(Bokorrímesek)
<br>A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött,
<br>A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött.
<br>Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között
<br>
<br>Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni.
<br>Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni…
<br>Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni.
<br>
<br>Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve…
<br>Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre.
<br>Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre!
<br>*
<br>(apeva)
<br>Le
<br>Kéne
<br>Taglózni
<br>A mozdonyom
<br>Masinisztáját?!
<br>*
<br>Meg
<br>Kéne
<br>Nézni, hogy
<br>Görcs rángatta?
<br>Szóltam, kiszállok!
<br>*
<br>(10 szavas)
<br>Kiszállni a saját életvonatomból?
<br>Nem tehetem halál-tokosságból!
<br>Maradtam, végtelen életvágyból!
<br>*
<br>De
<br>Bizony.
<br>Ki, aki
<br>Dumál neki?
<br>Mért van ellenem?
<br>*
<br>Én
<br>Nagyon
<br>Másképpen
<br>Gondoltam tán’?
<br>Rosszul alakult…
<br>*
<br>Az
<br>Enyém
<br>Vonat, ment.
<br>Ki mondta, hogy
<br>Mért éppen arra?
<br>*
<br>Jaj!
<br>Oda
<br>Kötöztek
<br>Fűtéscsőhöz!
<br>Élet… elsuhant!
<br>*
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok,
<br>Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok…
<br>Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok.
<br>
<br>Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
<br>
Vendégem lehetnél, Etelka!
<br>Élvezettel rád másznék még ma.
<br>Szerelem oltárán,
<br>Áldoznánk… netalán.
<br>Szeretném… élvezném tested… ma.
<br>
<br>Vendégem lennél és a párnám?
<br>Fejemet hasadra hajtanám.
<br>Húsidat zabálnám,
<br>Cickókat csókolnám.
<br>Szeretném élvezeted, bíz’… ám.
<br>
<br>Vendégem lennél lepedőmön?
<br>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn.
<br>Simítgatnám tested,
<br>Simogatnám lelked.
<br>Vágyom orgazmusod örökkön.
<br>
<br>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Az ölésnek vágya,
<br>Katonának nagy erénye.
<br>Lecsillapítható?
<br>*
<br>
<br>Béke minden vágya?
<br>Eltetvesedett bakának…
<br>Csillapíthatatlan.
<br>*
<br>
<br>Elpusztítás vágya,
<br>Beteg elme zugaiban.
<br>Lecsillapítható?
<br>*
<br>
<br>Ölelésnek vágya,
<br>Szerelmeseknél kívánság.
<br>Csillapíthatatlan!
<br>*
<br>
<br>A háború vágya,
<br>Pénzemberek álmaiban.
<br>Lecsillapítható?
<br>*
<br>
<br>Az építés vágya,
<br>Lelkesedés ujjongása.
<br>Csillapíthatatlan.
<br>*
<br>
<br>Ha megjő háború,
<br>Megoldás a kételyekre?
<br>Győzelmes téveszme!
<br>*
<br>
<br>Ha kitör a béke,
<br>Háború, lövések nélkül…
<br>Kinek, mi érdeke?
<br>*
<br>
<br>Újra és újra hit!
<br>Vágy, mit a remény teljesít.
<br>Hit, remény, szeretet.
<br>
<br>Vecsés, 2015. december 3. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban.
<br>
Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett,
<br>Lent a tengerszoros kék vize oly' sejtelmesen csillogott,
<br>A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott.
<br>Belenéztem a kékes verőfénybe... lélek énekelgetett.
<br>
<br>Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt,
<br>Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát.
<br>Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát.
<br>De megyek tovább, várok még élményt... a következőt.
<br>
<br>Vecsés, 2014. november 21. - Kustra Ferenc József
<br>
Septolet)
<br>Világ oly’, mintha
<br>Züllötten aranyos,
<br>Tán’ kapatos
<br>Is volna…
<br>
<br>Min mulatott?
<br>Vagy múlatott?
<br>Elhagyott?
<br>*
<br>
<br>(Anaforás, 10 szavas duó)
<br>Megoldás: életállást kellene változtatni,
<br>Megoldás nem lehet, újra kellene születni…
<br>*
<br>Világ oly’ nekünk, amilyenbe születtünk,
<br>Világot… sorséknál kik rendelték nekünk?
<br>
<br>Vecsés, 2021. január 31. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként.
<br>

Értékelés 

