A Balaton biz’ haragvó is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők <br>Nagyocska esőt várják erdők, mezők… <br>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők. <br> <br>(tíz szavas) <br>Özönt hoz, vihar dobol fennen, <br>Mező, erdő várja csendben, türelemben. <br> <br>(Septolet) <br>Most kezd <br>A vihar… ébred, <br>Föléled! <br> <br>Rímeit csettintgeti, <br>Mező füvét ledöntögeti. <br>Vaksötét fellegi, <br>Megöntözi! <br> <br>(apeva) <br>Szél <br>Zeng már, <br>Fény sehol, <br>Felleg zuhan, <br>Fű remeg alatt. <br>* <br>(3 soros, bokorrímes) <br>Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton, <br>Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon. <br>Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó! <br> <br>(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.) <br>Vasárnap parton ülünk, <br>Meleg van, árnyék velünk. <br>Sok fürdőző jól leég, <br>Van esernyőnk... hűsülünk. <br>* <br>(tíz szavas trió) <br>Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk! <br>Megyünk, lekváros lángost eszünk… <br> <br>Tudjuk ez német mintára van, <br>Nekem most erre kostólom… van. <br> <br>Meg is kávéztunk, az idő meg ment, <br>Kint vészterhes megjelent… <br> <br>(leoninus) <br>Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár. <br>Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull. <br>* <br>(HIAQ- féltucat) <br>Míg mi lakomáztunk, <br>Fekete felhő ideért. <br>Eső is már csöpög. <br> <br>Mi máris indultunk, <br>Viharos eső ránk zúdult… <br>Ernyőt kinyitottam! <br> <br>A vihar, hej… ütött, <br>Engem majdnem arcra lökött. <br>Kezemből ernyőt ki… <br> <br>Társam Éva fogott, <br>Igy arcra esés… nem volt meg. <br>Éva térdre esett. <br> <br>Zuhogó esőben <br>Segítettem sántikálni… <br>Jó tett helyébe, jót… <br> <br>Ő meg az ernyőnk kis <br>Maradékát erő… fogta. <br>Otthon a kukába… <br> <br>(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.) <br>Az esőben elbotlott, <br>Támogattam, <br>Térdére rogyott. <br>Ő csak felém kacagott, <br>A jótett jót hozott. <br> <br>Esernyőnket markolta, <br>Eső zúdult, <br>A szél forgatta. <br>Rongyos már, mégis fogta, <br>Otthon kukába dobta. <br> <br>(leoninus) <br>Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék! <br>Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt. <br>Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon... <br>Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak! <br> <br>(sedoka) <br>Cipőnk elázott. <br>Mindenünk csupa sáros, <br>Mostam őt... bűvös páros. <br> <br>Álltam csendesen. <br>A párás üveg mögött, <br>Lám, felhő elköltözött. <br> <br>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével. <br>

(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján, <br>Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán… <br>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján. <br> <br>(leoninus) <br>Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben. <br>* <br>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni… <br>Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni? <br>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni… <br> <br>Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni. <br>* <br>Badacsony fölött az azúr besötétedik, <br>Az éj sötétje teljese ránehezedik… <br>Badacsony fölött az azúr besötétedik. <br> <br>Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet. <br>* <br>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom, <br>Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom… <br>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom. <br> <br>Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje. <br>* <br>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet, <br>Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet… <br>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet. <br> <br>Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba. <br>* <br>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt, <br>De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt… <br>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt. <br> <br>Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad. <br>* <br>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad, <br>A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad… <br>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad. <br> <br>A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben. <br> <br>Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága… <br>

Hétköznap a Balatonon is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vízterhesek a vészterhes felhők <br>Jó régen esőt várják erdők, mezők… <br>Vízterhesek a vészterhes felhők. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Most kezd <br>A hőség… ébred, <br>Föléled! <br> <br>Rímeit ölelgeti, <br>Mező füvét sercegteti. <br>Sötét felleg, <br>Megöntözi! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Ha ide <br>Ér Badacsonyból… <br>Jó gyanús! <br>* <br> <br>(3 soros, bokorrímes, önrímes) <br>Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris? <br>Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris? <br>Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Gyorsan búcsúzunk el a <br>Haragossá váló nagy víztől. <br>Máskor kijövünk! <br> <br>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével. <br>

A szerelmünk parkolópályán… <br> <br>Bántottál lelkemben, ó, Csenge <br>Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve. <br>Törsz, zúzol engemet, <br>Hessented legyeket? <br>Miért változtál velem szemben? <br> <br>Nem bántani vágytam, csak élni, <br>De túl sok volt és kezdtem félni. <br>Te raktál rám terhet, <br>Nem volt bennem enyhet. <br>Csak vágytam a békét és ennyi. <br>* <br> <br>Bántottál lelkemben, mért’ tetted? <br>Magad nekem, miért kelletted? <br>Nem tudom, de én is, <br>Ilyet tettem mégis? <br>Nem kellettem… ezt érzékelted? <br> <br>Nem szándékból törtem szívedet, <br>Nem bírtam fullasztó hitedet. <br>Szép volt, amíg az volt, <br>A szív is mást hallott. <br>Nem kértem mást, csak kis szünetet. <br>* <br> <br>Szemedben nem vagyok senki sem? <br>Ne légy ellenség… mert elhiszem. <br>Én biz’ még szeretlek, <br>Gyorsan nem feledlek! <br>Ember porból porrá lesz… hiszem! <br> <br>Nem lettél sosem csak &bdquo;senki sem”, <br>Bennem kihűlt... régi szerelem. <br>Ellenség nem vagyok, <br>Mások az irányok! <br>Fáj érzés, máshova ment... hiszem. <br> <br>Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat. <br>

Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat! <br>Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat. <br>Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat. <br>Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat <br> <br>Orcák összeérnek már, <br>szinkronban zeng a forró testük. <br>Izzik a reggel. <br>* <br> <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak. <br> <br>Orcáik összeforrnak, <br>szerelem- kút szélén csók lebeg. <br>Elhallgat a száj. <br>* <br> <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások. <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások <br> <br>Oda les az újhagyma, <br>a kert végében suttog, - bizony <br>mi mások vagyunk! <br>* <br> <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének. <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek. <br> <br>Olvad reggeli napfény, <br>összebújnak akár a remény. <br>Nem leszünk feltét! <br>* <br> <br>Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek! <br>Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek! <br> <br>Orcák ölelik egymást, <br>némán, szelíden lelkük együtt. <br>Összeforr szívük. <br>* <br> <br>A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt… <br>A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt… <br> <br>Olyan vágy szállt reájuk, <br>testük egymásban oldva pihent. <br>Örömkönnyük száll. <br>* <br> <br>Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója! <br>Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója… <br> <br>Omlik ágról a csoda, <br>mit dió rejt, őrzi szerelmet. <br>Összebújós hely. <br>* <br> <br>Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem, <br>Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem! <br> <br>Oly halk a világ, mikor <br>rám néz szemed, megáll a jelen. <br>Csókodban lakok. <br> <br>Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta. <br>