Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus csokorban) <br>Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése. <br>Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók! <br>Én meg gyakorlati pszichológista vagyok, tudok… de mást tudok! <br> <br>Meg ki tudja, hogy a gyors halálára várva él még... mért engedné el szerettét még? <br>Bizony van oly', ki halált várja fölépül, mondhatjuk: -halál, időre- de, elévül. <br>Tehát lét bonyolultságba ne bonyolódjunk, me’ egy biztos, tudhatatlan a sorsunk. <br> <br>Vicces, de halottasházban is ébredtek föl: Így nem tudjuk, élet nálunk is dőzsöl? <br>Azért hosszan szenvedni létben, nem élvezet... igy a halál lehetetlenségében… <br>Nyár meleg, január fagyos de, döglött medve bőrére inni… halál megjő ide? <br> <br>A mélységes csönd miben sem segít, mert ez is sorsunk része… ’azt a cudar mindenit’! <br>Még élned kell, akkor tégy úgy, élj, bár lehet jó és rossz! Ha élet éled, mese nincs, élj! <br>Ha a fránya halál mégiscsak suhint -pont- feléd, már senki nem főzi le a kávéd… <br>* <br>(senrjon trió) <br>Élted lehet angyalok <br>Védelmezték, de halál a vég! <br>Volt szereteted? <br> <br>Ha volt, az itt hagyottak <br>Haláláig, Te is tovább élsz… <br>Volt szereteted? <br> <br>Volt benned szereteted? <br>Mert, akkor sokak emlékeznek… <br>Volt szereteted? <br>* <br>(Tíz szavas) <br>Halálodban nem az elengedésed fontos <br>Hanem ha szerettél… az alkonyos! <br> <br>Vecsés, 2024. július 23. –Kustra Ferenc József- íródott pszichés tanulmányként a sorsút vége fényében… 50 évig voltam nyomozó, többet átéltem, tanultam, tudok… mint máshol egy egész falu… <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus csokorban) <br>Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése. <br>Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók! <br>Én meg gyakorlati pszichológista vagyok, tudok… de mást tudok! <br> <br>Meg ki tudja, hogy a gyors halálára várva él még... mért engedné el szerettét még? <br>Bizony van oly', ki halált várja fölépül, mondhatjuk: -halál, időre- de, elévül. <br>Tehát lét bonyolultságba ne bonyolódjunk, me’ egy biztos, tudhatatlan a sorsunk. <br> <br>Vicces, de halottasházban is ébredtek föl: Így nem tudjuk, élet nálunk is dőzsöl? <br>Azért hosszan szenvedni létben, nem élvezet... igy a halál lehetetlenségében… <br>Nyár meleg, január fagyos de, döglött medve bőrére inni… halál megjő ide? <br> <br>A mélységes csönd miben sem segít, mert ez is sorsunk része… ’azt a cudar mindenit’! <br>Még élned kell, akkor tégy úgy, élj, bár lehet jó és rossz! Ha élet éled, mese nincs, élj! <br>Ha a fránya halál mégiscsak suhint -pont- feléd, már senki nem főzi le a kávéd… <br>* <br>(senrjon trió) <br>Élted lehet angyalok <br>Védelmezték, de halál a vég! <br>Volt szereteted? <br> <br>Ha volt, az itt hagyottak <br>Haláláig, Te is tovább élsz… <br>Volt szereteted? <br> <br>Volt benned szereteted? <br>Mert, akkor sokak emlékeznek… <br>Volt szereteted? <br>* <br>(Tíz szavas) <br>Halálodban nem az elengedésed fontos <br>Hanem ha szerettél… az alkonyos! <br> <br>Vecsés, 2024. július 23. –Kustra Ferenc József- íródott pszichés tanulmányként a sorsút vége fényében… 50 évig voltam nyomozó, többet átéltem, tanultam, tudok… mint máshol egy egész falu… <br>

A poéta írta nektek… <br> <br>(3 soros zárttükrös duó) <br> <br>Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok, <br>S ha jók a gondolatok, s jók az olvasandó sorok… élmény gondolatok… <br>Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok. <br> <br>A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam, <br>Ha meg az olvasónak oly’ nagy az öröme…’Megvan én életbalzsam’… <br>A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam. <br>* <br> (HIQ trió) <br> <br>Szívünkben <br>A rejtett kincsek. <br>Boldogság. <br> <br>Mosolyunk <br>Le is eshet, csak… <br>Boldogság. <br> <br>Volt mosoly <br>Arcunkon, lehet… <br>Boldogság. <br>* <br>(tíz szavas csokor) <br> <br>Féltett titkokat őrizzük, sokféle darabokban <br>Arcunkra visszaköltözik mosoly, sokféle darabokban. <br> <br>Alaposan figyeld a poéta miket ír! <br>Mit olvasol… legyen örömír! <br> <br>Az életben biz, van mi magfagyott… <br>Van mi tiszteletlenül… lehullot! <br> <br>Hosszú versben lehet biz’ komoly szópatak, <br>S lehet benne lehulló… utálatos-patak. <br> <br>Lehet versben jót özönlő… szerelmetes szó patak… <br>Élvezetet kiöntő szópatak. <br> <br>Versben domináljon az élvezeti öröm-patak, <br>Akkor lelkedben így élvezetek maradnak! <br> <br>Vecsés, 2026. augusztus 7. - Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya, <br>De megúszta a büntetést az orosz pópa… <br>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya. <br> <br>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat, <br> Vívja minden ellen a védekező harcokat… <br>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat. <br>* <br> <br>(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban) <br>Gyalogosan menetel <br>Előre a lábam, tönkbe rúg. <br>Ima nem segít! <br> <br>Gyalogosan menetel <br>Hóban a lábam, éppen tél van. <br>Ima nem segít! <br> <br>Gyalogosan menetel <br>A lelkem… felhők könnye hullik. <br>Ima nem segít! <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Nap sugára is <br>Földet ér, éltet fejleszt. <br>Földet melenget! <br> <br>Levél, mit simít… <br>Meghallom lelkem sikít! <br>Ilyenek… napok! <br>* <br> <br>(anaforás leoninus) <br>Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult! <br>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’. <br>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem. <br>Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem. <br> <br>(leoninus) <br>Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’? <br>Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt... <br> <br>Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Az élet maga egy vízió… <br> <br>A végtelenből <br>Kivágott körcikk vagyok. <br>Álmaim, vadak. <br>* <br>Lelkem... fekete mélységek csöndes temetője… <br>Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre <br>A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve… <br>* <br>Békésen várok, <br>Láthatatlan sötétben. <br>Izgalom-fényben. <br> <br>Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben is és senrjúban is… <br>