Idő 
Értékelés 
Értékelés Ajánlom e verset: Anci- Aninak…
r>
r>Minden úgy kezdődött, mint tavaly
r>Egész nyáron volt nagy hawaii.
r>Tudtuk persze nyárnak is vége lesz
r>Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz.
r>
r>Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt,
r>Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt.
r>Ez volt a szombati napi bevezető program,
r>Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan.
r>
r>Itt aztán megmérkőznek a savanyúság gyártók,
r>Bemutatják, mit készítenek, a tettre vágyók.
r>Van savanyú káposzta és azzal töltött paprika,
r>Fokhagymával töltött csoda és többféle uborka.
r>
r>Volt káposztapucoló verseny, négy savanyúság kategória,
r>Nagy a programválaszték… hogyan kövesse az éhes emberfia?
r>Voltak itt még Erdélyből is jó savanyúsággal versenyzők,
r>Káposztafőzés nagymestere címet, az idén nyerték ők.
r>
r>Káposzta-feszt! Óh, az Vecsésnek az éke, gyöngyszeme,
r>Idejárnak kajálni, közben szól a könnyűzene.
r>Vasárnap, kitelepült majd fél Vecsés, mind ki árus,
r>Mellettük serényen főz, jobbnál jobbat, ki bográcsos.
r>
r>Itt a legjobb finomságok tárháza az Epresbe,
r>Már ideszokott környék, és Pest embere, gyermeke.
r>Nagyobb tömeg volt, mint a búcsúba,
r>Mert idejár már, apraja-nagyja.
r>
r>Nagy a búcsú? Ember! Gyere csak a káposzta-fesztre,
r>Katartikus, mintha ott feszítenének keresztre…
r>Itt a káposzta a fő attrakció,
r>De van más is, sokféle, minden, mi jó!
r>
r>Házanként más-más a töltött káposzta,
r>Itt eheted, ha van hozzá kis tálka.
r>Mindegyikben más az ízek halmaza,
r>De mind finom… ha kóstoltad itt, vala.
r>
r>Közben föltámadt a szél, ő is finomságokról regél,
r>Bár neki más a finomság, a levert, elsodort levél…
r>Nézem, ide a nők már nem csak pánt nélküli semmibe, jöttek,
r>Bár jó az idő… sutyorogva csoszog már az ősz, beöltöztek.
r>
r>Van itt bizony még, egy profi lángossütő is
r>Aki ontja finomságot, fokhagymával is.
r>Itt nem számít, ha fokhagymás a leheleted,
r>Itt nem hibás, megszokott e cselekedeted.
r>
r>Vannak itt húsosok is, remek, magyarosan tömény falatok.
r>Közelükben már a sült hús, a főtt füstölt tarja, más falatok
r>Folyvást csábítják a csatangolókat, evésre és kedves, harsány női hangok,
r>Invitálják disznótorosra a csorgó nyálú nagyérdeműt… mily' pillanatok!
r>
r>Van már avar is, napfény félve hullik rá, tömeg tapossa,
r>Finoman zizeg, majd recseg, ahogy a sok talp letapossa.
r>Ez is elmúlás, itt senkit nem érdekel, nem ezért jöttek,
r>Itt most szórakoznak, mának élnek, kedves embertömegek.
r>
r>A húsok és a káposzták illata keveredik az ősz illatával,
r>És a kisebb, meg nagyobb sátrak alatt a vendégsereg borospohárral,
r>Mulatja az időt, mely nem áll meg és elhozta az őszt,
r>És itt a poharakba nem lőre folyt! Isznak, mi a szöszt?
r>
r>Visszatérünk még a káposztára, mert van itt többféle, nem csak töltött,
r>Van jóféle székely is, amit, ha ember kovászos kenyérrel elkölt,
r>Akkor olyan lesz, mint a jól felfújt skót bőrduda
r>Feszíti vagy egy napig a hordóvá lett hasa…
r>
r>Itt a káposztának van olyan illata, hogy kint szabad ég alatt
r>Helyettesíti a templomi füstölőt, itt most az alulmaradt.
r>Sokáig itt volt a jó meleg nyár, nem is gondoltunk a melegtelen napokra,
r>De beköszöntött az ősz már. Jackit veszünk, nem ülünk hosszan a hideg padokra.
r>
r>A nagyérdemű itt bizony mást is láthat, ha már itt van
r>Mert felállítva, vendég zenészekkel, két színpad is van.
r>Este koncerteket adnak a nagyérdeműnek,
r>Táncolnak, ki akar, has feszítést csökkentőnek.
r>
r>A tömegben, simogatja az arcunkat az ősz fuvallata,
r>Lehet, ezért is, mert bizony tudja, hogy ő a tél, nyitó kulcsa.
r>Őt nem igen érdekli eme nagy, tömeges zaba fesztivál,
r>Ő csak a Nap bűvös ragyogását csökkenti… érdekében áll.
r>
r>Voltak itt egész napra kitelepült kézműves árusok,
r>Kiknél az a legnagyobb érdem... a magyaros motívumok.
r>Itt vehetett, akit érdekelt, magyar kézműves terméket
r>Közben tanúi voltunk, láttuk… őszbe olvadást, új létet.
r>
r>Ezt a nagy úri-murit, az ősz kísérte, a kísértetiesen rekedtes hangjával
r>Szoknyát, nagyon felemelő huncutsággal, a zizzenő levél hangszerével, altjával.
r>Már láttunk mindenfelé zsugor-aszott levélszemetet,
r>Ez talán a jövő záloga, itt hagyja új életet…
r>
r>Reszkető kézzel írom e sorokat,
r>Bánatos lelkem siratja a nyarat…
r>A jackit, úgy fázósan összehúzom magamon,
r>Megyek haza, vegyes illatot érzek ruhámon…
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 24. – Kustra Ferenc József
r>Anci- Ani poéta társam felhívására írtam, mert ő nem tudott jelen lenni az úri-murin…
r>
(Septolet duó)
r>Az idő gyújtópontja
r>Kihalóba,
r>Nyárba…
r>Elmúlóba!
r>
r>Távolban jő vég kezdete,
r>Nyárnak elege?
r>Eső permete…
r>*
r>Szél fúj hullott falevelet,
r>Eleget,
r>Esőtől vizeset…
r>Leggyengébbet!
r>
r>Száradó gallyon,
r>Kopaszság vagyon…
r>Egyszeri alkalmon.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Gyengül természet vénült teste,
r>Lehet… lelkének is elege…
r>Gyengül természet vénült este.
r>*
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak,
r>Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak…
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak.
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Fürdőruha szennyesben mosásra vár,
r>Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár.
r>*
r>Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa,
r>Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia.
r>*
r>
r>(Basó féle haiku duó)
r>Természet a táj…
r>Jól szabályozza magát.
r>Megváltozások…
r>*
r>Színesednek a
r>Levelek, nem múlóan.
r>Megváltozások…
r>*
r>
r>(Halmazrímes duó)
r>A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete,
r>Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre.
r>Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre
r>És megtudjuk, hogy hat a lelkekre.
r>Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe,
r>De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste…
r>*
r>Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk,
r>Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk!
r>Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk…
r>Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk…
r>A növényi rügyek elvonulnak téli álomba,
r>Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában.
r>
Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár,
r>És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár
r>És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona,
r>Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona.
r>
r>Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik,
r>Itt már semmilyen hites prófécia nem segít.
r>A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra,
r>Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya.
r>
r>Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad,
r>Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat.
r>Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el,
r>Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel.
r>
r>Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal,
r>Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal.
r>Változás van újakat, változást hoz az ősz,
r>Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz.
r>
r>A fák és a bokrok ezer színben látszanak,
r>Ezeken madarak, bogarak még játszanak.
r>Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány,
r>Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József
r>
Született és hithűvel telt magyar vagyok a történelmünkbe…
r>
r>(leoninus)
r>Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe…
r>A némaságnak bennem nincsen otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona.
r>Én teljes magyar ember vagyok, igy neveltek, így tanítottak… ki más… ti igy haltok?
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Bakó velem nem tárgyal,
r>Akkor se, ha bárd van kezébe!
r>Halál, érdemem?
r>
r>Volt, hogy kivégzőosztag
r>Sorba állt és már csak úgy lőttek.
r>Magyart ölni jó?
r>
r>Tán’, rám rivallnak = magyar!
r>De én biz’ nekik ellenállok!
r>Én: magyar vagyok!
r>*
r>
r>[Kínai: 27 szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)]
r>Magyarul:
r>Élni akarok!
r>Magyart tettem társamul!
r>Mért’ támadnak... agyalok,
r>Pedig nem csalok!
r>*
r>
r>(Tíz szavasok)
r>Van nekünk királyi koronánk,
r>Ezer éve István király hagyta ránk.
r>
r>Van nekünk magyar hazánk,
r>Nagy királyunk, ezer éve bízta ránk.
r>
r>Van nekünk fölséges magyar lelkiségünk,
r>Ehhez társul magas szintű eszmeiségünk.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Mi
r>Mindent
r>Megértünk!
r>Nagyon adja:
r>Eszmeiségünk!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Kalapom,
r>Magyar! Lengetem…
r>Légy velem!
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Mi együtt mindig
r>Csak magyarul beszélünk!
r>Ez anyanyelvünk!
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Magyar a szó, amit suttognak a fülembe… magyar a szó, jó, ha mondják szemembe…
r>A néma szónak bennem nincsen semmi otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona.
r>Ízig-vérig magyar ember vagyok, igy neveltek föl, tanítottak… ki más… majd igy halok.
r>
r>Vecsés, 2024. május 21. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában,
r>önéletrajzi írásként.
r>
Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló…
r>Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó!
r>Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem,
r>E tudattal kacagok a vezetékszár végen…
r>
r>Vecsés, 2007. január 7. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
