Az ég így estefelé veszít áttetsző <br>Kékségéből, a Nap meg már a lemenő <br>Szinét veszi föl, narancs változatait, <br>Melyek szépek és a sötét ellen rikít. <br> <br>Lehűl a levegő és nőnek az árnyak, <br>Hosszú árnyékuk lesz bokroknak és fáknak. <br>Sötétség birodalma támad, tért elnyel, <br>Leszámol ősi ellenséggel, a fénnyel. <br> <br>Budapest, 2000. július 6. – Kustra Ferenc József <br>

Mindig piti, senki emberektől <br>Függött sorsom. Nekem bizony ettől <br>Nem sikerült soha szabadulnom <br>Így mindig kísértett a rossz sorsom. <br> <br>Alkoholisták voltak, én meg nem. <br>Így aztán választásom nem volt, sem <br>Jó kitörési lehetőségem, <br>Hogy kamatoztassam tehetségem. <br> <br>Ez van, mert az idő nagy kerekét <br>Visszafordítani, vagy szellemét <br>Megváltoztatni most már nem lehet, <br>Így marad minden… bevégeztetett. <br> <br>Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás <br>

Mint haldokló vad, megtört tekintettel <br>Révedek… világra, hűlő lélekkel. <br>Nincs olyan, mi melegséget is adna, <br>Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. <br> <br>Mitől lennék boldog, megelégedett <br>Ha az élet, keresztfára szegezett? <br>Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. <br>Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. <br> <br>Feltámadásban bízni, ez dőreség, <br>Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, <br>Pedig tömeg erős, leemelhetne, <br>Ha szószólójának volna érdeke. <br> <br>Fura, hogy rám senki, sehol nem számít <br>És fura, hogy mily’ sok van, aki ámít, <br>Hogy ez mért van, azt tán már nem tudom meg. <br>A keresztfa a vég, csak ezt érem meg. <br> <br>Budapest, 2000. május 28. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Hétköznapi pszichológia… Akcióban már az egész világ… <br> <br>(senrjú) <br>Új akció van! <br>Vásárolj, oly’ sok pontért! <br>Vedd… mit akarunk! <br>*** <br> <br>(leoninus 10 szavasban) <br>Minden olcsóbb lett, ma már muszáj, ami tegnap csak kellett. <br>* <br>(leoninus) <br>Csábít a szó s ragyog a csalfa akció… s ha kosarad már tele... úgy jó! <br> <br>Vecsés, 2025. június 26. – Siófok, 2025. június 26. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként a hétköznapokról. Én írtam a senrjút, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a leoninusokat. <br>

Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat, <br>És mivel hosszan esett, az esővíz jól beáztatta öreges ráncomat… <br>Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat. <br> <br>Volt egy zápor, simított arcon, <br>Ráncaim mélyén csend lett nagyon. <br>* <br>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak, <br>Kabátom öreg zsebei meg likasok, hittem, hogy láncaim elhulltak… <br>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak. <br> <br>Eső elállt, sóhajom vele szállt, <br>Zsebemből minden terhem... s láncom hullt. <br>* <br>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam, <br>Gondoltam is valahogy lezárom, de még nem most jaj, el ne hagyjam… <br>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam. <br> <br>Nagy hóban járok, bakancsom foszlik, <br>Talpam alól… út is kopik. <br>* <br> <br>Vecsés. 2024. október 23. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. <br>