(leoninus trió) <br>Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem, <br>A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem. <br>Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám. <br>** <br> <br>(tízszavas trió) <br>Úgy érzem, csapdában él lelkem... <br>Jézus, el ne engedj engem. <br> <br>Szerelem, lábam nyomod járja, <br>Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa. <br> <br>Szeretlek, te vagy a csillagfény, <br>Veled lesz mindenem… mániás remény. <br> <br>Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat. <br>

Évszakváltozás… <br> <br>Ősz szeleit hozzák fellegek, <br>Még, amit hoznak biz’ hidegek. <br> <br>Parton söpör már az őszi szél, <br>A nyári szerelmekről mesél. <br>* <br> <br>Rohanva hullik le az őszi eső, <br>Nincs eszében, lehetne ő elmenő… <br> <br>Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek, <br>Szürke felszínén buborékok kelnek. <br>* <br> <br>A nagy esővel, nem állunk mi szemben, <br>De örömünk van őszesővel szemben. <br> <br>Esőt látva, lelkem örömben fürdik, <br>Mintha könny volna, arcomon lefolyik. <br>* <br> <br>Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek, <br>Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek… <br> <br>Eső jöhet, kell az utánpótlás, <br>Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás. <br>* <br> <br>Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon, <br>Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon… <br> <br>Őszi eső nyár porát lemossa, <br>Út, táj, lélek minden megtisztulva. <br> <br>Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal. <br>

Síromon nem lesz majd felirat,<br>Nem tudja senki, mert nem mondtad.<br>Nem lessz ott senki, mert nem lehet,<br>A pap se tudhatja, ki eltemet.<br><br>Örökre titokban merülök <br>Aznap majd hangosan mennydörög.<br>Hantomat elmossa szélvihar, <br>A földet mely örökre betakar.<br><br>Virág se nyílik majd síromon.<br>Ha marad jel, esővel elmosom.<br>Egy titkot én örökre megörzök,<br>És végleg a föld alá rejtőzök.

Avagy van békés békétlenség? Miközben a szomszédunkban háború van… <br> <br>Békétlen, jó nagy békességben <br>Ezen összes lehetőségben… <br>Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban, <br>Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? <br>A világ irányítók betegek, alkalmatlanok, <br>A szépnem világirányitók, nem alkalmazkodók… <br>Én már megírtam, az emberiség kiírtul, <br>Pl., úgy, hogy a férfiak többsége, fronton pusztul. <br> <br>A krokodilok megmaradnak kis diónyi aggyal, <br>Amiben éltek és élnek történelmi alappal. <br> <br>Vecsés, 2025, október 7. – Kustra Ferenc József – írtam: helyzetjelenségként a mai emberiség -háborúzó és azt kedvelő- világáról, történelmi hűséggel… bokorrímesben. <br>

Kegyed lenne az én örök pirkadatom… <br>Kegyed lenne a reggeli napsugárom… <br>Kegyed lenne a szépség-örök napfényem, <br>Kegyed lenne a reggeli ébredésem… <br> <br>Kegyed lehetne a szerelem-szellőm… <br>Kegyed lehetne szerelem észvesztőm… <br>Kegyed lehetne, aki inná a csókomat… <br>Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat… <br> <br>Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet… <br>Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet… <br>Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat… <br>Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat! <br> <br>Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban. <br>