Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Születtem, boldog gyermekkorba, de minek, <br>Ha így felnőttként, nem kellek senkinek. <br>Állítólag apám akart, anyám meg nem, <br>Lettem neki, úgy negyvenegy évesen. <br> <br>Ifjonti hév bennem is bőven működött, <br>De ma már tudom, ettől voltam lökött. <br>Én is azt hittem, a legokosabb vagyok <br>És most a magam áldozata vagyok. <br> <br>Az életem, utána én rontottam el, <br>Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel. <br>Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács <br>És mi szembejövő gonoszság, a gáncs. <br> <br>Bár hallgattam volna tanácsra, másokra, <br>Nem ifjonti, buta gondolatokra. <br>Én ma már persze, ennyi jó gondolattal, <br>Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal. <br> <br>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia - Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad… <br> <br>A szerelemet vallani, végzetes vallomást, <br>Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást... <br>A szerelem az, ami át tudja törni a határokat, <br>És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat. <br> <br>A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát <br>De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt. <br>A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén, <br>Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon… párocskát követvén. <br> <br>A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége… <br>A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse… <br>A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka… <br>A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla… <br>A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem… <br>A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem… <br> <br>Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg… <br>Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg. <br> <br>Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc József <br>

Szamuráj kardja <br>Élet végét jelenti? <br>Élet vagy halál… <br>* <br>Szamuráj kardban <br>Láthatod a villámot. <br>Az győz, aki gyors. <br>* <br>Szamuráj &bdquo;régi” <br>Katona. Urához hű! <br>A végletekig! <br>* <br>Szamuráj igaz… <br>A bushidó szerint él. <br>Alapja: hűség! <br>* <br>Szamuráj maga… <br>Igazság és becsület! <br>Hűség: életcél. <br>* <br>Szamuráj szellem <br>Mai emberben már nincs. <br>Embertömegek… <br> <br>Vecsés, 2014. május 9. - Kustra Ferenc József – íródott: klasszikus -anaforás- senrjú csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör, <br>Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör... <br>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör. <br> <br>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket, <br>Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket… <br>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket. <br>* <br>(10 szavas csokor) <br>Minek vagyok én ekkora víz? <br>Kitalálni, ezt már nyerő kvíz? <br> <br>Miért vagyok ekkora és háborgó, <br>Nem találja ki sok nyaraló… <br>* <br>Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle, <br>Nem profitálok belőle. <br> <br>Inkább hagynám, hogy békében élnének halak, <br>Parton; leomlanának a falak… <br>* <br>Avarhoz is bizony, nem sok a közöm, <br>Nem segít közönyöm… <br> <br>Falakkal törődjön a gazdájuk, <br>Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk… <br>* <br>Sosem volt könnyű életem, <br>Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem. <br> <br>Öregen, már túl nehezen viselem, <br>Hogy zsákutcában életem az életem. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

(Bokor rímes csokor) <br>Tudod-e még kik voltak a régi nőid? <br>Olyanok voltak, mint a kertben a fáid? <br>Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked? <br>Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged. <br> <br>Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál? <br>Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál! <br>Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett, <br>Ahogy közeledtek, neked még a vádlijuk is szebb lett. <br> <br>Kerti fáid voltak a hobbid, <br>Azt hitted, valaki majd leszid… <br>Azt is gondoltad, hogy ha mással hálnak máris, nem tevéled, <br>Akkor az már a világvége és e szégyent túl nem éled! <br>* <br>(leoninus csokor) <br>Azt gondoltad… mint a bíráid, rád olvassák a hibáid. <br>Közben meg a nők azt várták, szeress! Meg a lelküket tárták… <br>Hányszor motyogtál: jaj, ezt elhibáztam, juj, én mit is vártam? <br> <br>A régi nők olyan finomságok… kiknek meg kellett kóstolnom a húsát, <br>De sorsom nem teljesítette, csak harmada engedte át finomságát. <br>Azok voltak még az úrinők, ők voltak a szerelem hírnöknők, <br>Akkoriban telefonon nők? Személyesen mentem… ők úrinők. <br>Férfi akkorban még ezt hajtogatta: vagy magában csak motyogta: <br>Egyik bolond volt, a másik teljesen más, engedékeny... ily’ volt a porond. <br>Persze volt, hogy az udvarlásba beletaláltam, mint vakond, ez volt műgond. <br> <br>Kik voltak ők, gőgös királynők, vagy koszos vízből hattyúk… vágyott úrinők! <br>Én sokszor sírtam, mikor találkát nekem nem szánták… pedig tán’ vágyódták! <br> <br>Tudod-e még a régi nőket? Szeretted és gyűlölted őket… <br>Tudod-e még a régi nőket? Vagy nem ismered már meg őket? <br>Juj, hová lett a sok kellemes parázna, hová lett a fiatal testek varázsa? <br>Mára már, izzó nyarukra, hűvös ősz ült, van már sok elhízott és van, ki megőszült… <br> <br>Még van ki él és lett vén-gonosz boszorka… Neki már nem ad vigaszt, csak az ima! <br>Szerelmet… álmatlan éjjelekre nem emlékszik, aludni nyögve készülődik… <br> <br>Te már hány éves is vagy… hatvan, vagy tán' hetven? Fiatalság már múlt... lehetetlen! <br>Lehet, úrinő sem már, emlékezete sem régi, a reuma üldözi már. <br>Nálad már szintén elszállt a heves-vér élet? Heves fiatalságod hová lett? <br>Biztos már csak temetőt vizionálsz szívedben, s már nem vagy fiatal lélekben… <br> <br>Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József – írtam: Heltai Jenő: azonos c. verse nyomán, átiratban, alloiostrofikus versformában. <br>