Idő 
Értékelés 
Értékelés Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
<br>Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
<br>Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
<br>Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!
<br>
<br>Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
<br>Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
<br>Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
<br>Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.
<br>
<br>Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
<br>Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
<br>Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?
<br>
<br>Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
<br>Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
<br>Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…
<br>
<br>Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József
<br>
Jó volt, voltál… elmentél Iboly,
<br>Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
<br>Fülemben van semmi,
<br>Eltűntél… és semmi!
<br>Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
<br>
<br>Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
<br>Nemrég öleltünk, minden este.
<br>Este csönd alakult,
<br>Szeretet szabadult…
<br>Régebben még mi jártunk jegyben…
<br>
<br>Vártam, hogy talán még elköszönsz,
<br>De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
<br>Este álmos lettem,
<br>Hiányoztál nekem.
<br>Álmomban még vártam… nem köszönsz?
<br>
<br>Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Dörmögök, röfögök,
<br>Örökön, pörgőn.
<br>Ödön mög nőt… Gödöllőn
<br>Gyömöszköl ökörködön.
<br>
<br>Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc József
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>A legjobb szív is
<br>Ha bántják, megszakadhat
<br>És követi bú.
<br>*
<br>
<br>Lélek nyugalma
<br>Maga a föloldozás;
<br>A hit, semmi más.
<br>*
<br>
<br>Becsüld életed,
<br>Tiszteld nagyon önmagad.
<br>Üdvözülést nyersz.
<br>*
<br>
<br>Legyél folyvást jobb,
<br>Léted értelmet nyerhet.
<br>Add meg magadnak.
<br>*
<br>
<br>Lelj nyugalomra,
<br>Meg lesz a harmóniád,
<br>Megleled helyed.
<br>*
<br>
<br>Hallgass szívedre,
<br>De vésd jól az eszedbe:
<br>Gondolkodni kell!
<br>*
<br>
<br>Ha bánatos vagy
<br>Így várod a holnapot!
<br>Lépd át önmagad.
<br> *
<br>
<br>Cselekedeted
<br>Meghatározza, ki vagy!
<br>Így ítélnek meg…
<br>*
<br>
<br>Hallgass a múltra,
<br>Lépésedhez például!
<br>Így előbbre jutsz…
<br>*
<br>
<br>Igaz bölcsesség,
<br>Belül, mint forrás fakad.
<br>Rossz, ha elapad.
<br>*
<br>
<br>Öregszel? Én is.
<br>Nem tetszik? Bizony mégis…
<br>Fogadd el magad!
<br>
<br>Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
<br>
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
<br>Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
<br>
<br>A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
<br>Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
<br>
<br>A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
<br>Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
<br>
<br>Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
<br>Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
<br>Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
<br>Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
<br>
<br>Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
<br>Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
<br>A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
<br>Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
<br>
<br>Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
<br>És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
<br>Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
<br>A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
<br>
<br>A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
<br>De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
<br>
<br>Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
<br>Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
<br>A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
<br>A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
<br>
<br>A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
<br>Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
<br>A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
<br>Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
<br>
