Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt, <br>De eredmény nem volt, mert szerencse ide nem köszönt… <br>Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt. <br> <br>Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat, <br>Mikor hittem, hogy eljössz, nem kaptam alkalmat… <br>Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat. <br> <br>Maga az eddig éltem is már hosszú volt <br>És mindennapomon hitem harangja szólt… <br>Maga az eddig éltem is már hosszú volt. <br> <br>Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál, <br>De életem másként folyt le, nem szólt: ’találkoztál’… <br>Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál. <br> <br>Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg, <br>Hosszú életem hiányban nélküled éltem meg… <br>Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg. <br> <br>Már valamikor átmegyek egyedül a más világra, <br>De onnan, már nincs visszaút, el leszek... csak téged várva… <br>Már valamikor átmegyek egyedül a más világra. <br> <br>Vecsés, 2016. július 5. - Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy először az 1. és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sor egyben. Igy lesz meg a kétféle gondolatiság… <br>

Vad gondolatom egyszerre előkerül, <br>Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül… <br>Gondolkozni próbálok, de képtelenül… <br> <br>Szólt-e nekem még a régi dalom, <br>Múlt-e már bennem, régi fájdalom? <br>Gondolataim persze űznek, csak egyre, <br>Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre? <br> <br>Hogyha eredendő bűnünk a létünk, <br>Akkor bennünk lelhető minden vétkünk! <br>Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden. <br>De nekem nincs, lent lakok az alvégen… <br> <br>Hódolok én a régen-múlt időknek, <br>Hogy tegyek eleget tévedéseknek? <br>Bűnös vagyok? Vessetek a férgeknek! <br> <br>Érzéseim vannak, megvannak jóra, a rosszra, <br>Mit tegyek, hiába vagyok a magam bírója? <br>Hallgatom verdeső szívhangomat, virradóra… <br> <br>Van nekem bizonyos csendem, maga a képzelet, <br>Azzal suhanok a fájdalom folyamom felett! <br>Vigaszt várok én, sőt sokat vártam már... eleget. <br> <br>Rövid az élet, kevés benne a boldogság, <br>De, van büntetés: oly' bősz a boldogtalanság… <br>Bűnös lét, maga...göröngyös járhatatlanság. <br> <br>A múltam és vétkeim megvannak a fej-képkeretben, <br>Mi kellett volna, hogy én ne legyek bűnös? Képzeletben! <br> <br>Az út végén, nem lehet tudni, hogy mi vár, <br>Ősünk is mind, fent... a csillagösvényen jár. <br>Csak madárnak szabad út, a látóhatár… <br> <br>Őszülök és a bűnökért, biztosan felelnem kell, <br>Pont, mint másoknak, büntetlenül és sem mehetek el. <br>Életemben léptem én mindenféle, jó-rossz útra, <br>Többször is előfordult, hogy eltévedtem… tévútra! <br>A saját hegyeim közt is kóboroltam, megismerni nagyon vágytam, <br>De elmúlik az élet, és lehet a vétkektől én semmit sem láttam! <br> <br>Bizony, az úgy van, hogy menni kell folytában egy életen át <br>De, van, aki csak nézheti belülről, háza vakablakát… <br>Én helyben vétkezve toporogtam? Menni kell életen át… <br> <br>Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József <br>

(anaforás, négyszeres belsőrímes) <br>Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést? <br>Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést? <br>Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet? <br>Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet? <br> <br>(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes) <br>Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva? <br>Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva? <br>Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba! <br> <br>(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes) <br>Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga! <br>Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója! <br> <br>(leoninus) <br>Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz! <br> <br>(TANQ) <br>Szerelmem töretlen, <br>Jössz és kimutatom Neked! <br>Szerelmünk végtelen! <br>Hívlak, várlak, hiányollak! <br>Szívem, lelkem... majd csókolnak! <br> <br>Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről. <br>

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok. <br> <br>Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen, <br>De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen… <br>Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet, <br>De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett… <br> <br>Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis, <br>De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is. <br> <br>Pillanat eljön, <br>Mindig itt van és újra… <br>Egyedül megyek… <br>* <br>Kijelölt utunk, <br>Lehet, hogy korcs… göröngyös. <br>Betontalan sár! <br>* <br> <br>Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre, <br>Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne? <br>Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne? <br> <br>Volt már, szép sorban, aki feladta, <br>De neki addig tartott az útja… <br>Neki már hallgat… szíve dallama… <br>* <br>Végtelen út nincs, <br>Csak még nem látjuk véget… <br>Ütköző, itt is… <br> <br>Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer, <br>Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer. <br>Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer... <br>* <br> <br>Végtelen úton <br>Haladok, mondják, rendben. <br>Ki, ez esztelen? <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József <br>

Ülök a dolgozószobámba, fénysugárkéve is berepült a munkába… <br>Jól ebédeltem ettől most vág az eszem… <br>Még csak kéziratba, rovom én a sorokat, közben kezdek egy szörp ivóba. <br>Ébrednek a soron következő gondolatok, írásba mos jól belehúzok… <br> <br>Vecsés, 2025. május 11. – Kustra Ferenc József – írtam: egy délutáni versírásról, leoninusban. <br>