Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Ha már van valamid, lehet, hogy semmiből létrehoztál valamit.
<br>Már átlépte a saját korlátját, kinek sikerült létrehozni valamit…
<br>Megteremteni, majd gondozni –az aztán a nagydolog- valamit
<br>Egy
<br>Fölöttébb kényes művelet, mert a jövő is még tartogathat... még valamit.
<br>
<br>Kishitűség nem használ, nagyravágyás káros! Hogy őrződ... valamit?
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 12. - Kustra Ferenc József
<br>
Versben és európai stílusú haikuban…
<br>
<br>Ami elmúlik,
<br>Az már az idő foglya.
<br>Élet időharc!
<br>*
<br>Kincses ládika
<br>A múlt, nagy időzárral…
<br>Van jövőidő.
<br>
<br>A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
<br>Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
<br>Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…
<br>
<br>Az idő nyűge
<br>Folyton ott ül, fejemen.
<br>Időharc részek.
<br>*
<br>Élet dobogás
<br>Ismeretlen ritmust ad.
<br>Idő, nem áll meg.
<br>
<br>Ketyeg az életóra, és tán’ lefekszünk virradóra?
<br>Vagy talán elromlott az öregecske ébresztőóra?
<br>
<br>Menetközben olyan sok száz baj felsértette a lelkemet,
<br>Próbáltam időzíteni, de nem használtam az eszemet…
<br>Tudtam, időharc nem véges, de felőrölte a lelkemet.
<br>
<br>A csöndem, mint mikor a harmat, csendben leül a hajnali tájra,
<br>Beborított és altatott, de ma ez talán annyira nem fájna,
<br>Ha, a bennem élő vekker, nem folyamatos időtáncot járna…
<br>
<br>Csillagos ég alatt, az éj csendje, mint egy fekete selyem stóla,
<br>Mindennap hozzásegít, hogy a vekker szerint térjek nyugovóra,
<br>Reggelre, az idő továbbhalad, óramutató megy forgóba.
<br>
<br>A felkelő nap
<br>Korán, ébren nem talál.
<br>Éjjel, harc szünet.
<br>*
<br>Idő, reggeltől
<br>Megy tovább, perc ketyegés…
<br>Az élet: idő.
<br>*
<br>Monotónia
<br>A napi idő perce.
<br>Életrészletek.
<br>*
<br>Szemlecsukásom,
<br>Nem oldja meg perceket.
<br>Élet, percből áll!
<br>
<br>Talán az időmúlás lesz a hóhérom,
<br>Idő lett az én rozsdás életzsanérom...
<br>Nincs már más, megiszom az egy pohár borom…
<br>
<br>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József
<br>
Szerelmi vágyódás a romantikázásra…
<br>
<br>Édes Amálka,
<br>Messze távolból jer, mert várlak.
<br>Légy kartávolságra imádlak.
<br>Legyél velem fogd kezem, ne kergess bánatba.
<br>Van enélkül is bőn' bajom, létem álarcba…
<br>
<br>Édeském, Málka
<br>Kerülj elő, kérd ölelő kart.
<br>Szerelmem szomorúfűz... vízpart.
<br>Közben azért beleturkálnék… dús hajadba.
<br>De finom lenne, bent azt szeretni- valódba.
<br>
<br>Édeske, Mála!
<br>Főzöm az ebédet és vágylak.
<br>Inkább hagynám... karolgatnálak.
<br>Gyere picikém és mond, enyém vagy már máma,
<br>Utána mi úgy... ráállnánk égi pályára.
<br>
<br>Vecsés, 2019. október 21. Kustra Ferenc József - írtam; anaforás, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.
<br>
(Senrjú)
<br>Micsoda csendben,
<br>Törekszik utánad… vágy.
<br>Itt lemondás nincs.
<br>*
<br>(Grádics)
<br>Van itt nagy remény,
<br>Szívember utánad vágyódok,
<br>Sok napot meg, végig kínlódok!
<br>Ez a szerelmes várakozás olyan kemény,
<br>De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény.
<br>
<br>*
<br>(Limerik)
<br>Életemben, rád vágyakozok,
<br>Mert Te vagy az egy… kit imádok.
<br>Ha itt lennél velem,
<br>Boldog lenne lelkem…
<br>Remélem, eljössz… csak, rád várok…
<br>*
<br>
<br>(Septolet)
<br>Gondolatok…
<br>Magányomban gyalogolok,
<br>Elhervadok.
<br>
<br>Hiába a szerelmem,
<br>Nem vagy velem,
<br>Egyetlenem.
<br>Vágylak, ezt kesergem.
<br>*
<br>
<br>(Anaforás, 10 szavas duó)
<br>Szívből mondom, olyan jó lenne,
<br>Ha kezed itt volna kezembe…
<br>
<br>Szívből kívánom, légy a közelembe,
<br>Távolságod belekerült már az elegembe…
<br>*
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Majd, ha ruhátlanul ölelhetlek, lehet valószerűtlen,
<br>Most úgy tűnik; lehetetlen?
<br>*
<br>
<br>(Haiku)
<br>Természetváltás
<br>Is megkapja magáét.
<br>Ami jár, az jár!
<br>*
<br>
<br>(Sedoka duó)
<br>Csak én egyedül
<br>Élek, mint a pech szobra!
<br>Esdés, nem hallgattatik!
<br>
<br>Vad reményeim
<br>Becsaptak, nem teljesült.
<br>Küzdjek? Lesz ez még jobb is?
<br>
<br>Vecsés, 2019. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
<br>
Ha a számból nagy szavakat röppentek,
<br>Velem szemben csak álltak a döbbentek.
<br>Ha precízen végiggondolom, mit kell…
<br>Többen lenyomnak egy rumot, üveggel.
<br>
<br>Nem születtem vezérnek, vezetőnek,
<br>Mások szemében nem látszom főnöknek.
<br>Ki így született, ily’ a habitusa,
<br>Annak az élet, egy nagy haláltusa.
<br>
<br>Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>

Értékelés 

