/Ima/<br><br>Aki dalolsz a némaságban,<br>Tanítasz bennünket hangtalan,<br>Fény - értelemre vezess csendben,<br>Hogy léptem mindig jót reméljen.<br><br>Útjaimon hadd tanuljam meg,<br>Más céljában mi rejtezik meg.<br>A kezem legyen szelíd, nemes,<br>Érintése gyengéd és kegyes.<br><br>Nyelvem hadd szóljon tiszta hangon,<br>Lélekből, ne haragból, bántón. <br>Ne ítéljek senkit könnyelműen, <br>Engedd, hogy én csak figyeljek csöndben.<br><br>Ne hagyd, hogy fájdalmakat hagyjak,<br>Legyek forrása, napnak, dalnak. <br>És ha majd egyszer hazatérek csendben,<br>Helyettem tovább csak az Ének éljen.<br><br>Siófok, 2025. május 23. - Gránicz Éva - Írtam: Ausztrál őslakosok ima-éneke alapján.

Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan,<br>Sétálunk, s nézzük fények törnek át, ezer irányban...<br>Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan.<br><br>Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja,<br>Hátunkon nagy zsák, benne elemózsia, tűznek gyújtós és kisbalta...<br>Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja.<br><br>Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban,<br>Körben kövek, sehol száraz a láng csókol fát, szikra pattan...<br>Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban.<br><br>A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom,<br>Ahogy parton csendes szélbe merül a nap, lelkünkben nő az izgalom...<br>A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom.<br><br>A fény sugarai forognak, mint este, a nap fáradt utolsó sóhaja,<br>A lombok résein átdereng, mint teaszűrőn meleg folyadék sugara...<br>A fény sugarai forognak, mint este a nap fáradt utolsó sóhaja.<br><br>Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan,<br>Ballagunk haza - mesébe illő volt a nap, s a szalonna is páratlan...<br>Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan.<br><br>Siófok, 2025. május 17. - Gránicz Éva - Írtam: három soros zárttükrös versformában.

Kedvesemmel rét mellett jártunk,<br>Felébredt a szerelmi vágyunk.<br>Pipacstenger ringott,<br>Testünk úszni vágyott...<br>Szerelem vize. Jöjj csobbanjunk...!<br><br>Pipacsok közt a vágy belobban,<br>Testünk perzsel, a csókban lobban.<br>Most kell! Gyere Édes,<br>Szeretni mézédes...<br>Letépem ruhád rólad nyomban!<br><br>A napfény fehér bőrünkbe mart,<br>A vágy, mint egy szellő felkavart.<br>Szomjunk nem víz oltja,<br>Csakis egymás csókja...<br>És az idő, ott velünk megállt.<br><br>Fű hajolt ránk, nem tiltakozva,<br>Tűzben testünk összefonódva.<br>És nem volt már határ,<br>Csak te, én, s bűvös nyár.<br>Olvadt pipacsok piros csókja...<br><br>Siófok, 2025. május 10. -Gránicz Éva- Írtam: Romantikus LIMERIK-ben

Csendes éj leple,<br>szíved hangját kutatom.<br>Álmomban élsz még.<br>*<br>Telefon néma,<br>minden rezzenés hazug.<br>Te vagy a csend is.<br>*<br>Hiányod marja<br>lelkem minden szegletét.<br>Vágyom szavadra!<br>*<br>Perc pereg lassan,<br>várok, mint tavasz a fényt.<br>Jöjj, szerelmem, jöjj!<br>*<br>Kívánlak nagyon,<br>mint esőt a szomjas föld.<br>Minden sejtem hív.<br>*<br>Remény pislákol,<br>egy üzenet, egy sóhaj.<br>Jó is lenne már!<br><br>Siófok, 2025. május 9. Gránicz Éva- Írtam: Senrjú csokorban

(Apeva)<br><br>Már<br>Szívem<br>Téged vár,<br>Minden, minden <br>Csupa napsugár!<br><br>Csupa napsugár<br>Minden, minden,<br>Téged vár<br>Szívem<br>Már!<br><br>Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva-