Ne add fel az álmaid soha,<br>hisz nélküle nem élhetsz<br>Ha egyedül vagy, s bánt az élet,<br>nézz fel az égre, s álmodj tovább.<br><br>Álmok nélkül nincsen élet,<br>álmok nélkül meghaltál.<br>Ha bánt valami gondolj a szépre,<br>nézz fel az égre, s álmodj tovább.<br><br>Az álmok teszik széppé az életet,<br>az álmok adnak reményt a rosszban.<br>Ha fáj az élet, s bántanak téged,<br>nézz fel az égre, s álmodj tovább.<br><br>Ne add fel soha, mit kitűztél eléd,<br>ne add fel soha, az álmaid.<br>Ne add fel soha, akár milyen nehéz,<br>nézz fel az égre, s álmodj tovább.<br><br>Nézz fel az égre, s álmodjál,<br>álmodj, arról mit szeretnél.<br>Ne add fel soha mit magad elé tűztél <br>ne hagyd, hogy elrontsák álmodj tovább.

Egy sóhaj a szélben, mint csillag az éjben,<br>oly messzire tűnt.<br>Egy fájon szép dallam a lelkedben,<br>halkan elszenderült.<br><br>Egy álom a szívben mint árnyék a fényben,<br>csak elmerült.<br>És hitted, hogy szép lesz, bár tudtad, <br>hogy vétek, ha perzsel a tűz.<br><br>Felvillanó képek a szívedben égnek,<br>s már nem menekülsz.<br>Őrzöd a nincset, mint értékes kincset,<br>bár messzire űz.<br><br>Úgy fáj mert érzed, minden csók éget,<br>mely ajkadhoz ér.<br>S áldás és átok, hogy karjában lángolsz,<br>mert nem a tiéd.<br><br>Száz könnycsepp a szívben,<br>száz gyertyacsonk a szívben.<br>Melyen kihúnyt a láng,<br>száz óceán mélyében,<br>száz álmatlan éjjel, mely rád talált.<br><br>Visszajáró képek, száz méla kisértet,<br>mely rabul ejt,<br>börtönébe zárva a szíved oly árva,<br>de nem felejt.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,<br>hadd érezzem forró szerelmedet édesem,<br>Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,<br>remegő testemet csillapítsd csókjaiddal<br><br>Szeress csak szeress örökké engem,<br>szívem csakis téged forrón és hűen szeret.<br>Ajkad ajkamhoz tapadva szoríts magadhoz,<br>ölelj, csak ölelj és soha ne engedj el magadtól.<br><br>Bújj hozzám érezzem szíverésedet, szívemben,<br>forró mézédes csókod felemészti testem.<br>Kívánlak egyre jobban, lángra gyújt a forró vágy,<br>egyetlen szívem dobbanása testedért kiált.<br><br>Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,<br>hadd érezzem forró szerelmedet édesem,<br>Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,<br>remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szemedbe nézek tekintetedtől elolvadok,<br>csillagok ragyognak egy pillantásodtól.<br>Szemed mosolya többet ér ezer szónál,<br>tudom mit mondanál mielőtt meg szólalnál.<br><br>Amikor szemedbe nézek látom a vágyat,<br>karjaid ölelését és édes csókodat, ajkadat.<br>Érzem kezed ,hogy fogod és halk sóhajtásod,<br>szerelmedet mikor ajkaddal, ajkamat csókolod.<br><br>Amikor szemedbe nézek még az idő is elszáll,<br>a szerelem lángra gyúl szívünkben immár.<br>A vágy, s a szerelem vezérel mindkettőnket, <br>dobogó szívedet hallom szívemhez közel.<br><br>Amikor szemedbe nézek látom.önmagamat,<br>látom, hogy szívem szerelme örökké tart.<br>A te a szíved szívemben dobban ezerszer,<br>lelkem, lelkemmel eggyé vált csendesen.

Reggel kedvesem bemászott a takaróm alá,,<br>és így ébresztett fel jó reggelt én tubarózsám.<br>Nézek rá kómás fejjel, kedvesemre hajnalban,<br>aluszékony szemekkel még álmos voltam.<br><br>Good moorning életem szerelme,<br>tessék mondani mi járatban erre?<br>Jöttem hozzád csókkal szeretgetni,<br>csak reméltem, hogy fel tudsz rá ébredni.<br><br>Ez ma reggel történt nagy meglepetésemre,<br>örültem a drágám csókos ébresztésének.<br>Úgy éreztem magam mint Hamupipőke,<br>kit a herceg az örök álmából csókkal ébresztett fel.<br><br>Fel is ébredtem azonnal a hercegem csókjától,<br>abban a pillanatban, mely igazi volt és forró.<br>Szívből jövő valódi érzelmekkel teli szerelem,<br>mely lelkünkböl, s szívünkböl született.