Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,<br>ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne.<br>Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,<br>mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok.<br><br>Ölelj magadhoz, szorosan ölelj át,<br>szívd mélyen magadba a hajam illatát.<br>Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg,<br>érezni szeretném a testemen a kezed.<br><br>Szinte izzik vérem, elindul a varázs,<br>bőröd, bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.<br>Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,<br>ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan.

A szél ma este halkan sírt az ablakban,<br>üresség és reménytelenség van a falakban.<br>Mik egykor a menedéket adták, <br>most már komorság fut rajta át.<br><br>Az eget borús felhők lepik el, <br>ott vannak éjjel, nappal velem.<br>Az eső halkan kopog a lelkemen,<br>mert én is csak őt csak őt keresem.<br><br>A ragyogó nap is elmenekült,<br>már napokon keresztül eltűnt.<br>Elő sem bújik már mert fél,<br>inkább ő is vár egyre csak még.<br><br>A magány mellém ült, mint egy régi emlék,<br>magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.<br>A villámok belé csapnak, fájdalmat, <br>sebet okoznak, s szívébe marnak.<br><br>A lámpának csillogó fénye el halványult,<br>eltűnt benne a fény és örökre kialudt.<br>Keresi, de nem leli önmagát semerre,<br>elveszett a remény és a hit benne.

A szél ma este halkan sírt az ablakban,<br>üresség és reménytelenség van a falakban.<br>Mik egykor a menedéket adták, <br>most már komorság fut rajta át.<br><br>Az eget borús felhők lepik el, <br>ott vannak éjjel, nappal velem.<br>Az eső halkan kopog a lelkemen,<br>mert én is csak őt csak őt keresem.<br><br>A ragyogó nap is elmenekült,<br>már napokon keresztül eltűnt.<br>Elő sem bújik már mert fél,<br>inkább ő is vár egyre csak még.<br><br>A magány mellém ült, mint egy régi emlék,<br>magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.<br>A villámok belé csapnak, fájdalmat, <br>sebet okoznak, s szívébe marnak.<br><br>A lámpának csillogó fénye el halványult,<br>eltűnt benne a fény és örökre kialudt.<br>Keresi, de nem leli önmagát semerre,<br>elveszett a remény és a hit benne.

Boldog csak úgy lehetsz, ha tiszta szívből szeretsz. <br>szívem, szíveddel egy mi csak a tied, <br>lelkemből írom rímekbe foglalva szívemből szeretlek. <br><br>Szívem, szívedben egy ritmusra jár, <br>a boldogság kulcsához a te szívedben a zár. <br>Mint lelkem húrjàn írom e szavakat, <br>szerelemtől telve érzésem tiszta mint a patyolat. <br><br>Énekel, s dalol remegő szívem, <br>neked muzsikál szerelmes szívem. <br>Lelkemből szól szívem hangján, <br>csókodra szomjazom egy életen át.<br><br>Szemed tükrében ragyog a fény,<br>szerelmes szívem szívedig elér.<br>Szerelem tűz mi szívünkben született,<br>lelkünk szerelmesen csendben ölelkezett.<br><br>Vágyom, hogy a nap minden percét csak neked szenteljem,<br>szerelmes szívemet szívedhez szegezzem.<br>Mind halálig melletted leszek síromig,<br>hű leszek hozzád életem végéig.

Istenem, Istenem adj nekünk békét, <br>imádkozzál érettünk szegény Magyarokért. <br>Add, hogy a hazánk szabadon élhessen, <br>add, hogy a szeretet győzedelmeskedjen.<br><br>Imádkozzál Istenem értünk a hazánkért,<br>legyen ez az Ország, örökké csak a miénk.<br>Legyen szabadsága a népnek, hogy<br>gyermekeinknek legyen hol élnie a jövőben.<br><br>Legyen Magyarország a béke jelképe,<br>legyen szabadság, szeretet és otthona a népnek.<br>Istenem adj nekünk erőt, hogy ne adjuk fel,<br>mert ez az Ország csakis a népnek az élete.