Turi Pista családunk tagja, <br>Van több orvosi szakvizsgája. <br>Harminc évig volt körzeti orvos, <br>Most a legjobb reumatológus. <br> <br>Jó fej a doki, igen szeretjük, <br>Mint embert is felettébb kedveljük. <br>Kár, hogy nem találkoztam vele máma, <br>Oly’ felüdülést jelent társasága. <br> <br>Rendelőnk, igazgató főorvosa <br>És rheumathológus főorvosa. <br>Betegen is öröm hozzá járni, <br>Mindig szívből segít meggyógyulni. <br> <br>Egyik érdekes régi esete, <br>Az Annus néni székrekedése. <br>Ha három napig állt benne széke, <br>Szíve verte magát nagyon félre. <br> <br>Jajongott a család, hívták mentőt, <br>A Pistát tisztelték, mint megmentőt. <br>Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót, <br>De panaszt megszüntette, gyorsan, legott. <br> <br>Játszottam nyomozót Rendőrségen, <br>Vele voltunk halottszemlén, ketten. <br>Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni, <br>Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni! <br> <br>Jól eligazodik orvoslásban <br>És mint főnök az igazgatásban. <br>Rokonok, beosztottak szeretik, <br>A betegek istenként tisztelik. <br> <br>Igen jó ember az isten adta, <br>De neki is van egy nagy hibája. <br>Cigizik, dohányzik, láncdohányos, <br>Nem számít, ki a passzív dohányos. <br> <br>Ne bántsuk őt, alig van hibája, <br>Köszvényére nincsen diétája. <br>Pedig magának tudná csinálni, <br>Igaz, azt be is kéne tartani. <br> <br>No és még egy utolsó megrovás, <br>Igen szereti a sört nem vitás. <br>Ezt már csak azért rójuk fel neki, <br>Köszvény a sört, bizony nem szereti. <br> <br>Igen sok sakkozás és olvasás, <br>Kedvenc főétele a babgulyás. <br>Igen érdekesen eszi lelkem, <br>Közben bagózik, mi nagyon mérgem. <br> <br>Szeret utazni, mi dicséretes, <br>Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes. <br>Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek, <br>Élmények maradók, érdekesek. <br> <br>Művelt, okos, világlátott ember, <br>Mi vitte erre rá, tán a kényszer? <br>Belső igénye van mindezekre, <br>Ritka ember, mily’ sok az ő esze. <br> <br>Mi csak Pista bácsinak nevezzük, <br>Ebből is láthatja, hogy szeretjük. <br>Jó így nekünk, kellemes a család, <br>Maradj velünk soká, ne légy galád <br> <br>Pista bácsi. <br> <br>Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról. <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén, <br>A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén… <br>Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén. <br> <br>A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt! <br>Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt! <br>A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Dolmányos varjuk árvák? <br>Írástudók, kik szerint lárvák? <br>Buta tömeg győz? <br>* <br>Hontalanok szegények? <br>Védtelenek a határ-szélek? <br>Rímtelenségek… <br>* <br> <br>(Bapeva) <br>Élek, <br>Születtem. <br>Az óta baj, <br>Fanatikusan <br>Csak nő, kiút meg nincs! <br>A halálos szerelem <br>Hőse sem lehetek ilyen <br>Kényszerek között. Nincs is kivel! <br>Rongy élet belekúszik résekbe, <br>De nem a finomabb... élvezetesbe… <br>* <br> <br>Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra! <br>Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába, <br>De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene <br>Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt! <br>Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt… <br>Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt! <br> <br>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös) <br>Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek? <br>Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek… <br>Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek? <br>* <br> <br>(Senrjon csokor) <br>Maga a születés is <br>Homályosan vad élethelyzet. <br>Ez vajh’ tévedés? <br>* <br>De ki szület, mit tehet, <br>Hogy ajándékba kapott éltet? <br>Örül cicinek! <br>* <br>Aki hathetesen hal, <br>Az még nem kedvence a létnek? <br>Ugyan! Miért halt? <br>* <br>Lét ellen én se semmit! <br>Gyűlölete, oly’ határtalan… <br>Én ítéltettem! <br>* <br>Idő életre kel az <br>Élet tengerében… elkísér. <br>Mindig jelen van! <br>* <br>Tiszta-vizet önteni <br>Élettengerbe, feladatom? <br>Vajon, mért nekem? <br>* <br>Tiszta-vizet önteni, <br>Életpohárba, feladatom? <br>Életnek kéne! <br>* <br>Ó írástudók, Ti mind <br>Hiszitek, hogy remek az élet? <br>Nekem, miért nem? <br> <br>Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában! <br>

A magas égen <br>Szikrázva süt, napocska! <br>Alkony közeleg. <br>* <br>Már az álmaim sem az enyémek, <br>A semmiben vésznek, elenyésznek. <br>Ezzel minek rontsam meg életem, <br>Ha jól látom, már ez lett a fékem. <br>* <br>Csend, nyikorogva <br>Beáll saját helyére. <br>Beesteledett. <br> <br>Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban önéletrajzi írásként <br>

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. <br> <br>Ágyamban dúlás volt! <br>Hold, erősíti szenvedélyt! <br>Reggel, tavasz virrad! <br>Álom volt, de most már való! <br>Tavasz hozta, vérforraló... <br>* <br>Itt hagytad illatod, <br>Mélyen szippantok belőle. <br>Búcsúhajnal volt ez? <br>Elszállt meghitt pillanatok, <br>Mint a tavaszi illatok. <br>* <br>Hited, ne hagyjon el, <br>Lepedőt mosom, visszavár. <br>Némán koncentrálok! <br>Örök kikelet reményünk, <br>Vágyainkba elmerüljünk. <br>* <br>Ülök, párnát nézem… <br>Szemed kacaja, itt maradt! <br>Jó, nagy… mosás kell itt. <br>Napsugár őrzi mosolyod, <br>Szellőcske hozza illatod. <br>* <br>Ismét nagyon vágyok… <br>Mosolyoddal… karod, ölel. <br>Tavaszom zenéje… <br>Vágyaim mégsem apadnak, <br>Mint méh virágot, akarlak! <br>* <br>Lehunyom szememet, <br>Képzelgem, nyál-ízű szádat! <br>Tavasz illata leng… <br>Válik még álmunk valóra? <br>Vagy marad álom… csalóka. <br> <br>Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: &bdquo;Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból… <br>

Hétköznapi pszichológia, hosszabban? versben.<br><br>A hazugság, biztosan hazugságot szül,<br>Ördög meg, somolyogva odatelepül?<br>Innen már, megállíthatatlan a mókuskerék,<br>Később, már az igazság kimondása sem csak fék?<br><br>Csitt. <br>Hallgass. <br>Egy szót se. <br>Ne hazudjál. - <br>Igazság is fáj...<br>*<br>Hazudik biz? a politikus, a csaló,<br>És aki lógós, akkor is, ha van meló!<br><br>Rest<br>ne légy. <br>Dolgozz csak <br>szépen - csillag. <br>Becsületed él?<br>*<br>Sajna?, még a politikát is, sok hazugok uralják,<br>Mert saját céljaikat kergetik, ők csak azt akarják!<br>Ki milyen ember, az még a csúcson is olyan marad,<br>De a hazugsággal, nem csak hiszi? előre halad!<br><br>Te<br>maradj <br>őszinte, <br>hű lélekkel<br>haladj előre!<br>*<br>Van kegyes hazugság is, a másiknak vélt ?érdekében?<br>De, ezt alkalmazni jó döntés-e, élet mérlegében?<br><br>Az<br>élet<br>hálás lesz <br>Neked jóért. <br>Csodák vannak még?<br><br>Vecsés, 2016. augusztus 7. ? Mórahalom, 2018. augusztus 24. ? Kustra Ferenc ? a verset én írtam, alá az apevákat: szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.<br>