már majd’ itt is van… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni, <br>Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni… <br>Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni, <br> <br>Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok, <br>Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok… <br>Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok. <br>* <br>(leoninus) <br>Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok! <br>Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok. <br>Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát. <br>Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem… <br>* <br>(Senrjon) <br>Remélem minden udvar <br>Szabad, kutyáktól mentesített… <br>Harapás nem kell… <br> <br>Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József <br>

(senrjú) <br>Locsolóm veder, <br>Megyek nőt riogatni! <br>Húsvéti szokás! <br> <br>(senrjon) <br>Lehetne nagy fazék is. <br>De nehéz, még tán’ kilötyögne… <br>Vízzel spórolni… <br> <br>(senrjú) <br>Van olcsó kölnim, <br>Jobb, ha elviszem azt is. <br>Szokás spórolni! <br> <br>Vecsés, 2016. március 27. - Kustra Ferenc József <br>

A KOTLÓS NYÚL<br>Tréfás húsvéti versike<br><br>Húsvétnak közeledtével<br>dolgozott a nyúl nagy serényen.<br><br>Piros tojást festett fürgén,<br>szorgoskodva, le sem ülvén.<br><br>Ám a tojás fogytán volt már,<br>és kotlós sem élt a portán.<br><br>Mit volt mit tenni szegény nyúlnak,<br>csodát pottyantott hát; az Úrnak.<br><br>És azóta is nagy serényen<br>piros tojást tojik: minden évben.<br><br>Budatétény, 2018.

Szemedben egy álom,<br>ma te vagy a valóságom.<br>Ma egy picit szeretlek,<br>utána végleg elengedlek. <br>Elengedem együtt szőtt<br>álmaink, minden veled töltött percet.<br>Ha olvasod, ez egy régi történet,<br>ami újból nem történhet meg<br>veled, velem.<br>Elengedtem minden szót.<br>Most régi álmaink:<br>hullámzó tengeren<br>egy pici papírhajó.

(Gúnydal: Senki Tóni képzelt monológja)<br><br>Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrodat<br>és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,<br>az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,<br>meghoztad tehetségem, amikor ütlegeltél.<br><br>És lásd; nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,<br>mert rakok neked rímekből fészket - akár százat -<br>előtted most rejtetlenül áll még üres elmém, <br>úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!<br><br>Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,<br>tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,<br>s önts belém áldott és örök szent költői vénát,<br>…vagy valami ilyesféle..., ha te úgy akarod.<br> <br>Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,<br>álomról és mindent beborító cukormázról;<br>írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,<br>Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.<br><br> És patakzani fog majd a könny az olvasóból,<br>ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.<br>És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz <br>s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!<br><br>És menetelni fognak egykor majd verseimre,<br>úgy dalolják minden bötűjét majd hős vitézek,<br>mert hatalmasabb géniusz leszek mint akárki,<br>Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!<br><br>És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:<br>"Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!<br>Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy <br>fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni."<br><br> - Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat<br>és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,<br>Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,<br>meghoztad-e tehetségem mikor reám estél?<br><br> (Pest-Buda 2014. augusztus 31.)