Függő ágyban heverészve<br>Dohányfüstöm száll a szélbe.<br>Oly kék színű mint az égbolt,<br>Egy darabja lelkemből volt.<br><br>Öreg, kérges nagy fák alatt<br>Múlatom az időm hanyatt.<br>Balzsam-árnyék hozzám tapadt,<br>Fülemüle dalra fakadt.<br><br>A nap cammog fáradt este,<br>Nyugalmamat égre festve.<br>Lenge felhők, mint tarka rét;<br>Színesedik bennem a lét.<br><br>Lég illata ízes, bodzás;<br>Enyhít rajtam, ahol rozsdás.<br>Naplemente pirospozsgás,<br>Elszenderít madár zsongás.<br><br>Rám borul a lombkorona,<br>Mintha Isten karja óvna...

Jövő záloga<br>Gyermekáldás családban...<br>Létfolytonosság.<br><br>Jövő záloga<br>Nemzetnek gyermekei...<br>Hazafiasság.<br><br>Jövő záloga<br>Bölcsen tanított gyermek...<br>Emberiesség.<br><br>Jövő záloga<br>Békesség és szabadság-<br>Gyermek kacagás.

A pataknak kócos partján <br>Réce riad, torka harsány.<br>Fű és a sás eltakarja<br>Csemetéket jól álcázza.<br><br>Ősi fáknak lombja alatt<br>A napsugár kissé szakadt,<br>Levélzetnek rejtekében<br>Megrekedt a szellő éppen.<br><br>Tükör vizén a folyamnak<br>Nyárfa pihék lubickolnak.<br>Tündérrózsa ringatózik<br>Sárga irissszel mártózik.<br><br>A távolból kakukk kukkant,<br>Fáknak ágán harkály koppant.<br>Olykor csobbant a farkával<br>Egy rabló hal a zsákmánnyal.<br><br>Térdig érő vízben járva<br>Fehér gém is épp vadászna.<br>Veszélyt sejtett személyemben<br>Felrepült hát nagy sebesen.<br><br>Madárdaltól zeng az erdő,<br>A békesség bennem megnő.<br>Természetben egy kis túra<br>Minden bajra legjobb kúra.

Nem fáj már semmi,<br>Földi lét végére ért-<br>Beteljesedett.<br>Túlléptél az anyagon<br>Lelked szárnyal szabadon.<br><br>Nyugodj békében,<br>Mindig Ember maradtál-<br>Emlék bennünk él.<br>Szívekből a szeretet<br>Csillag ösvényen vezet.<br><br>Öröklét kezdet<br>Mennyeknek tárt kapuja-<br>Megüdvözülés.<br>Földi létnek az ára<br>Világosság Világa.<br><br>Gyertyánknak fénye,<br>S gondolatunk feléd száll<br>Égi utadon.<br>Várnak már kik elmentek,<br>Mennyországba vezetnek.<br><br>(Íródott egy kedves rokon emlékére...)

Poéta a viharban… <br> <br>Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, <br>Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! <br>Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, <br>Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. <br> <br>Talán az Isten így kommunikál velünk? <br>Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… <br>Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, <br>Roppan szélroham besuhant az eresz alá. <br> <br>Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni, <br>Mintha várná a Noé bárkáját érkezni. <br>Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot, <br>Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt. <br> <br>Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya, <br>Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba. <br>Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt, <br>Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt. <br> <br>Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József <br>