetek bundabugyit, igy védeni a test finom réseit…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 10. – Kustra Ferenc József- írtam: az ősz megérkezésének üdvözleteként
r>
Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
r>Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
r>Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
r>Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat…
r>
r>Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc…
r>Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc,
r>Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak
r>Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak.
r>
r>A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket,
r>Szegény levélkék már nem éreznek örömöket,
r>Őket a nyár már nem élteti,
r>Földet mindannyiuk eléri.
r>
r>A fakóró magára marad, egyedül didereg,
r>Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg.
r>A sároskás úton felfröccsen a zivatar.
r>Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar.
r>
r>Már csak röpke sóhajtás a nyár.
r>Táncos belépésre az ősz vár…
r>Már hajnali ködben ébredve kel a lélek,
r>Aranyló, őszi levél halom… ez már tények.
r>
r>Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn,
r>Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn.
r>Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép,
r>Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép.
r>
r>A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában
r>Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában.
r>A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát
r>Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát…
r>
r>Én még lefekszek a földre őszies ég alatt…
r>Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt.
r>
r>Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József
r>
Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag.
r>Szerettük a meleget, ellene ez fakad.
r>Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém,
r>Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném.
r>
r>Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz,
r>Ebből egy idő után nekem elegem lesz,
r>De semmi nem számít, nem félünk a mától,
r>Most, el kell búcsúznunk sok, szép kis virágtól.
r>
r>A lilaakác ágai között már nincs kicsiny virág,
r>Levelét hullajtja, elmúlik neki is ez a világ.
r>A szél egyre jobban befúj a nyitott ajtó résén,
r>Elmegy a meleg… jő a hideg, becsukjuk a végén.
r>
r>A tűlevelek azonban megmaradnak,
r>Túlélők, ők temetőbe nem vonulnak…
r>De ha majd esik az eső, akkor én kiállok…
r>Ha csorog az arcomon... élvezem, nem kiáltok…
r>
r>Őszi széltől zúg, zeng a táj,
r>Kopaszodó fáknak ez fáj…
r>
r>Most várható az, hogy jő a vaskosabb idő,
r>Sok nehézség is, mi emberre nehezedő…
r>A nyár-elmúlással gondoljunk arra,
r>Lesz majd, még tavasz, készüljünk új harcra!
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 4. – Kustra Ferenc József
r>
Ó, hogy mily’ ez a reggel…
r>
r>(Leoninus)
r>Darázsszárnyai vannak a reggelnek, közben a nap sugarai már perzselnek…
r>Az éji álmok teveháton elgaloppoznak, engem meg itt hagynak… új mának!
r>
r>(Kétsoros, bokorrímes)
r>Az elalvó álmokat az erős fény biz’ elkergeté,
r>Ablakon a fényerő már besüt, a melót megkezdé…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 13 -Kustra Ferenc József
r>
