Magamra hagytál Szimonettám! <br>Bizony, Te elhagytál… régen ám. <br>Hazudtad, hogy szeretsz? <br>Nem mondtad, hogy etetsz… <br>Én meg szerettelek… ó, babám! <br> <br>Lassan belé tűnsz a múltunkba, <br>Beleveszel, nem sok harcunkba. <br>Már most sem emlékszem… <br>Mennyi volt, emlékem. <br>Én szeretettelek… ó babám. <br> <br>Sors, nem akart együtt, Szimókám! <br>Lehet… nem passzoltunk Szimókám? <br>Még van kevés emlék, <br>Ezek már tört mesék… <br>Még egy kissé, talán szeretlek… <br> <br>Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert sok minden megtörtént. <br>Fájlalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert sok minden nem történt meg. <br>Ezt fájlalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert sok mindent megtettem. <br>Szívfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert sok mindent nem tettem meg. <br>Ez a szívfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert sok elvárásnak nem tettem eleget(?!) <br>Fantomfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert nem öleltem, amikor kellett volna(?!) <br>Ez is fantomfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert magam mindig háttérbe helyeztem. <br>Ilyennek születtem… világfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert nem születtem falkavezérnek. <br>Ilyen lettem, ez a világfájdalom. <br> <br>Áthat a fájdalom, <br>Mert volt hatvankettő sikertelen évem. <br>De már ez van… ez utófájdalom. <br> <br>Vecsés, 2010. október 24. – Kustra Ferenc József <br>

Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, <br>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… <br> <br>Én hozom Neked, örömet szerezve Neked. <br>Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz. <br>Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed. <br> <br>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, <br>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… <br> <br>Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök… <br>Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök! <br> <br>Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod… <br>Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod… <br> <br>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: &bdquo;Itt a nőnap” c. versem átirataként. <br>

<br>A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása. <br>A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek… <br> <br>Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány, <br>Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány. <br> <br>Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága. <br>Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja. <br>Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen, <br>Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen… <br> <br>Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol... <br> <br>Te vagy sokszor vadult reményem pillanata, <br>Te vagy remény beteljesítő pillanata… <br> <br>Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a &bdquo;véredet” … <br>Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele… <br> <br>Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt, <br>Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást. <br> <br>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek <br>

Neked, nekem is… <br> <br>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, <br>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… <br>Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, <br>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, <br>Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le rátok... <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok. <br> <br>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt, <br>Aztán már kiolvashatod, hogy csak téged szeret, mint valós &bdquo;igazt” ... <br>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt. <br> <br>(Septolet) <br>Álmomban ragyogsz, <br>Nem csavarogsz, <br>Belém ivódsz! <br> <br>Tiszta a szíved, <br>Retteneted, <br>Nincs neked. <br>Van, szerelem-becsületed. <br> <br>Te vagy kicsim, aki őrzi a családi tűzhelyt, <br>Szerelmes szívünket belengi, mint életműhelyt. <br>Jó Teveled a nagy szeretet, megyek virágért, <br>Hogy bizony legyen több neked, de most egy csokorért... <br> <br>Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József <br>