Van egy erő, mely bennünk ébred,<br>Mely áttöri a néma éjeket,<br>Mely nem hajol meg semmi árnyék előtt,<br>S nem fél attól, mit a világ szőtt.<br>Egy érzés, mely szívünkben lángol,<br>Mely messzire száll minden határtól,<br>Egy vágy, melyet nem ölhet meg a tél,<br>Mert örökké bennünk él a remény.<br><br>Szabadság, te ősi, szent akarat,<br>Mely újraírja a sorsunkat,<br>Te vagy a fény a hosszú éjben,<br>A menedék a vihar szívében.<br>Te vagy a hang, mely végre szólhat,<br>A szív, mely többé nem hódolhat,<br>A szárny, mely ég felé emelkedik,<br>S a lélek, mely soha nem térdepelik.<br><br>Hány ember vágyott már utánad,<br>Hány élet adta érted önmagát,<br>Hány könny hullott a föld porába,<br>Hány név került a történelem lapjára.<br>Hány anya várta haza gyermekét,<br>Hány apa őrizte családja reményét,<br>Hány szív dobbant utolsót érted,<br>Mert többet értél, mint az élet.<br><br>Voltak idők, mikor a csend beszélt,<br>Mikor az igaz szó is veszélyben élt,<br>Mikor a falak mögött félelem lakott,<br>S az ember csak titokban álmodott.<br>Mikor a tekintet is áruló lehetett,<br>S a kimondott szó bilincset jelentett,<br>De a lelkek mélyén parázs izzott,<br>Mely minden elnyomást túlragyogott.<br><br>Mert elvehetik az ember földjét,<br>Elvehetik otthonának melegét,<br>Elvehetik minden vagyonát,<br>S elnémíthatják igaz szavát,<br>De amíg él benne egy gondolat,<br>Amíg a szívében remény marad,<br>Addig hiába zárják börtönbe,<br>A szabadság ott él örökre.<br><br>Nem szabadság az, ha másnak ártasz,<br>Ha saját utadon másokat gázolsz,<br>Ha mások könnye árán vagy boldog,<br>S mások szenvedéséből építesz trónt.<br>Az igazi szabadság nem uralkodik,<br>Nem fenyeget és nem parancsol,<br>Hanem meghagyja mások útját,<br>S tiszteletben tartja a világát.<br><br>Szabadnak lenni annyi, mint élni,<br>Nem félni, kérdezni és remélni,<br>Kimondani azt, amit igaznak érzel,<br>S szembenézni bátran a veszéllyel.<br>Szabadnak lenni annyi, mint választani,<br>S a döntéseidért felelősséget vállalni,<br>Nem mások álmát élni végig,<br>Hanem a saját utadat járni.<br><br>Szabad legyen minden ember szíve,<br>Ne kényszerítse senki semmire,<br>Szabad legyen minden tiszta gondolat,<br>Mely új világot és jövőt alkothat.<br>Szabad legyen a szó és a művészet,<br>A hit, a kérdés és az emlékezet,<br>Mert ahol a gondolat is rab,<br>Ott a jövő is némán megszakad.<br><br>Nézd csak a madarat az égen,<br>Nem kér engedélyt a messzeségben,<br>Nem kérdezi, meddig mehet,<br>Csak követi a szabad szelet.<br>Nézd csak a folyót, ahogy árad,<br>Nem állítja meg semmi gátja,<br>Ha sziklák állják is útját,<br>Megkeresi a szabadság útját.<br><br>Így kellene élnie az embernek,<br>Nem rabjaként a félelemnek,<br>Nem mások által írt szerepben,<br>Hanem saját, igaz életében.<br>Ne legyen lánc a gondolatán,<br>Ne legyen pecsét a homlokán,<br>Ne mondja meg senki, mit reméljen,<br>S milyen álmot őrizzen a szívében.<br><br>De vigyázz, ember, mert a szabadság<br>Nem mindig érkezik, mint ajándék,<br>Néha küzdelem, néha áldozat,<br>Néha könnyekkel kikövezett út marad.<br>Őrizni kell, mint drága kincset,<br>Mert elveszíteni egy pillanat is elég lehet,<br>Amit elődeink vérrel szereztek,<br>Azt utódaink szívvel őrizzék meg.<br><br>Ne hagyd, hogy félelemmel vezessenek,<br>Hogy üres ígéretekkel megvegyenek,<br>Ne add a lelked hamis szavakért,<br>Ne cseréld el a jövőd néhány aranyért.<br>Mert aki önmagát elárulja,<br>Saját szabadságát is feladja,<br>S hiába járhat nyitott kapukon át,<br>Ha lelkében hordja a börtön falát.<br><br>A szabadság ott van a reggelben,<br>Az első napsugár melegében,<br>A gyermek hangos nevetésében,<br>A szerelmesek őszinte szemében.<br>Ott van a dalban, mely szárnyra kel,<br>A versben, mely igazságot lehel,<br>A kézben, mely másnak segíteni tud,<br>S a szívben, mely a békéhez vezető utat kutatja.<br><br>Nem kell hozzá hatalmas vagyon,<br>Nem kell hozzá palota, korona,<br>Nem kell hozzá dicsőség és rang,<br>Csak egy szabadon dobbanó hang.<br>Mert lehet valaki szegény, mégis szabad,<br>Ha önmaga marad, s igaz úton halad,<br>S lehet gazdag, kinek mindene van,<br>De rabként él a saját falai alatt.<br><br>Szabadság nélkül elszürkül a világ,<br>Elhervad a kertben minden virág,<br>A dalból eltűnik a dallam,<br>A szívből kihűl minden hajnal.<br>Ahol a félelem uralja a napot,<br>Ott az ember elveszíti önmagát,<br>Mert hiába ragyog felette az ég,<br>Ha lelkében nem élhet a remény.<br><br>Ébredjen hát minden emberben<br>A bátorság a nehéz percekben,<br>Ne legyen több meghajló tekintet,<br>Mely elrejti a valódi érzéseket.<br>Ne legyen több elfojtott álom,<br>Ne legyen több megtört szabadságvágy,<br>Mert minden szív megérdemli azt,<br>Hogy maga válassza meg a holnapját.<br><br>Ha egyszer majd a világ megérti,<br>Hogy egymást nem kell legyőzni,<br>Hogy nem a hatalom tesz naggyá,<br>S nem a gyűlölet tesz szabaddá,<br>Ha az ember emberhez emberként fordul,<br>S a gyűlölet végleg a múltba szorul,<br>Akkor a földön új hajnal támad,<br>S béke öleli át a világot.<br><br>De addig is őrizd a lángot,<br>Ne engedd elveszni a világod,<br>Ne hagyd, hogy más írja a sorsod,<br>Ne add fel soha a saját hangod.<br>Ha ezer akadály áll előtted,<br>Ha minden remény elhagyni készül,<br>Állj fel újra, emeld fel fejed,<br>Mert a szabadság ott kezdődik benned.<br><br>Lehet, hogy egyszer elbuksz majd,<br>Lehet, hogy az út is cserben hagy,<br>Lehet, hogy senki sem áll melletted,<br>S a világ nem érti a lelkedet.<br>De ne feledd, a legnagyobb győzelem,<br>Ha önmagad maradsz a küzdelemben,<br>Mert aki a lelkét nem adja fel,<br>Azt semmilyen lánc nem nyeli el.<br><br>A szabadság nem hal meg soha,<br>Nem temetheti el kor vagy hatalom,<br>Nem pusztíthatja el semmilyen vihar,<br>Mert minden új nemzedékben újra kihajt.<br>Lehet, hogy néha mélyre temetik,<br>Lehet, hogy hangját elnémítják,<br>De egyetlen szikra elég lehet,<br>Hogy újra lángra gyújtsa a lelkeket.<br><br>S ha majd egyszer megkérdezik tőled,<br>Mit jelentett szabadnak lenned,<br>Ne azt mondd, hogy mindent megtehettél,<br>Vagy hogy minden vágyad elérhetted.<br>Mondd azt, hogy ember maradhattál,<br>Hogy mások mellett is szabadon állhattál,<br>Hogy nem féltél igaz önmagadtól,<br>S nem mondtál le a saját álmodról.<br><br>Mert amíg dobban egy szív a földön,<br>Amíg remény él minden jövőben,<br>Amíg egy ember nemet mond a láncnak,<br>S nem hajol meg a hazugságnak,<br>Addig a szabadság él és lélegzik,<br>Minden új hajnalban újjászületik,<br>S hiába próbálják sírba temetni,<br>A szabadságot nem lehet eltemetni.
Ott, hol a csendnek súlya van,<br>S a félelem ül a falakban,<br>Hol minden álom rabként ébred,<br>S elnyeli a kimondott beszédet,<br>Ott él egy láng a szív mélyén,<br>Egy ősi vágy az ember vérén,<br>Mely nem hajol meg senki előtt,<br>S áttöri egyszer a néma időt.<br><br>Szabadság, te végtelen ég,<br>Te vagy a remény, a mindenség,<br>Te vagy a szárny, mely messze repít,<br>A hang, mely láncokat szakít,<br>Te vagy a fény a sötét éjben,<br>A bátorság az ember szívében,<br>Te vagy az út, mely önmagunkhoz vezet,<br>S melyért az ember mindent megtehet.<br><br>Nem kérsz aranyat, sem koronát,<br>Nem kéred mások hódolatát,<br>Nem vagy a gazdag kiváltsága,<br>Nem vagy a hatalom ajándéka,<br>Te ott vagy minden tiszta szóban,<br>Az igazságért vívott harcokban,<br>Egy gyermek őszinte mosolyában,<br>S az ember szabad gondolatában.<br><br>De hányan élnek még bilincsben,<br>Kiknek a holnap is csak kincsben<br>Mérhető, melyet sosem látnak,<br>Kik hangtalanul falnak állnak,<br>Kiknek a szívük már nem remél,<br>Mert minden reggel újra fél,<br>Kiknek a lelkét rács takarja,<br>S elfojtott hangjuk égbe marja.<br><br>Hány ember állt már csatatéren,<br>Hogy ne rabként éljen a föld mélyén,<br>Hány élet hullt a porba némán,<br>Hány anya sírt gyermekét várván,<br>Hány zászló lengett vérben ázva,<br>Hány álom került sírba zárva,<br>S hány nép kiáltott egykor bátran,<br>Hogy szabad lehessen a hazában.<br><br>A szabadság nem puszta szó,<br>Nem csupán egy zászló lobogó,<br>Nem ünnep, melynek vége egyszer,<br>Nem dísz, mit viselhet az ember,<br>Hanem felelősség, tiszta tett,<br>Mely minden döntésben ott lehet,<br>Mert szabadnak lenni annyit jelent,<br>Hogy tiszteled a másik embert.<br><br>Szabad az, ki mer gondolkodni,<br>Ki nem fél kérdezni, változni,<br>Ki nem hisz vakon minden szónak,<br>Ki nem szolgája más akaratának,<br>Ki vállalja saját hibáit,<br>S nem árulja el álmait,<br>Ki akkor is igaz marad,<br>Ha körülötte minden szétszakad.<br><br>Szabad az, ki nem gyűlöl másért,<br>Nem emel falat a másságért,<br>Ki nem ítél pusztán a névért,<br>Nem tapos el mások hitéért,<br>Ki tudja, minden ember egy,<br>S minden szívben remény dereng,<br>Mert nincs szabadság szeretet nélkül,<br>S nincs békesség elfogadás nélkül.<br><br>Ne hidd, hogy szabadság a káosz,<br>Hogy minden tett egyformán jogos,<br>Mert aki mások jogát elveszi,<br>Saját szabadságát temeti,<br>A szabad ember nem rombol,<br>Nem él mások könnyeiből,<br>Hanem úgy járja saját útját,<br>Hogy másnak is meghagyja múltját.<br><br>Szabadság kell a gondolatnak,<br>Szabadság kell a szép szavaknak,<br>Szabadság kell a művészetnek,<br>A dalnak, versnek, értelemnek,<br>Szabadság kell a hit világán,<br>A kérdésnek és az igazságán,<br>Mert ahol elnémul minden hang,<br>Ott a jövő is hangtalan.<br><br>Ne zárd kalitkába a lelket,<br>Ne vedd el mástól a reményt,<br>Ne oltsd ki más szemében a fényt,<br>Ne tedd a félelmet törvénnyé,<br>Mert minden ember szabadnak született,<br>S nem arra, hogy rettegve éljen,<br>Aki a másik szárnyát töri,<br>A saját égboltját is elveszíti.<br><br>Láttam már népet térdre hullni,<br>Láttam már országot elnémulni,<br>Láttam már igaz szót elásva,<br>S hazugságot trónra emelve állva,<br>De láttam szemet újra gyúlni,<br>Láttam reményt hamuból nyílni,<br>Mert minden elnyomott világban<br>Ott él a lázadás a vágyban.<br><br>Egyetlen hang is hegyet mozdít,<br>Egyetlen tett is korszakot fordít,<br>Egyetlen kéz is hidat épít,<br>Egyetlen szív is reményt éleszt,<br>Nem kell hozzá mindig fegyver,<br>Elég a bátor, tiszta ember,<br>Ki nem hajol meg a hazugságnak,<br>S példát mutat az igazságnak.<br><br>A szabadság nem örökölt kincs,<br>Melyhez többé semmi közünk nincs,<br>Naponta őrizni kell újra,<br>Nem bízhatjuk pusztán a múltra,<br>Mert amit egyszer megszereztünk,<br>Könnyen elveszhet, ha feledtünk,<br>Ha nem vigyázunk minden jogra,<br>Új lánc kerülhet a holnapokra.<br><br>Ne félj hát attól, hogy más vagy,<br>Hogy benned külön világ marad,<br>Ne félj kimondani, mit érzel,<br>Ne bújj el mások ítéletében,<br>A saját hangod érték és erő,<br>A saját utad csak a tiéd,<br>Mert nem azért születtél e földre,<br>Hogy mások árnyékában élj örökre.<br><br>A szabadság néha fájdalom,<br>Nehéz döntés egy hajnalon,<br>Mikor a könny is útjelzővé válik,<br>S a régi világ darabokra hullik,<br>Mikor a biztos helyett az ismeretlen vár,<br>S a szívedben száz kérdés kiált,<br>De mégis lépsz, mert tudod jól,<br>Hogy a saját sorsod rólad szól.<br><br>Szabadság él a szél szavában,<br>A tenger végtelen hullámában,<br>A hegytetőn, hol nincs határ,<br>A madárban, mely hazát talál,<br>A napban, mely mindenkire ragyog,<br>A folyóban, mely utat hagy ott,<br>S minden ember szívében ott él,<br>Aki a holnaptól már nem fél.<br><br>Ne legyen több néma áldozat,<br>Ne fojtsa el lánc az álmokat,<br>Ne legyen bűn az igaz beszéd,<br>Ne kelljen rejteni a reményt,<br>Ne legyen úr a félelem,<br>Ne legyen bilincs az értelem,<br>Legyen a föld minden lakója<br>A saját életének alkotója.<br><br>Mert nem a falak adnak hazát,<br>Nem a parancs szabja meg sorsát,<br>Nem a korona tesz naggyá,<br>Nem a hatalom tesz szabaddá,<br>Hanem az ember tiszta lelke,<br>Aki nem adja fel a hitet,<br>Aki nem fél a holnap fényétől,<br>S nem menekül a felelősségtől.<br><br>Ha egyszer majd eljön az idő,<br>Mikor nem kell többé félni,<br>Mikor minden gyermek úgy nő fel,<br>Hogy szabadon álmodhat és remél,<br>Mikor a béke nem csak ígéret,<br>S nem választ el embert az érdek,<br>Akkor majd büszkén mondhatjuk el,<br>Hogy a szabadság bennünk kelt fel.<br><br>S ha egyszer minden hang elcsitul,<br>S az utolsó fény is elhalványul,<br>Maradjon itt egy igaz üzenet,<br>Mit nem törölhet el az enyészet:<br>A szabadság nem csupán jog,<br>Hanem a lélek legmélyebb titka,<br>S amíg egy ember szabadon álmodik,<br>A remény lángja sosem alszik ki.
Nem láncolhatod meg a szelet,<br>Nem zárhatod börtönbe a fényt,<br>Hiába emelsz falakat az égnek,<br>Az ember mindig keresi a reményt.<br>Mert ott, hol bilincs szorítja kezét,<br>Hol néma parancs uralja szavát,<br>Ott is őrzi szíve legmélyén<br>A szabadság örök lángját.<br><br>Szabadság, te ősi, szent akarat,<br>Te vagy a hajnal az éjszaka után,<br>Te vagy a hang, mely áttöri a csendet,<br>Te vagy a fény a börtön ablakán.<br>Te vagy a szívben dobbanó remény,<br>A gondolat, mit senki el nem vehet,<br>Te vagy az út, mely végtelenbe vezet,<br>S a lélek, mely többé nem remeg.<br><br>Voltak idők, mikor vér hullott a földre,<br>Mikor a könnyből folyóvá nőtt a bánat,<br>Mikor a nép ökölbe szorított kézzel<br>Követelte vissza elrabolt világát.<br>A zászlók alatt ezrek meneteltek,<br>S a félelem helyére bátorság költözött,<br>Mert egyetlen vágy dobogott bennük:<br>Hogy szabad legyen az, ki megszületett.<br><br>Nem minden börtön épül kőből,<br>Nem minden lánc kovácsolt vas,<br>Van, kit a félelem tart fogva,<br>S van, kit a saját múltja maraszt.<br>Van, ki mosolyog, mégis rab marad,<br>Mert nem meri követni álmait,<br>Pedig a legszűkebb cella az,<br>Hol az ember feladja vágyait.<br><br>Mit ér a gazdagság, ha nincs szabadság?<br>Mit ér a hatalom, ha félelem kísér?<br>Mit ér a szó, ha más mondja meg,<br>Hogy mit gondolj, s mit higgyél?<br>Mit ér az élet, ha csak létezel,<br>Ha minden reggel ugyanaz a fal?<br>Az ember nem azért született,<br>Hogy mások árnyékában éljen majd.<br><br>Szabadnak lenni nem azt jelenti,<br>Hogy bármit megtehetsz, amit akarsz,<br>Hanem hogy dönthetsz a saját utadról,<br>S vállalod azt is, amit választasz.<br>Hogy nem tiprod el a másik álmát,<br>Miközben a sajátod keresed,<br>Mert szabadság csak ott születhet,<br>Hol tisztelet őrzi az embereket.<br><br>Szabad az, ki kérdezni mer,<br>Ki nem hajt fejet minden szó előtt,<br>Ki akkor is igazat mond,<br>Ha ezért száz veszély fenyegeti őt.<br>Szabad az, ki nem árulja lelkét,<br>Nem adja el a becsületét,<br>Ki inkább járja a nehezebb utat,<br>Mint másoknak élje az életét.<br><br>Nézd csak a madarat az égen,<br>Mely szárnyát tárja a szél felett,<br>Nem kér engedélyt a felhőktől,<br>Csak követi a végtelent.<br>Nézd csak a folyót, mely utat talál,<br>Ha szikla állja is útját,<br>Mert minden akadály mögött<br>Új meder várja a szabadságát.<br><br>De mondd, mi lesz, ha elfelejtjük,<br>Hogy a szabadság nem magától él?<br>Ha hallgatunk, mikor kiáltani kell,<br>S félrenézünk, ha más szenved épp?<br>Ha hagyjuk, hogy a hazugság uralkodjon,<br>S az igazság némán földre hulljon,<br>Akkor a lánc már nem kívülről szorít,<br>Hanem bennünk kezd el összeforrni.<br><br>Nem kell mindig kardot emelni,<br>Nem kell mindig harcba indulni,<br>Néha elég egy őszinte mondat,<br>Egy kéz, mely mer másikhoz nyúlni.<br>Egy bátor tett, egy tiszta gondolat,<br>Egy ember, ki nemet mond a rosszra,<br>Mert a szabadság apró lépésekből<br>Épül fel újra és újra.<br><br>Szabadság kell a kimondott szónak,<br>Szabadság kell a gondolatnak,<br>Szabadság kell a hitnek, álomnak,<br>S a szívből fakadó akaratnak.<br>Szabadság kell minden embernek,<br>Nem csak annak, ki hangosan beszél,<br>Mert ahol csak egyetlen hang szabad,<br>Ott az egész világ rabként él.<br><br>Ne hidd, hogy a csend mindig béke,<br>Ne hidd, hogy a meghajlás erény,<br>Van, amikor az igazságért<br>Fel kell emelni a tekintetünk mélyén.<br>Van, amikor a hallgatás bűnné válik,<br>S a bátorság az egyetlen remény,<br>Mert aki mindig csak félve él,<br>Annak bilincs lesz minden reggelén.<br><br>Szabadság, te nem vagy ajándék,<br>Melyet egy kéz kegyesen átad,<br>Te vagy az ember legmélyebb joga,<br>Melyet nem törölhet el semmilyen hatalom.<br>Nem vagy kiváltság, nem vagy jutalom,<br>Nem birtokolhat egyetlen király,<br>Mert ahol ember él a földön,<br>Ott a szabadság joga is megáll.<br><br>Vannak, kik zászlót lengetnek érted,<br>S vannak, kik csendben halnak meg,<br>Vannak, kik nevüket sem hagyják ránk,<br>Mégis értünk áldozták életüket.<br>Lépteik nyoma bennünk tovább él,<br>Bár sírjuk fölött már fű terem,<br>Mert minden szabadon dobbanó szívben<br>Ott él egy darab a múltból, idelenn.<br><br>Ne hagyd, hogy más írja meg sorsod,<br>Ne engedd, hogy elvegyék a hangod,<br>Ne cseréld aprópénzre az álmod,<br>Ne add fel soha önmagad.<br>Mert lehet szűk az út előtted,<br>Lehet viharos még az ég,<br>De amíg a lelked szabad marad,<br>Addig nem győzött le a sötétség.<br><br>A szabadság néha fájdalom,<br>Néha magány és nehéz döntés,<br>Néha egyedül maradsz az úton,<br>Miközben körülötted mindenki elfordul.<br>De jobb egy igaz, szabad élet,<br>Mint ezer nap hazug nyugalom,<br>Mert a lélek nem arra született,<br>Hogy mások lábánál legyen otthon.<br><br>És ha egyszer majd megkérdezik tőled,<br>Mit jelentett számodra a szabadság,<br>Ne csak nagy szavakkal válaszolj,<br>Mutasd meg, hogyan éltél igazán.<br>Mutasd meg, hogy mertél szeretni,<br>Hogy mertél hinni és dönteni,<br>Hogy nem hagytad mások álmát<br>A saját félelmedbe temetni.<br><br>Mert szabadság az is, ha szeretsz,<br>Ha nem kell álarcot viselned,<br>Ha könnyedén kimondhatod, ki vagy,<br>S nem kell szégyellned a lelked.<br>Ha nem ítélnek meg a múltadért,<br>Ha nem büntetnek a hangod miatt,<br>Ha minden ember ember lehet,<br>És nem kell félnie a holnaptól.<br><br>Egyszer talán eljön az idő,<br>Mikor nem lesz szükség kiáltásra,<br>Mikor nem kell vérrel írni,<br>Hogy az embernek joga van a szabadságra.<br>Mikor a különbség nem választ szét,<br>S a béke nem csupán üres szó,<br>Mikor minden gyermek úgy nő fel,<br>Hogy a szabadság természetes való.<br><br>Addig azonban őrizd a lángot,<br>Mely benned ég és utat mutat,<br>Ne engedd, hogy kioltsa a félelem,<br>Ne engedd, hogy elnyelje a múltad.<br>Ha elesel, állj fel újra bátran,<br>Ha bezárnak, álmodj tovább,<br>Mert a szabadság ott kezdődik,<br>Hol az ember nem adja fel önmagát.<br><br>S ha egyszer majd elnémul minden,<br>Ha nem marad más, csak az ég,<br>Akkor is zúgjon benned a szó:<br>Szabadnak születtem, s szabad leszek még!<br>Mert nem a lánc, nem a fal, nem a fegyver<br>Mondja meg, meddig érhet a lélek,<br>Amíg az ember szívében él a szabadság,<br>Addig a világ sem lehet egészen sötét.
Nem láncolhat meg többé a félelem,<br>Nem némíthat el ezer küzdelem,<br>Mert bennem él egy ősi, szent erő,<br>Mely minden viharon áttörni merő.<br>Nem hajtom fejem idegen szóra,<br>Nem vágyom többé üres alkura,<br>Mert szívem mélyén ott ég a láng,<br>A szabadság hív, és vár még rám.<br><br>A szabadság nem csupán egy szó,<br>Nem múló álom, nem délibáb,<br>Hanem a lélek szárnyalása,<br>Az ember legszebb igazsága.<br>Hol nem szab határt a félelem,<br>Hol szabadon dobban a szívem,<br>Ott kezdődik az igazi élet,<br>Hol önmagam lehetek végre.<br><br>Ne építs falat gondolat köré,<br>Ne zárd a holnapot tegnap mögé,<br>Mert minden ember szabadnak születik,<br>S a lelke bilincset nem érdemel itt.<br>A szél sem kérdi, merre szálljon,<br>A folyó sem vár, míg utat találjon,<br>S ahogy a madár az égbe tör,<br>Úgy vágyik az ember kitörni a földről.<br><br>Voltak idők, mikor csend volt a szó,<br>Mikor a remény is túl halkuló,<br>Mikor a félelem uralta a tájat,<br>S eltakarta a szabadság álmát.<br>De minden éjnek vége szakad,<br>Minden bilincs egyszer leszakad,<br>S ha egyetlen szív is lángra kap,<br>A sötétség többé nem maradhat.<br><br>Nem kérünk aranyból épült palotát,<br>Nem kérünk hamis, megvett igazságot,<br>Csak tiszta eget, szabad levegőt,<br>Emberi méltóságot, élhető jövőt.<br>Hadd válasszuk meg saját utunkat,<br>Hadd formáljuk a gondolatunkat,<br>Ne más írja meg, kik legyünk,<br>Mert a szabadságban teljes az életünk.<br><br>A szabadság néha fájdalom,<br>Néha magány egy hosszú hajnalon,<br>Mert dönteni kell, és vállalni mindent,<br>Amit az élet elénk sodor itt bent.<br>De jobb a szabad, nehéz igazság,<br>Mint a kényelmes, hazug világ,<br>Mert aki önmagát megtagadja,<br>A saját lelkét is rabságba zárja.<br><br>Nézd, ahogy száll az égen a madár,<br>Nem tudja, hol várja új határ,<br>Nem kér engedélyt a végtelentől,<br>Csak szárnyal tovább a fellegek között.<br>Így kellene élni minden embernek,<br>Nem meghajolni idegen terheknek,<br>Mert nem azért kaptunk szívet és szárnyat,<br>Hogy mások zárják el előlünk a tájat.<br><br>A szabadság hangja messzire száll,<br>Áttör a falon, hegyen és határon át,<br>Nem állítja meg sem fegyver, sem szó,<br>Mert az igazság útja mindig járható.<br>Lehet elfojtani, lehet tagadni,<br>Lehet évszázadokon át hallgatni,<br>De egyszer a nép hangja felkiált,<br>S megrengeti a hazugság falát.<br><br>Ne hidd, hogy szabadság csak azé,<br>Ki koronát visel, s trónon ülve él,<br>Mert a legnagyobb kincs nem a vagyon,<br>Hanem a béke egy szabad hajnalon.<br>A szegény ember is lehet király,<br>Ha szívében a remény szabadon jár,<br>S a gazdag is lehet rab örökre,<br>Ha lelkét bezárja aranybörtönébe.<br><br>Szabadság, te fény a sötét éjszakán,<br>Te reménysugár a világ peremén,<br>Te vagy a hang, mely bennünk kiált,<br>Te vagy az erő, mely új útra talál.<br>Te vagy a szárny, mely magasba emel,<br>A hit, mely soha nem enged el,<br>Te vagy a holnap, a tiszta kezdet,<br>Mely újra életre hívja a lelket.<br><br>Ha egyszer elnémul minden harang,<br>Ha elvész a szó, és kihűl a hang,<br>Akkor is éljen bennünk a hit,<br>Mely a legmélyebb éjben is világít.<br>Mert nem a csend az ember végzete,<br>Nem a félelem az élet értelme,<br>Amíg egy szív szabadon dobban,<br>A remény lángja soha el nem lobban.<br><br>Ne legyen úr az ember felett,<br>Ne legyen bilincs a gondolat helyett,<br>Ne legyen törvény a gyűlölet,<br>Ne legyen szégyen a szeretet.<br>Mindenki kapjon egyenlő esélyt,<br>Hogy megtalálja a saját reményét,<br>Mert csak ott születhet igaz világ,<br>Hol szabadság őrzi az ember fiát.<br><br>A határok térképen vonalak,<br>De lelkünkben nem lehetnek falak,<br>A nyelv, a szín és a származás,<br>Nem lehet ember közt elválasztás.<br>Hisz mindannyian ugyanazt keressük,<br>A békét, a hitet, az életet szeretjük,<br>S ha egymás kezét végre megfogjuk,<br>A szabadság útját együtt járhatjuk.<br><br>Lehet a szél vad és könyörtelen,<br>Lehet az út hosszú, küzdelmes, nehéz,<br>De aki hisz, az továbbhalad,<br>Még ha a világ ellene is marad.<br>Mert minden lépés új erőt ad,<br>Minden seb egy igazságot mutat,<br>S aki nem adja fel a harcot,<br>Az egyszer meglátja a szabad napot.<br><br>A szabadság nem ajándék csupán,<br>Nem hullik ölünkbe egy éjszakán,<br>Őrizni kell, mint szent tüzet,<br>Védeni minden emberi szívet.<br>Mert amit könnyen kapott a világ,<br>Azt könnyen elnyeli a sötét homály,<br>De amit vérrel, hittel védtek,<br>Annak emléke örökké élhet.<br><br>Hallgasd a földet, ahogy dobban,<br>Hallgasd a népet, ahogy felzúg halkan,<br>Minden lépésben ott az akarat,<br>Hogy senki ne törhesse meg a szavakat.<br>Minden könnycsepp egy új ígéret,<br>Minden áldozat egy tiszta ítélet,<br>Hogy nem lehet örök a zsarnokság,<br>Ha szívünkben él a szabadság.<br><br>A szabadság nem azt jelenti,<br>Hogy bármit lehet következmény nélkül tenni,<br>Hanem hogy tudjuk, hol a határ,<br>Hol másik ember méltósága vár.<br>Szabadnak lenni felelősség,<br>A döntéseinkben ott az emberség,<br>Mert szabadság csak ott lehet,<br>Hol tisztelet őrzi az életet.<br><br>Ha egyszer majd az utókor kérdi,<br>Miért kellett annyi mindent megérni,<br>Mondd el nekik, hogy volt idő,<br>Mikor a szabad szó is tiltott erő.<br>Mondd el, hogy voltak bátor szívek,<br>Kik nem féltek, bár üldözték őket,<br>S azért küzdöttek, hogy mindenki lássa,<br>A szabadság az ember legszebb álma.<br><br>Ne engedd kialudni a lángot,<br>Ne hagyd elveszni a régi vágyat,<br>Mert minden nemzedék felelős,<br>Hogy a szabadság maradjon erős.<br>A múlt tanít, a jelen figyel,<br>A jövő pedig tőlünk remél,<br>Hogy amit elődeink ránk hagytak,<br>Azt gyermekeink is szabadon kapják.<br><br>S ha majd egyszer béke lesz a földön,<br>Nem retteg senki sötét jövőtől,<br>A gyermek szabadon nevethet,<br>Az ember félelem nélkül szerethet.<br>Akkor értjük meg igazán végre,<br>Mit jelentett küzdeni a fényért,<br>Mert nem volt hiába annyi áldozat,<br>Ha szabadon élhet minden újabb holnap.<br><br>És ha a világ újra láncot kovácsol,<br>Ha ismét a félelem szava vádol,<br>Álljunk fel bátran, váll váll mellett,<br>Ne hagyjuk elveszni a szent értéket.<br>Mert szabadság nélkül nincs méltó élet,<br>Nincs igaz jövő, nincs tiszta lélek,<br>Amíg csak egy ember is szabad akar lenni,<br>A szabadság lángját nem lehet eltemetni.
Kuruttyol a mocsár, nagy a lárma ott lent,<br>A békák nagy vezére, épp új törvényt hirdet:<br>Ugráljon minden béka, úgy, ahogy ő fütyül,<br>Ki nem teszi, az a sár helyett, dutyiba kerül.<br><br>De jött egy vén gólya, s vége lett a bálnak,<br>Hűlt helye se maradt, a brekegők urának.<br>Maradt a csend, s a mocsár tiszta tükre,<br>Az öreg gólya gyomrát a vezér megfeküdte.<br><br>Budatétény 2016-2026

Értékelés 

