Ròlad muzsikál az én szívem,<br>hozzád fűz szerelmem kedvesem.<br>Hosszú éjszakák, hosszú nappalok,<br>szívemnek hangján, szívedhez szólok.<br><br>Hosszú forró nyár, csillagfényes éj,<br>szívem azt suttogja, tiéd vagyok én.<br>Nincs tér, távolság, csak a végtelen,<br>érezd szívem ritmusát, veled vétkezem.<br><br>Csendben átölelsz, szorosan hozzám bújsz,<br>lecsókolom könnyeid, mi arcodon lecsordul.<br>Megfogom kezed, szívemre helyezem kedvesem,<br>könnyeim nem titkolva, érzem szívem megremeg.<br><br>Szívemnek hangjában, te vagy minden szólam,<br>betűim hadában, sorokban a szavak.<br>Rímeket alkotva, mind szívedhez szólnak,<br>szíved megremeg, ajkad hallgatag.<br><br>Szívből írhatok papírra vethetem,<br>tollamból a tinta, el nem fogy kedvesem.<br>Örök a tűz mi ki nem oltható,<br>szavakkal ez az érzés le nem írható.<br><br>Örök a fény veled a ragyogás,<br>szívemben, szíved minden dobbanás.<br>Örök ez a tűz, örök ez a varázs,<br>minden szép érzés, veled a mennyország.

Nyár van forrón perzsel a nap,<br>égeti a hőség bőröm mindennap.<br>Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,<br>hűsítő eső kellene úgy lenne jó.<br><br>Tengerparton fürdenénk a hullámok között,<br>úszni a dús habokban delfinek között.<br>Sétálnánk a naplementében este,<br>nézném a csillagokat a sétányon Veled.<br><br>Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,<br>kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.<br>Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,<br>kellemesen érezném ott magam veled.<br><br>Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,<br>két erős karoddal felemelnél.<br>Kivinnél a partra édes kedvesem,<br>csókjaiddal boritanád remegő testemet.

Apák napja alkalmából azon gondolkodám,<br>mivel lephetném meg az én drága Édesapám.<br>Süt a nap az égen és én boldog vagyok,<br>mert apukámnak szerető lánya vagyok.<br><br>Szeretettel köszöntöm őt ezen a napon,<br>legyen még velem sokáig azt akarom.<br>Szeretetem feléd szóban el nem mondható,<br>szívemben a szeretet irántad igaz szó.<br><br>Térdre borulok előtted a te középső lányod,<br>csókolom szerető, remegő kezedet százszor.<br>Sosem felejtem mit értem tettél,<br>mellettem voltál és felneveltél.<br><br>Virágok helyett verset írok Néked,<br>így köszönöm meg az elmúlt éveket.<br>Felnőttem és végig mellettem voltál,<br>ha szomorú voltam te vígasztaltál. <br><br>Fogtad a kezem soha el nem engedted,<br>el sem tudom mondani mennyire szeretlek.<br>Megölellek Téged bár mindig velem lennél,<br>örökre míg csak élek soha el nem engednél.

Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon, <br>s az álom messze elkerül.<br>Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,<br>a lelked hova száll, repül.<br><br>Játék az élet és te játszol,<br>ki nevet a végén, kérdezed.<br>Bárhova fordul a kocka, taktikázol,<br>úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.<br><br>És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,<br>soha többe visszahozni már nem lehet.<br>S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,<br>egy szóra vár, s új életre kel.<br><br>Mert könnyebb álarc mögé bújni,<br>mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.<br>Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,<br>megtagadni mit a szíved szívedből kíván.<br><br>Múlnak az órák, telnek az évek,<br>s a lelked némán könnyezik.<br>Álarcba bújtatott remények,<br>takarják fájó könnyeid.<br><br>Játék az élet és te játszol,<br>a szabályokat jól ismered.<br>Mégis, ha van még egy dobásod,<br>a tétet emelni sem mered.

Nem akarok mást csak, hogy szeress,<br>nem akarok mást csak, hogy velem lehess. <br>Nem akarok mást csak téged szeretni,<br>mert képtelen vagyok nélküled élni.<br><br>Szívemből a szeretet árad feléd, <br>nem tudom hogyan estem ennyire beléd.<br>De nem bánom, hogy megismertelek,<br>mert egész életemben téged kerestelek.<br><br>Egész életemben ég a láng bennem,<br>ez a szerelem irántad végtelen. <br>Tudom te is így vagy ezzel Életem,<br>s tudom életem boldogan élhetem.