Ha vóna, de nuku… <br> <br>Hűsűl az idő, de szerelem melegítene, <br>Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene! <br>Pedig nem lennék neki hálátlan, <br>Viselkednék, mint aki pártatlan. <br>De a gond, nem tudom hol és merre keressem, <br>Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem. <br>* <br>Nem minden nő tűnik el! <br>Van ki téged őszintén ölel, <br>Szívből, igazán. <br>* * <br>Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet, <br>Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet. <br>* <br>Ne fájjon szíved, lelked, <br>Csak vár sorára a szerelem. <br>Talán épp most jő! <br>* * <br>(Bokorrímes) <br>Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele? <br>Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele… <br>Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye. <br>* <br>Még lángol benned a szó! <br>Itt a helyed, sokan szeretnek. <br>Ne gyötörd magad! <br>* * <br>(Bokorrímes, önrímes) <br>Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek, <br>Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek. <br>Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek. <br>* <br>A szívem érted dobban. <br>Nincs ok búra, mindened leszek. <br>Vágyad teljesül. <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája! <br>

Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl… <br>Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan. <br>A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott! <br> <br>(Haiku) <br>Sűrű csend reped, <br>Rossz sors árnya lép elő. <br>Egy lövés dörren. <br>* <br>Bú emelkedik, <br>Emberiség zuhanás. <br>Lövés csendbe hull. <br> <br>A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut. <br>Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát. <br>Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete! <br> <br>(Hiaku) <br>Szerelem immár nincs, <br>Vadász néz varjukat némán. <br>Sötét már az égbolt. <br>* <br>Varjak közt nagy zaj van, <br>A szívekben néma vihar. <br>Nem jön már a holnap. <br> <br>Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor… <br>Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek… <br>Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap. <br> <br>(Senrjon) <br>A roppant ködös úton, <br>Kérdések rágják szívet, lelket. <br>Misézik a pap. <br>* <br>Sebekből kinő a hit, <br>Szív vezérel, nem a félelem. <br>Sarjad a remény. <br> <br>Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség? <br>Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal. <br>Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe… <br> <br>(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a) <br>Változni kell embernek, <br>Hazugság hull, mint pelyhek. <br>S a közöny mégis itt nyom, <br>Éhség, harc: mindez szívnek... <br>* <br>Kővé dermed... szívdobban, <br>Szél visít sárga porban. <br>Remény ül sápadt csendben, <br>Nap sír vértakaróban. <br> <br>Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat. <br>Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb. <br>Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg… <br> <br>(Tíz szavas) <br>Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog, <br>Hajnalban a szív fájva dobog. <br>* <br>Éj suttog, a csillag mesél, <br>Hajnal jön, minden másként él. <br> <br>Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában. <br>

(3 soros-zárt tükrös) <br>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár, <br>Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé… <br>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár… <br> <br>(HIQ) <br>Fönt a fény, <br>Törzs meg nagylegény. <br>Sarj-anya. <br> <br>(Tíz szavas) <br>Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik, <br>Lesz ő még korona… <br> <br>(leoninus) <br>Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak… <br>Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar. <br>De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet! <br>Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett. <br>Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett! <br> <br>(Renga láncvers) <br>Az öreg fa megy, <br>Elhagyja az ő honát. <br>Életerő nincs! <br>Az öreg fa, már <br>Túl van mindenen régen. <br>Nem fáj a szomj sem. <br>Az öreg fa megy, <br>Őt már idő sem védi. <br>Halál ideje… <br>Az öreg fa, már <br>Több tavaszt nem számol meg. <br>Gyökere alszik. <br>Az öreg fa megy, <br>Minek már életerő? <br>Eltűnés… égbe… <br>Az öreg fa, már <br>Nem szül több reményt sem… <br>Csak emlék marad. <br> <br>Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat. <br>

(bokorrímes) <br>Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem, <br>Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem. <br>Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem... <br> <br>(Kínai forma - &bdquo;Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) <br>Lét! <br>Mért nem szép? Miért sötét, <br>Monoton, <br>Unott, vaksötét… <br> <br>Búg, <br>Zúg a lét... beléd is rúg. <br>Megunt már... <br>Szépet mért nem súg? <br>* <br> <br>(TANQ) <br>Nem sok szép ért, annál <br>Több lélektaposó élmény! <br>Ó, a körülmények! <br>Hullnak már fáradt levelek <br>Eltapossák az emberek. <br> <br>Életem, bennem csak <br>Rohant, taposott, legázolt! <br>Ó, a körülmények! <br>Mindig siető tömegek... <br>Így az erdő nem nőhet meg. <br>* <br>Hiába akartam <br>Mást, ha nem voltak lehetők! <br>Ó, a körülmények! <br>Korhadó fák alatt avar, <br>Egy faj természetet zavar. <br>* <br>Az élet persze, így <br>Is haladt, már meg múlóban… <br>Ó, a körülmények! <br>Szomorú perc, sír az élő, <br>Nyugalmat, békét remélő. <br>* <br>Élet-nyártemető <br>Miben hetvenesen… élek! <br>Ó, a körülmények! <br>Azért még nincs minden veszve, <br>Egész világ eltemetve... <br>* <br>Múltam, oly’ ismerős, <br>Halál meg halk zenét játszik… <br>Ó, a körülmények! <br>Kaszás simítja a csendet, <br>Tájnak nyugalmat teremtett. <br>* <br> <br>Volt ám sokszor, hogy a jó... csoportokban sunnyogott felém, <br>A vége meg szinte mindig az lett, hogy nem hatoltak belém. <br>Én még reménykedek...csak egy kicsit adjatok… üvölteném! <br> <br>(Kínai forma - &bdquo;Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) <br>Volt... <br>De mi? Az élet csak bolt... <br>Kapsz... fizess! <br>Remény még nem holt... <br> <br>Jó!? <br>Keres, mint a rossz kopó... <br>Remény él... <br>Hívom... rossz-halló. <br> <br>Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. augusztus 28. – Mórahalom, 2018. augusztus 24. –Kustra Ferenc, a verset és a HIAQ –kat én írtam, a kínai formákat, Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ versek Farkas Tekla munkája. <br>

(leoninus) <br>Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő… <br>Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra? <br>* <br>(tíz szavas) <br>Föld remeg, reszket a szó, <br>Szikrák között hallgat a jó. <br> <br>(senrjú) <br>Fáj a gondolat <br>némán, súlytalan a jó. <br>Szikra elrebben. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény… <br>Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend. <br>* <br>(tíz szavas) <br>Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom, <br>Némaságban visszhang a sorsom. <br> <br>(senrjú) <br>Remény már semmi... <br>ordít bennem a csend is. <br>Múlt újra rám lép. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél. <br>Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát. <br>* <br>(tízszavas) <br>Szél port hint a szemre, <br>Levél hull, szív várja csendbe. <br> <br>(senrjú) <br>Könnytelen szem áll, <br>szél viszi, mi még maradt. <br>Szív, hazát se lel. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen. <br>* <br>(tízszavas) <br>Rendet sehol nem lelünk, <br>Föld elnémul, az ember volt velünk. <br> <br>(senrjú) <br>Képtelen a rend, <br>Rendetlenség nő... rend kell! <br>Csend lesz örök úr. <br> <br>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: &bdquo;Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. <br>