Állok, mint kőszál a tengernek ellenében, <br>De nem vagyok semmi a cápáknak szemében. <br>Pediglen lehetnék és akár kísérő hal, <br>De kőszál ember sorsa, hogy csak magányról hall. <br>* <br>Ég fátyla borul... <br>Én, nézem hontalanul. <br>Nappali sötét… <br>* <br>Az élet játszma, <br>Benne... szerencse tánca. <br>Ki teszi tétet? <br> <br>Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban… <br>

Jó lenne végre, kedvesem… <br> <br>Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó! <br>Tudod, hogy lelkemnek így nem jó? <br>Lám… Te csak fütyülsz rám, <br>Hogy pátyolgass, várnám… <br>Ez így, semmi állapot Zsuzsó! <br> <br>Elvinnélek egy cukrászdába, <br>Belekóstolnánk, több tortába… <br>Térdünk összeérne, <br>Lelkünk ezt még kérne… <br>Kóstolhatnánk, kapucsínóba… <br> <br>Meg korzózhatnánk kézen fogva, <br>Biz’ megtehetnénk mutatóba! <br>Hívnék én egy konflist, <br>Így csökkenne a list’. <br>Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó! <br> <br>Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban. <br>

Holdvilág szűkül, <br>Hajnal már ébredezik. <br>Kisiklott élet… <br>* <br>Vezérállat is lehettem volna, <br>Csak szarvatlan kos vagyok. <br>A sorsom… ám másként gondolta, <br>Csak a rabszolgám vagyok. <br>* <br>Megfáradtál és <br>Homlokod már ráncos lett! <br>Torz halál-mosoly. <br> <br>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József- Versben és európai stílusú haikuban… <br>

Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás, <br>Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás… <br>Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk, <br>Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk! <br> <br>Szerelmes pároknak van ideje csókolózni, <br>Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni. <br>Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre, <br>De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre! <br> <br>A hajnali fények az óraállítástól függnek, <br>Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek. <br> <br>De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni, <br>Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni, <br>De hát, a reménytelen remény nem engedi. <br> <br>A féltékenység, az indokolatlan szenvedés, <br>Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés. <br>A néha előjött szeretet, boldogság… kevés. <br> <br>Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek, <br>Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek. <br> <br>A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni, <br>Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni. <br>Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni? <br> <br>Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József <br>

új dimenzióban? <br> <br>UFÓK intézik vagy gonosz erők, <br>Hogy folyók lentről fölfelé folynak <br>És ezért a koszos vize letisztul a folyónak? <br>A parton meg lazaceső, medvék meg egymást verők... <br> <br>UFÓ –k intézik-e a negyedik dimenzióval, <br>Hogy a szánkózók fölfelé siklanak hegyoromba <br>S közben becsúsznak ebédelni ősember barlangba? <br>Zergék ugrálnak, nem törődve a dimenzióval… <br> <br>Az UFÓ –k megteszik-e egy új dimenzióban, <br>Hogy az ember és föld ellen fordulnak oly’ bőszen? <br>Így aztán véget vetnek mindennek csak úgy egy őszen? <br>Ember, ha rájön, tud élni az új dimenzióban? <br> <br>Vecsés, 2014. április 27. - Kustra Ferenc József <br>