Hold-udvar fénylik<br>Sápadt csillagok között-<br>Telt Hold-mágia.<br>Néma a táj alszik már,<br>Kong az óra napot zár.<br><br>Holdsugárban árny,<br>Nesztelen egy kuvik száll-<br>Varázslatos csend.<br>Szívben a vágy mocorog,<br>Csak a magány gomolyog.<br><br>Mosolygós a Hold,<br>Napnak szeme ragyog rá-<br>Kerekded élmény.<br>Fényét hinti szerteszét,<br>Misztérium szellemét.

Ezüst ruhát öltött a Hold,<br>Nemsokára kereket old.<br>Az éjszaka félig már holt.<br>Csillagokat homályba tolt.<br><br>Hajnal pírja dereng lassan,<br>Gyöngy csillan meg madár dalban.<br>Szellő leng mint könnyed paplan,<br>Illanó perc zizzen halkan.<br><br>A sötétség kékbe osont,<br>Nap sugara színeket bont.<br>Ég aljára fénycsipkét font,<br>Tarka réten harmatot olt.<br><br>Minden ablak tárva-nyitva,<br>Üde reggelt ház is issza.<br>Város, falu optimista-<br>Nem lesz ma nagy kánikula?<br><br>Cseppnyi pára illan gyorsan<br>Tikkadó föld marad szomjan.<br>Száraz felhőn a Nap lobban,<br>Tűzzel izzik a távolban.<br>Hőhullám front szinte robban.

Mint egy kar úgy óv a hegy.<br>Lent a táj sík, ám pár domb is van.<br>Hun, tót, dák, szláv nép él itt.<br>Dús a rét, és friss a víz.<br>Szép a völgy, és jó az íz.<br><br>Most itt nincs bús sors,<br>Old fel a bűnt, bajt mi bánt... <br>Nem lesz gát a múlt.<br><br>Áldd; mily szép e föld.<br>Hol jó szív, s tett van ott mind hont lel.<br>Nem kell a csel sem a per.<br>Itt mind csak nyer, nincs ki veszt.<br>Telt a kert, hol kéz nem rest.<br><br>Bár több nyelv szól itt,<br>De egy a sors mi ránk vár.<br>Nem hat ár e föld...<br><br>Ma már más szél fúj;<br>Ép ész kell, hisz kincs a társ-<br>Új tényt ír a kor.<br>Lásd a jelt, mert int a menny,<br>Vészt hoz a harc, s dúl a szenny.<br><br>Ne árts, és jót vess!<br>Egy az Úr és nem hagy el-<br>Út, s bölcs szer-e-tett!

Szellő szökken a víz felett <br>fodrot ereget,<br>Fáknak lombja eltakarja <br>Ragyogó eget.<br>Erdő mélyén, patak partján <br>folyik az idő,<br>Lélekbe száll természetből <br>az ősi erő.<br><br>Párás árnyék nyugalmában <br>a szív meditál,<br>Csakrák ívén kapu tárul <br>békét aktivál.<br>Úr temploma lombok alatt<br>A menny átölel,<br>Ima sem kell csak alázat,<br>Istenhez közel.

(leoninus duó) <br>Rám, ha borong a fájó lelkem, a boldogságom sírján… pechem! <br>Majd eszembe jut, bár már olyan halvány, szép-szenvedő kisleány… <br>Szívembe érzem beszállnak a kínok, mint sötét hollószárnyak <br>S magát rám borulja, a szenvedésem vaksötét éjszakája… <br> <br>(tíz szavas duó páros) <br>A lelkem fölött holló kering, <br>A múltból fájó emlék dereng. <br> <br>A könnyem árnyán emlék lobban, <br>Szerelem halt meg csendben, titokban. <br>* <br>Míg rajtam csüng jeges felhőként ez a bánat nagyon nyomasztóként, <br>Keblemben nagyon fájó érzés föltámad, bús sejtelem… megérzés! <br>Haszontalan már minden könnyem, esdő sóhajtásom… minek maradásom? <br>Immár, sohasem éled föl többé, tört... elveszett boldogságom lett köddé. <br> <br>Felhő száll rám, bánat űz, <br>A könnyem halk reményt fűz. <br> <br>Már nem segít a sóhajom, <br>Múltból él a bús fájdalom. <br>* <br> <br>Vecsés, 2022. június 4. – Siófok, 2025. július 4. Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, Szendrői Holozsnyay Cyirill(?) &bdquo;ismeretlen” szerző &bdquo;Ha elborong” c. verse romantikus átirata-ként. (Közzé tette: Toni: 2022.06.02.) A tíz szavasokat Gránicz Éva írta. <br>