Űrt hagyva távoztál Bettina! <br>Űröd vészelem, jó nehéz ma… <br>Micsoda eljárás… <br>Nincsen kommentálás? <br>Nekem kell… én igazodása. <br> <br>Titkom a szívemben rejtezem, <br>Azt mondták, hogy időm fogy, szívem. <br>Nem szóltam, ne fájjon, <br>Szem könnybe ne lásson. <br>Hazudtam… de ezt kellett tennem. <br>* <br> <br>Hiányzatom van a lelkembe, <br>Bogaracskám jer mán, gyere be! <br>Jőj már, na már vissza, <br>Szeretett csillagka. <br>Leléptél, mentél luxus létbe? <br> <br>Azt hitted, mentem csak a fénybe, <br>De koldus vagyok én, szegényke. <br>Kincs te vagy, s ha mennék, <br>Csak téged keresnék. <br>Úgy vágylak ölelni Édeske! <br>* <br> <br>Hiányzik csókod, ölelésed, <br>Vagy csak úgy a mellém ülésed. <br>Estve ablaki hót <br>Légynek monológot? <br>Lélekűr… legalább ülésed… <br> <br>Híhetnéd, távolból könnyebb ezt... <br>Lángolok, karom nem ölelhet. <br>Csókodért meghalok, <br>Én élni akarok! <br>Szeretni fáj… mégis ez éltet. <br> <br>Vecsés, 2025. június 1. -Siófok, 2025. június 1. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzős LIMERIK -nek. Én írtam a páratlanokat, a párosakat: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. <br>

Csak: <br> <br>Napfényt várok, de jégeső hullik… <br>A remény még él… lassan elmúlik. <br>Ernyőm van, de szél kifordította… <br>Sors eddig csak rossz arcát mutatta… <br> <br>Ha már: <br> <br>Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz, <br>És már nem eszik kígyót a mongúz, <br>Ha már a szív igazából nem húz, <br>Ez akkor már csak hétköznapi &bdquo;blúz” … <br> <br>Vecsés, 2002. május 20. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Még az sem: (Oximoron) <br> <br>Önmagamnak is az akadálya vagyok, <br>Még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>Jászol előtt: <br> <br>Csak állok, mint a barom a jászol előtt <br>És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt, <br>Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok, <br>És akkor bekebeleznek a démonok. <br> <br>Próbálom: <br> <br>Korlátozva vagyok nagyon végzetesen, <br>Próbálom is elkerülni, élelmesen. <br>A kerülőút is tele buktatókkal, <br>Állandóan összekevernek ocsúval. <br> <br>Vecsés, 2002. május 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Szerencse nélkül… <br> <br>Ki sikereit fennen emlegeti, <br>De közben szerencséjét nem említi, <br>Az jól becsapja a hallgatóságát, <br>Sötétbe burkolja a mondandóját. <br> <br>Egy jó adag szerencse mindenhez kell <br>És akkor leszünk tele sikerekkel. <br>Az életünk már csak ilyen, nincs más út, <br>Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút. <br> <br>Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc József <br>

Gondoltam, témát majd csak megtalálom. <br>Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom. <br>Ihletemet, nyugtalanul… csak várom… <br> <br>Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült! <br>Írói kedvem ettől van… és nem renyhült… <br>Agyamba, lelkembe bölcsesség települt. <br> <br>Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás, <br>Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás… <br>Legföljebb, ha papír szálkás, akkor van nálam ágálás. <br> <br>Nekem még nem írtak fel, így nem is hiányzik a séta-botom, <br>Erre nem is gondolok, amikor a lélek útjait rovom… <br>Rájöttem, maradok én magamba, mert a lelkem a hatalom. <br> <br>Ücsörgők a lassan sötétes, komoras szobámban, <br>Nézelődők, a gyérülő napfény-világításban. <br>Elmémmel próbálok keményebben írni, ügyködni, <br>Sőt, a pennámmal még ezeket le is kéne írni. <br> <br>Egyszer csak, bumm! Mint az égen a csillag, <br>Gondolatom tolul: esthajnalcsillag. <br>De mondhatok bármit, hazudhatok igazat, mesés szépet, <br>Ha nem festem előre nektek, szebbre és jobbra a létet… <br> <br>Leírom, hogy mit ér a hideg érintés, <br>Minek egy, csak viselt langymeleg ölelés? <br>Az igazi, ha nem kell habzásfékezés? <br> <br>Papírom a toll érintésére megrezdül, <br>És ha felébred benne vágy, el nem menekül. <br>Ő viszi tovább gondolatot, belemerül... <br> <br>Óh, tollam! Éltemben kérlek, kísérj egészen végig, <br>Legyen kezemben, utamon a toll, a halálomig. <br>Még nem csalódtam benned, leszel itt velem a sírig? <br> <br>Úgy írnék én, hogy ne csak cipeljem gondolat húrokat, <br>Szeretném, ha nem maradna bennem több fölös gondolat. <br>Lehet, hogy lassan vége? Tollammal oldjuk meg gondomat. <br> <br>Ha a tüzes villámfény behatol az ablakomon, <br>Hogy jobb legyen, inkább leülök kint a balkonomon… <br>De írok tovább… nem zavar a paca a karomon… <br> <br>Vecsés, 2016. január 17. – Kustra Ferenc József <br>