Szófelhő » B » 998. oldal
Idő    Értékelés
Emeld fel bíbor képedet, <br>Csendes Esthajnal! <br>Enyhítsd meg a természetet <br>Harmatillattal. <br><br>Hozd alá a fáradt szemnek <br>Kívánt álmait, <br>Fedezd bé a szerelemnek <br>Édes titkait. <br><br>Titkon nyílnak az életnek <br>Legszebb rózsái, <br>Mély titokban csörgedeznek <br>Legszebb órái. <br><br>Ah, nékem is van egy titkom <br>Szívembe rejtve! <br>Nem szabad azt kimondanom: <br>El van temetve. <br><br>Nem szabad kijelentenem, <br>Mely boldog vagyok; <br>S hogy ki az én egyetlenem, <br>Kiért hervadok. <br><br>Csak a néma hold mosolyog <br>Rám szemérmesen, <br>Mikor az örömcsepp ragyog <br>Forró szememen. <br><br>[1797-1799 között]
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1436
A boldogságot nem lehet ajándéka kapni, <br>Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. <br>Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet <br>És sok-sok önzetlen szeretetet.<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4886
Szeretlek én téged, pipám! <br>És a dohányt, mely benned ég; <br>Hogy is ne? füstöd fellege, <br>Miként galambom szeme, kék. <br><br>Szeretem én galambomat, <br>Miként szeretem a dohányt; <br>Hogy is ne? pipa és leány <br>Érettem égnek egyaránt. <br><br>S miként a lyányszem s mint a füst, <br>Nem kék-e a menny födele? <br>S miként ezek, a mennyfödél <br>- Csillagtűzben - nem lángol-e? <br><br>Hasonmásául alkotá <br>Az ég e kettőt énnekem, <br>Hogy látva őket lássam azt, <br>Kitől boldogságom nyerem.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2401
Ez az én vérem, ó vegyétek, <br>Vegyétek tűnő életem. <br>A tűnő élet örökélet, <br>Ha vérét és szavát veszem. <br><br>Nem a mulandó, tarka szókat, <br>Mik zengnek utcán és teren, <br>De a magányba elbúvókat, <br>Miket láz és örvény terem. <br>A csodálatos, tiszta szókat, <br>Mik fél zene, fél rejtelem <br>S mik mélyebbek, mint végső sóhaj <br>Az elröppenő életen.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5020
A nagy esőzés elállt, <br>a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm. <br>Az elefántok készen állnak, <br>amely percben akarod: <br>indulhatsz. <br>Én maradok és mindenre vigyázok: <br>az illatodra a szobákban, <br>a lábnyomaidra a tornác előtt. <br>Esténként elengedem a házőrző <br>tigriseket, <br>s a fojtott csendben <br>a vörös csillagok alatt <br>mindig újra hallom búcsúszavad.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1618