Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak, <br>De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak… <br>Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel, <br>E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel… <br>* <br>(senrjú) <br>Lélekben nem vagy, <br>Konstatálom elmennél… <br>Búcsú… szerénység? <br>* <br>(HIQ) <br>Elmennél? <br>Minek vagy még itt? <br>Indulj is! <br>* <br>(tíz szavas) <br>Ha még maradsz, rontod lelkem állagát! <br>Szeretettel, de lelkem elbocsát… <br> <br>Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Fűben ülök, ez merengésem helye, <br>Árnyat vet rám a lombozat ereje. <br>Gondolatom siklik, ez fű teteje <br> <br>Csend mellettem ül néma-mélán, lesben, <br>Mire véljem? Hallgatok, karót nyelten… <br>Nincsenek hangok, a fény meg sem moccan, <br>Semmi sem közelít… mindenhol ott van. <br> <br>Felnézek a kék égre, a roppant messzeségbe, <br>Lehet, hogy jobb lenne ott lakni a nagy kékségbe? <br> <br>Nem érzek én a lelkemben semmi rosszat, <br>Ezen még a nyugalom is gondolkozhat. <br>Az erdő széli fasoron kellene végigvonulni, talán, <br>Csend meg csendben követne, egészen halkan, csoszoghatna csupán. <br> <br>Érzéseim nagyon lassan bontakoznak, <br>Lelkem bugyra mélyén, talán nyiladoznak. <br>Elgondolom, van helye védőburoknak? <br> <br>Fájón lebénító a csendem, <br>Nyugalom, meg csak ural engem. <br>Ne így legyen! Nem engedhetem… <br> <br>Ha lassan is de, felállni kéne már a nyugalomból, <br>Kitépni magamat a képmutató, hazug világból, <br>De a percek telnek, nem félek segítő kirántástól… <br> <br>Fordul a Nap, suhanó árnyak kerülgetnek, <br>Sóhajtva, a csendemmel együtt körülvesznek… <br>Hol buknak vesztesek? Merre vannak győztesek? <br> <br>Látom, itt majd szakadnak a lélekhúrok, <br>Mert a nyugalmam sem lehet oly' zárt burok… <br>Hallom, a csend sorvad… magam alatt kúszok? <br> <br>Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József <br>

Emlékezésből, hogy hogyan volt, mi lett? <br> <br>(Bokorrímes) <br>Ácsorogtam az időkapuban… de nem jó: fekcseregtem… <br>Vártam soromra, mi lesz, ha idő előtt felcseperedtem… <br>Olyan picike voltam, hogy még nem is volt kicsi sem...lelkem. <br> <br>Egyszer, hirtelen valaki hátulról kilökött, <br>De, vajon ezen ötlete, honnan ötölődött? <br>Kigurultam a jövőmbe, <br>Semmit adtak a kezembe… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő, <br>Még akkor hirtelen nem is tudtam mi ez… vajh’ ez minő? <br>Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő. <br>* <br> <br> (Septolet) <br>Mi? Idő! <br>Miért? Idő! <br>Minek? Idő! <br> <br>Van elégségesen kellő <br>Idő? <br>Mindent elfedő <br>Vagy-e idő? <br>* <br> <br>(Senrjon duó) <br>Éjjel-nappal jön szembe <br>A fránya idő, sok-sok perce. <br>Úgy tülekednek… <br> <br>Ez a szembe-áradat, <br>Nekem vajh’ mennyi percből állhat? <br>Hogy tülekednek… <br>* <br> <br>Fölöttem beszélgetett anyám az óvó nénimmel, <br>Meg jókat dumcsiztak később, néhány tanár nénimmel… <br>Ők is mind nagyon vadul keresték az idő nyitját, <br>Ők sem értették a lényegét, a lét csínját-bínját… <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Elgondoltam, hogy <br>Tanbá-nénitől tudok <br>Meg mindent… nem sikerült! <br> <br>Azt gondoltam, hogy <br>Jó lesz nekem a sok perc. <br>Elsodortak… vénségbe! <br>* <br> <br>Így öregen leszögezem, idő nem változott, tódulnak rám percek, <br>Bőröm is már ráncos, és úgy vélem, éveim nagyon telhetetlenek. <br>Perceimből lesznek az órák, hetek, sőt évek, <br>És előjönnek, visszabújnak a semmiségek! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Érzem, időkapum már, a múlt. <br>Már nem is emlékszem rá, avult… <br>Érzem, időkapum már, a múlt. <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Karjaim tárom, <br>Vágyom még időpercet. <br>Még élni vágyok… <br> <br>Szívem kitárom, <br>Vágyom időpercekre… <br>Élet-végéig! <br> <br>(Bokorrímes) <br>Perceim szemből, majd' csoportosan jönnek, és gyorsan múltba mennek, <br>Így aztán, tőlük kívánni valamit, alapból lehetetlenek! <br>Végül van is egy nagy érzésem: perceim, összeférhetetlenek! <br>* <br> <br>(Tükör apeva) <br>Még <br>Létem, <br>Időtől <br>Függhet nekem? <br>Percek, tömörek! <br>Percek, tömörek? <br>Függhet nekem <br>Időtől <br>Létem <br>Még? <br> <br>Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Kevés idő van a nyugalomra, ami bennem él… <br>Nem nagyon szokott volt előjönni, tán' mit sem remél… <br>Kevés idő van a nyugalomra, ami bennem él… <br>* <br> <br>(HIQ duó) <br>Pihenni <br>Jólesne sokat! <br>Nyugalom… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Világban <br>Sincsen nyugalom! <br>Akkor hol? <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Tudatom van elég sok, <br>De nyüzsgő világgal harcolok… <br>Több nyugalom kén’. <br>* <br> <br>(10 szavas duó) <br>Zavar a hamis képek világa, <br>Meg a lét normálistól mássága. <br> <br>Ahogy körbe nézek a világ romlik, <br>Kis nyugalmam magamba jól leomlik… <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>A világ olyan, mint amikor ideér a tél, <br>Az ember meg a drága fűtéstől igencsak fél… <br>Amikor aztán a hideg eluralja a létet, <br>Nem csoda, ha elveszti lelkében nyugalmi létet. <br>* <br> <br>(Bokorrímes - ötszörös belsőrímes) <br>Roppantul vágyok én egy hamistalan s élhető világképre, <br>Roppantul vágyok én egy hamistalan, belső nyugalmi képre! <br>Roppantul vágyok én egy hamistalan, rosszaságtalan végre, <br>Roppantul vágyok én egy hamistalan, ó jó életre végre! <br> <br>Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József- írtam: a &bdquo;belső rágódásról”, ami mindenkiben benne van… <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes, <br>Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes? <br>Persze ez a kérdés csak elméleti, <br>Pro és kontra válasz, csak hitvitai. <br> <br>Nézzük az ember életét, mi adott; <br>Lét jelenti az ötven százalékot. <br>Ehhez ember, tanul, képezi magát, <br>Ez jelenti össz. harminc százalékát. <br> <br>Marad még a százhoz húsz százalék, <br>Ez a szerencse, az életjáték. <br>Van, ki e tételt bőszen tagadja, <br>Ha nem ismeri fel, az ő baja. <br> <br>Ez sajnos nem változtat a lényegen, <br>Biz’ minden így működik az életben. <br>Tudom ez csak filó kategória, <br>De életismeretből van alapja. <br> <br>Szerencse: az általunk nem ismert, <br>(Mert ugyan honnan ismernénk mindent) <br>Események, általunk nem befolyásolható <br>Láncolata, mely életünkben meghatározó. <br> <br>Sikerért, boldogságért mindent megteszünk, <br>De vajon, hogyan alakul az életünk? <br>Szerelmesek vajon összetalálkoznak? <br>Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak? <br> <br>Feltehetjük magunknak a kérdéseket, <br>De bizony, évek adják a feleletet. <br>Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában, <br>Az előnye- hátránya házasságában. <br> <br>Munkahely és hivatás, szintén csak lutri, <br>Előre nem tudni, melyik az igazi. <br>A kérdés, elfogadnak, elismernek-e? <br>Vagy az évek céltalanul csak telnek-e. <br> <br>Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz <br>És kérdés, hogy előre hogyan válassz! <br>Megtestesülése a szerencsének, <br>Ha mások akarnak jót életednek. <br> <br>Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk, <br>Miért van, kiknek szerencsés az útjuk? <br>Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek, <br>Sikeresek hirdetik: kedvezettek. <br> <br>Okos ember lehet szegény pária, <br>Buta lehet a gazdagság császára. <br>E mércét még nem találta fel senki, <br>De rossz, ha az ember úgy érzi, senki. <br> <br>Mindhez szerencse is kell az életben <br>És talán benne is van a lényegben. <br>Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk <br>És hasznos tevékenységet folytassunk. <br> <br>Szerencsés, ki szerencsés az életben, <br>Ki sikert, sikerre halmoz létében. <br>Csodáljuk nagyszerű életüket, <br>Sajnálkozva éljük le miénket. <br> <br>Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József <br>