Nincs apelláta, nem lehetek renitens, <br>Nem vagyok már érettségiző eminens… <br> <br>Érettségim van és ballagok az életúton, <br>Érett vagyok, én már csak elmerengek a múlton. <br>De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem, <br>Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem. <br> <br>Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút <br>Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út. <br>Lemehetnék akár Tiszára és kishajóval hajókáznék, <br>Oda velem eljöhetnének, barátomék, a Poétáék. <br> <br>Mindezt nem kell megtagadnom, majd jövőre kezdem, <br>Csak előbb jön a szilveszter, azt jól át kell élnem. <br>Lassan sötét el is kezdődik, feltekintek az égre, <br>Azt gondolom, újév lesz mire ennek az éjnek vége. <br> <br>Nincs apelláta, nem leszek én renitens, <br>Én… rég voltam érettségiző eminens… <br> <br>Megesd, év vége jő és lásd a szilveszter került elő <br>Az éjféli pezsgős köszöntéstől jön az öröm elő. <br>Ha majd elérkezik az év vége, múlassunk, remek lesz, de <br>Jókedv domináljon, esetleg gondolatunk szálljon messze… <br> <br>Ha az élet gyötör, változtatni kellene, <br>Szilveszterkor fogadd, úgy lesz… akár lehetne. <br>Éjfélkor durranjon pezsgős üveg, repüljön a dugó, <br>Jókedvvel koccintsunk, senki ne legyen nagy medve… morgó! <br> <br>A szilveszterest, petárda szikrázó, csillámló fényülete, <br>Újév hóviharos, fergeteges mást, évhozó lendülete… <br>Ha majd elsején kinézek és a táj ködös, <br>Kiszólok: emberek! Boldog újév is közös… <br> <br>Nyomás tovább, jönnek az újabb és újabb évek, <br>Éjfélkor kortyolom a pezsgőt érzem, hogy élek. <br>Gyerekek! Ünneplők! Szilveszterkor együnk, igyunk, meg táncoljunk <br>És éjfél után új élet folytatásba végleg kirándulunk! <br> <br>Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én már eminens, <br>Én bizony úgy teszek, jövő évben sem leszek… renitens. <br> <br>Vecsés, 2013. december 8. – Kustra Ferenc József- íródott: szilveszteri önéletrajzi írásként… <br>

Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat, <br>A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat. <br>Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek. <br>Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek! <br> <br>Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés, <br>Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés... <br>Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már kegyelem! <br>Bármit megtettél, az már a tied… már történelem. <br> <br>Azt véled, hogy értelmetlen minden, és tehetetlen bolyongasz? <br>Pedig nem! Az életed kezedben van… akkor minek szorongasz? <br>Az óévi életünk olyan, hogy már épp, hogy csak pislant, <br>Mindjárt betoppan az újév, ő majd mindent összecsillant… <br> <br>Fogadjunk együtt: Szeretetet, békességet, <br>Együttműködést, egészséget, fényességet. <br>Legyen majd egymáshoz, sok türelmünk <br>Mert nem jó, ha hamar fogy… így kellünk. <br> <br>Rögtön éjfél, most csak mulassunk és vigadjunk, bontsunk pezsgőt, <br>Szeretteinkkel kívánjunk jókat, vigasztaljuk esendőt! <br>Az újév szele majd elfújja a múlt, romlott élet bűzét, <br>Jő az újév, és majd visszaadja az emberi lét tűzét. <br> <br>Vecsés, 2012. december 29. – Kustra Ferenc József <br>

Éjfél után az újév lassan, tántorogva indul, <br>Sokat ivott, de megy már előre… így még csak vidul. <br>Még csak a járdán oson, dülöngélve, félve, <br>Majd’ előtűnik, egy sikátorból… egy évre. <br> <br>De aztán meglátjuk a hóesésben <br>Ahogy magához tér a lámpafényben… <br>Reggel majd, mikor pirkad, üdvözli az első napot, <br>Jókívánságok miséjére felkérjük a papot. <br> <br>Délután még tűnő napsütés volt a havas tájon, <br>Majdnem elhittem, hogy visszatekint, s jő… a nyár újból. <br> <br>Zsebórám az időt, kéregként vési a tenyerembe, <br>Közeleg az éjfél, már csak percek… itt lesz óév vége. <br>Újkor, mint az ekevas, jó mélyre szánt... én öregszem… <br>Az indián táborban már én lennék az &bdquo;Öregszem”. <br> <br>Ha beköszönt az éjfél, a sok csillagszóró mindent beföd, <br>De bizony ezt, szépet mi nem látjuk, ha azt befedi a köd! <br>Az ablakból kinézve a fák fekete árnya meztelen, <br>A sok piás ember, örömünnepet ül, mulat fesztelen… <br> <br>Gondolkozz! Nézz az újévbe, építs azt jövőre, <br>Történjék bármi… Te állj fel, így juthatsz előre! <br>Hagyj nyomot a világban, hisz megjön a perc, az utolsó, <br>Gondold végig utadat, hogy ne legyél a legutolsó… <br> <br>Majd kimegyek az udvarra, suttogok kicsit a szélbe, <br>S amit akarok, talán eljut a mindenség kékjébe… <br> <br>Vecsés, 2012. december 18. – Kustra Ferenc József <br>

Megint elmúlt egy év annak, aki megérte, <br>Aki meg itt maradt velünk, az megértette, <br>Hogy az élet nem áll meg, idő tovahalad, <br>Tesszük tovább, amit kell… utunk odahalad. <br> <br>Szilveszter éjjelén eszünk, iszunk, mulatunk, <br>De ezzel az is jár, hogy egy évvel elmúltunk. <br>A részünkre kiszabott életből is már kevesebb <br>Újév vár ránk, bár lehet… élvezetesebb, nemesebb. <br> <br>No, de hagyjuk ezt és mondjuk, hogy mi majd, megváltozunk? <br>Sokan megfogadják, de nem tartják, át nem változunk! <br>Azt azért megígérhetjük magunknak, hogy kicsit jobbak <br>Leszünk, másokra odafigyelünk, s rosszak nem vijjognak. <br> <br>Azt fogadjuk meg, hogy mai naptól kicsit jobban figyelünk <br>A családra, a szeretteinkre, együtt élni segítünk <br>Nekik velünk, mert bizony velünk sem könnyű <br>Van rigolyánk, hobbink, másnak az nem habkönnyű. <br> <br>A szeretet lángja most, nagyon lobbanjon fel és mindenkiben égjen <br>Folyamatosan, jövőre, állandóan, igen, végig egész évben. <br>Ne érjen senkit kudarc, csak sok, nagy siker, <br>Járjunk egész évben egyenes gerinccel. <br> <br>Vágyódjunk arra, amit az újév hoz, <br>Lesz benne jó, újév rosszat átlapoz… <br>Örüljünk fáknak, erdőknek, mezőknek, <br>Ne akarjunk rosszat más embereknek, <br>Ne számítson, ha ketrecben laksz, ha idomár ostoroz, <br>Uralkodj magadon, emelkedj felül, jót megsokszoroz… <br>Az se érdekeljen, ha vadon a hazád és nesztelen üldöz <br>A halál. Lépj ezen is túl, várd, élet majd bizton beezüstöz. <br> <br>Nem kell semmit sem megfogadni, <br>De tán’ meg kellene változni, <br>Figyelni a jót, és a szépet, <br>Szépíteni a mindenséget. <br> <br>Mulassunk év végén-elején, koccintsunk <br>A jobb jövőre, és csókot is cuppantsunk… <br>Kortyoljunk bele a pezsgőbe, tárjuk ki szívünket, <br>Tiszteljük egymást, hogy sokan szétvigyék jó hírünket… <br> <br>Viseljük a sorsot, ahogy meg van írva, méltósággal, <br>De nem kell, ne álljunk harcban az egész, mocskos világgal. <br>Ezt tegyük és minden biz' jobb lesz, <br>A világban a helyünk jobb lesz <br> <br>Vecsés, 2011. december 30. – Kustra Ferenc József <br>

Ismét elmúlt egy év, ennyit öregedtünk <br>És akkor is így van, ha nem tetszik nekünk. <br>Jönnek, mennek az évek, mint jelen eset is <br>Mutatja, hogy bontjuk a pezsgőt, koccintunk is. <br> <br>Sokan most megfogadnak mindenfélét. <br>Kár, mert úgysem tartják be, mert a lét <br>Nem lehet egy fogadalom függvénye. <br>Ki, ha változik, az neki valós igénye. <br> <br>Bontsuk ki a pezsgőt, mindjárt éjfél van <br>Kakukkos órát nézzük, figyeljük, ha van. <br>Mindjárt lesz, hogy petárdák durrannak, <br>Félős kutyusok meg elbujdokolnak. <br> <br>A kismadár reppen ki és be, <br>Kakukkol nekünk az időt jelezve, <br>Most éppen kakukkolt hetet <br>És ezzel jelzi, hogy <br>Elvesztünk egy évet, mi volt, mit már megéltünk, <br>Mely már a történelmünk, múltunk nékünk. <br>Bontsuk ki már a pezsgőt <br>És töltsük pezsgős poharakba <br>Készülve a nagy koccintásra, <br>A múlt hátul hagyására, <br>Készülve a jövőre, <br>Az életre, az Újra, <br>A továbbélésre! <br> <br>Ez az év sem volt jobb a többinél, <br>Pedig szerettük volna, hogy ennél <br>Több és jobb is legyen a részünk, <br>Mindenestől… jobb legyen életünk. <br> <br>Már tízet kakukkolt, emeljük a poharakat <br>Készítsük lelkünket és gigánkat, <br>Nézzünk a másikra szeretettel <br>És a jövőt várjuk tisztelettel. <br>A saját életünk, ha nem tiszteljük, <br>Elveszti értelmét az életünk, <br>Nem lehet mindig más a hibás, <br>Bár a rossz körülményekkel <br>Ez lehet pech, átok dualitás. <br> <br>Tizenkettediket kakukkolta, ezzel átléptünk <br>Az újévbe és már… a múltra visszatekintünk. <br> <br>Csendüljenek a pezsgős poharak, <br>Jókívánságok hagyják el szánkat. <br>Örüljünk együtt az újévnek, <br>Anekdotázzunk a réginek… <br> <br>Kétezer tizenkettőben ne gyűlölködjünk, <br>Irigységgel ne gyötörjük az életünk! <br>Fogadjunk el másokat, úgy amilyenek, <br>Így legyünk boldogok, sikeresek, emberek! <br> <br>Örömteli, sikeres magánéletet, <br>Boldogságot mindenkinek! <br>Örömteli sikerekben gazdag, boldog <br>Újévet mindenkinek! <br> <br>Vecsés, 2011. december 30. - Kustra Ferenc József <br>