Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon… <br>A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok… <br>Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok! <br> <br>Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek. <br>Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem… <br>Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is! <br> <br>Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam… <br>Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is! <br>Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be! <br> <br>Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül… <br>Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl… <br>Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem… <br>Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan, <br>Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban. <br> <br>Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem. <br> <br>Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton. <br>Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem… <br>** <br> <br>Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk, <br>Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva. <br>Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben. <br>Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok. <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk. <br>

A szeretet talán egy az Isten által megalkotott fogalom, <br>A szeretet tán’ egybevalóság kifejezésére fogalom... <br>A szeretet tán’ egy Isten által megalkotott véges fogalom. <br>Ahol van szeretet, ott ő, ki szívből folyvástan ébereskedik. <br>** <br> <br>A szeretet nem dísz vagy múló szó, <br>Hanem erő, mi mindent összefog, <br>Ha minden más már elhalványuló, <br>Éltető fény, mely mindig ott ragyog. <br> <br>Tiszta rezgés, isteni harmónia, <br>Önzetlenül ad és sosem kérkedik, <br>Az univerzum időtlen dallama: <br>Szeretet nélkül semmi sem létezik! <br> <br>Vecsés, 2022. január 1. – Siófok, 2025. szeptember 15. - Kustra Ferenc József – Gránicz Éva; írtuk 2 szerzős műnek, Biró Ferenc fredok &bdquo;Szeretet” c. ötletadó verse ihletésével. <br>

Ha lennél, fognám a kezed, Ida! <br>Ha lennél, csókolnám kezed, Ida! <br>Elmentél, már nem vagy! <br>Elmentél! Mér’ nem vagy? <br>Ha visszajönnél, simogatnálak, <br>Ha visszajönnél, úgy csókolnálak. <br> <br>Szívem visszahúz, ölelésed vár rám, <br>Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám. <br>* <br>Sétálhatnánk a régi erdei úton, <br>Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón… <br>Sétálhatnánk a régi erdei úton. <br> <br>Erdei utacska hív, ott vagyok, <br>Padon súgom: sosem hagylak, maradok. <br>* <br>Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk? <br>Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk… <br>Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk! <br> <br>Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam, <br>Szívverésed zenéje itt maradt nálam. <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta. <br>

Kedveském, kis szerelmem Judi, <br>Vágylak puszilni, simogatni… <br>Ülhetnénk a fűbe, <br>Álmosan… el dőlve. <br>Rég jártál erre… nincs valami? <br> <br>Kedvesem, nem feledlek soha, <br>Szívem nem lett másé, nyugodj na! <br>Fűben majd heverünk, <br>Álom-nyugtot lelünk. <br>S a szélben zeng szívünk dala. <br> <br>Kedveském, kis szerelmem Judi, <br>Írd meg, nem kell nekem aggódni! <br>Hiányzik szép lelked, <br>Hiányzik sok eszed. <br>Jöjjél már, ne kelljen aggódni! <br> <br>Kedvesem, nem hagylak el téged, <br>Csak az élet sodort el tőled. <br>De eszem, lelkem él, <br>S ha írok, azzal kél. <br>Jövök, újra ott leszek veled! <br> <br>Kedveském, kis szerelmem Judi, <br>Vágylak kicsim… fogsz megérkezni? <br>Nagyon el vagy tűnve, <br>Kettőnknél: kihűlve? <br>Hiányzol, szerelmetes Judit! <br> <br>Kedvesem, csak csókomat várod, <br>Szívemben a lángot meggyújtod. <br>Ne hidd, hogy eltűntem, <br>Tűz most is ég bennem. <br>Lelkemben élsz, újra láthatod... <br> <br>Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam. <br>

Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek, <br>Még szeretlek… meg még szeretlek! <br>Lehet együtt élni? <br>Boldogságban félni! <br>Forró csók naponta… szeretlek… <br> <br>Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek, <br>Szíved szaván én is merengek. <br>Lehet együtt élni, <br>Nem kell már csak félni. <br>Csókjaidért mindent megteszek. <br> <br>Pihenjünk együtt az ágyunkban, <br>Élvezzük, együtt nagy mázlinkban… <br>Napjaink csókosak, <br>Szemeid csábosak… <br>Szemed tükröződne ágyunkban… <br> <br>Jó veled bújni ágyikóba, <br>Szívem dobban, mint halk muzsika. <br>Karodban elcsitul, <br>Bennem a vágy felgyúl. <br>Veled élni... ez volna csoda. <br> <br>Sok csók és benne vagyunk nyárba… <br>Együtt merülnénk nagy álomba… <br>Tudom, ez kell neked, <br>Megélném ezt veled! <br>Együtt élnénk boldogan… még ma! <br> <br>Álmokba bújnánk nyár hevével, <br>Ölelésben remény szelével. <br>Itt vagyok, csak neked, <br>Egy a sorsom veled. <br>Legyünk boldogok… örökléttel. <br> <br> <br>2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam. <br>