Szeretlek ezerszer is kimondom,<br>mit szívem súg csak halld meg jó?<br>Milyen szépen szól ez csak a tied,<br>ez a muzsika lelkemből dalol neked.<br><br>Csak érted élek minden percben,<br>érted vagyok csakis a tiéd a szívem.<br>Éretted dobban minden pillanatban,<br>szeretlek, szeretlek minden szólamban.<br><br>Szeretlek ezerszer is kimondom,<br>mit szívem súg csak halld meg jó?<br>Milyen szépen szól ez csak a tied,<br>ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Kedves lányom mivé lettél, <br>tudom, hogy már felnőtt lettél.<br>Hol van benned az anyai szeretet? <br>Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett. <br><br>Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,<br>csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.<br>Nem hiányzom? Nem szeretsz már?<br>Vagy elfelejtetted az Édesanyád?<br><br>Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?<br>Elég neked az, hogy felneveltelek?<br>Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?<br>Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?<br><br>Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,<br>ezt érdemlem én tényleg tőled?<br>Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,<br>az életem nélküled örökre eltűnik.<br><br>Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,<br>amikor már késő mert elvisz a bánat?<br>Hol van belőled az anyai szeretet?<br>Elfelejtetted irántam a tiszteletet?<br><br>Csak látni szeretnélek és megölelni téged,<br>szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged. <br>Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?<br>Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?<br><br>Egyszer talán lesz majd rám időd,<br>csak vigyázz, hogy ne legyen késő.<br>Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,<br>utána már hiába sírsz utánam és értem.

A demencia testi, lelki szellemi leépülés, <br>amelyben Édesapám szenvedett élete végéig. <br>Nem tehettem mást mint ápoltam,<br>és mellette voltam, gondoztam.<br><br>Fogtam a kezét és csak szeretet adtam, <br>közben a szívem majd megszakadt.<br>Csókoltam a kezét és sírva könyörögtem, <br>ne hagyd őt szenvedni drága jó Istenem. <br><br>Könnyítsd meg neki ne legyen fájdalma,<br>bele pusztulok én ebbe a bánatba.<br>A felejtés örök homályába vesztek emlékei,<br>lassan elfelejtett járni, s beszélni.<br><br>Teljesen leépült csak feküdt szegénykém,<br>nem tudott már az élettől semmit sem remélni.<br>Tavaly örökre álomra hajtotta fejét,<br>nem szenvedett már végre Istenem,<br>csak békésen elaludt örökre csendesen.

Szemeid nekem a csoda és a napfény, <br>te vagy nekem a nappal, s az éj. <br>Ajkad, ajkamnak és testemnek a mindenség, <br>elvarázsolt, s örökre a hatása alá kerültem én. <br><br>Érintésed bőrömnek, mint mennyország kapuja, <br>ha hozzám érsz a lelkemnek legszebb varázslata. <br><br>Lelkem, lelked gyógyítja te vagy a minden nékem, <br>szívem örökké szeret téged, amíg világ a világ élet.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,<br>mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.<br>Hiányzol nekem drága Édesanyám,<br>sírok utánad minden egyes éjszakán.<br><br>Nem vársz már engem, üres a ház,<br>nélküled az életem üres és sivár.<br>Borzasztó élnem nélküled,<br>hiányzik a gondoskodó szíved.<br><br>Két karod ölelése, öröm az arcodon,<br>vidám nevetésed, gyönyörű mosolyod.<br>Szerető karjaidban megnyugodtam,<br>hozzád futottam ha szomorú voltam.<br><br>Nem vagy már itt csak az emlékek hada,<br>ami belülről tép szét, szívemet mardossa.<br>Temetőbe sírodra koszorút viszek,<br>ott térdeplek és imádkozom Érted.<br><br>Ugye látsz engem a mennyek kapujából,<br>hogy nekem mennyire hiányzol?<br>Óvjanak az angyalok odafent Téged,<br>vigyázzák minden egyes lépted.